Írott és elektronikus média régen és ma

 Olvasom Villányi László:A por színei című csodalatosan szép versét az Alföld folyóirat 2012/3. számában,s eszembe jut az,amit a drága Nagy László válaszolt egyszer egy olvasói levélre:nem kezdhetjük a költészetet az ábécénél. Nem,a költészet,benne a tájleíró vers(vagy tájkóltészet,kinek hogy tetszik) is változik. Villányi László versében például nem konkrét tájjal,hanem metaforikus táj-elemekkel,természeti jelenségekkel,állatokkal találkozunk. Nem is maga a táj az érdekes,hanem az embernek a természethez,az archaikushoz,a porhoz,a homokhoz,a sárhoz való viszonya. A gyerek,aki átbiciklizik a sáron.Táj és teremtés,természet és visszatérés az ősihez.  Mostantól kezdve,ha sarat látok,ha a vihar homokot fúj felém-eszembe jut egy vers...

 A Magyar Demokrata című hetilap 2021.március 17-i számának 60-63.oldalán olvashatjuk Farkas Anita: Rímben nem ismert tréfát című cikke,amely Romhányi Józsefre emlékezik.Méghozzá nagyon szépen. Romhányi,a Rímhányó magyaritotta meg nekünk az amerikai rajzfilmsorozatok legjobbjait:a Frédi és Bénit,a Maci Lacit. Ő írta a Mekk Elek és a Doktor Bubó szövegét. Jómagam mégis a Mézga család című rajzfilmsorozat szövegét érzem Romhányi főművének. Hihetetlen találó szatíra az 1970-es évek magyar társadalmáról.  Farkas Anita megemlíti cikkben,hogy Romhányit mellőzte a hivatalos kultúrpolitika,s akkoriban-a huszadik század második felében-a populáris kultúrát mostohagyerekként kezelték. Ez igaz,és nem szép. De azért gondoljunk abba bele,hogy akkoriban olyan egyéniségek alkottak a magyar irodalomban,mint Weöres Sándor,Nagy László,Szécsi Margit,Illyés Gyula,Juhász Ferenc és még sokan mások. Talán nem is volt rossz ötlet őket előtérbe helyezni Romhányival szemben. Aki a maga műfajában zseni volt,hihe

 Jurij Levitanszkijról eddig mindössze annyit tudtam,hogy más időtöltés híján előszeretettel fordított orosz nyelvre magyar költőket(mások mellett Nagy László,Juhász Ferenc alkotásait). A napokban kezembe került a Nagyvilág folyóirat 1975/7. száma,s ebből bizony kiderül,hogy Levitanszkij költőnek sem volt utolsó. Első sem,de ez nem is akkora baj. A 993.oldalon közölt A kezdet előtt c.versében a lírai én kinyit egy régi kalendáriumot,majd hosszas elmélkedésbe kezd egy időből kilépett világról,ahol is "csak egy idő van,nem száll év az évre". No,és hát hol van csak egy idő,mármint mérhetetlen idő?Az örökkévalóságban. Levitanszkij barátunk tehát a mérhető idő hatósugarán kívül álló világról,az örökkévalóságról elmélkedik. Csakhogy 1975-öt írunk,a Szovjetunióban(Ukrajna ekkor oda tartozott) vallási tárgyú irodalmi mű nem jelenhet meg,úgyhogy az ügyes,kommunista cenzúrát kijátszó Levitanszkij egyszerűen nem írta le,hogy voltakáppen miről is szól a verse. Jellemzett,körülírt valamit

 Nagy László a huszadik századi magyar költészet emblematikus alakja. Egyik legismertebb verse az Adjon az Isten,a költő maga is előadta rádióban, tv-filmen,mondenfajta akkori médiában. Az Új Írás c.folyóirat 1975.máciusi száma is közölte. A Színészkirály,Latinovits Zoltán is sokszor szavalta színpadon. A vers két utolsó sora("...adjon úgy is/ha nem kérem") azonban sok találgatásra ad okot. Miért nem akar a költő kérni Istentől?Megingott hitében?Világias lett?Nagy László személyiségét és életkörülményeit ismerve ez nem valószínű. Akkor mi történt? A választ a vers keletkezési évszáma adja meg:1944. A második világháború tombol,igaz,a szövetségesek állnak nyerésre,de a vége még nagyon-nagyon messze.Magyarországon német megszállás,majd októbertől nyilasuralom. Délről pedig jön a szovjet Vörös Hadsereg,"felszabadítani",tudjuk,milyen következményekkel. Sok ember,nem alaptalanul,úgy érezte,eljött az Apokalipszis ideje. Nincs mód kérni Istent,nincs mód imádkozni. Olyan tö

 Akár bevalljuk,akár nem,az irodomban is vannak divatok. Bizonyos témák,stílusok,stílusjegyek búvópatakként törnek előre,aztán tűnnek el a föld alatt,hogy aztán valahol,más időben,más formában újra előbukkanjanak. Mindez annak kapcsán jutott eszembe,hogy elolvastam Pintér Lajos:Nyáreste oldom-kötözöm című versét (Új Írás,1975.április, 49-50.oldal). A mű nyelvezete,ritmikája,népi kultúránkhoz való erős kötődése számomra Nagy Lászlót,a költő-legendát idézi,ugyanakkor számtalan egyéni jellegzetességgel gazdagítja. Pintér Lajos versszerkesztő eljárását népi szürrealizmusnak is nevezhetjük. Azt gondolom,hogy nem véletlen az időbeli egybeesés a latin-amerikai mágikus realizmussal. A költő minden strófában a nyár egy-egy aspektusát,jellemzőjét mutatja be. A ritmika népdalszerű,de sorvégi rímek nincsenek,csak az utolsó versszaban. Találunk viszont igencsak izgalnas belső rímeket.A cím bibliai képe után az első versszak a korszak egyik baloldali toposzának,a Sej,ami lobogónkat ...cìmű,eredetile

 Magyarországnak sok szép hegysége van. Szeretem a Bükköt, a Zempléni-hegységet, a Pilist- mindenek-mindnek megvan a maga sajátos hangulata. Mégis: legromantikusabb hegységünknek a Bakonyt tartom. Valami furcsa, misztikus hangulat, lelkünket izgalomban tartó borongós sötétség uralkodik itt, no meg emléke az ide menekülő betyároknak, a harcos történelemnek, no és az itt született, hatalmas életművet megalkotó íróknak. Aki a Bakonyban jár, igazából kul-túrát tesz: hagyja, hogy megérintse őt a magyar múlt máig fújó szele.  A már említett író-egyéniségek kapcsán figyeltem fel Lak István: Barangolás a Bakonyban című cikkére. Ez voltaképpen beszámoló egy túráról, melyet 1988-ban a Vakok és Gyengénlátók Wesselényi Sportkörének Turista Szakosztálya szervezett. A cikk pedig a Vakok Világa című lap 1988/8-9.számában jelent meg.  Útibeszámolót írni tudni kell. Szépen, lassan, mint ahogy a zsákmányára leső macska oson, kell rávezetni a Tisztelt Olvasót magára a lényegre, a turisztikai célpontra, a

A Hitel című folyóirat 2016.márciusi számában jelent meg Pintér Lajos:tóthmenyhért-énekek című verse. Mielőtt bárki is valami posztmodern micsodára gondolna, nagyon is szép, magyaros, a Nagy László-i hagyományokat követő költeményekről van szó. A mű első darabja, a Zöldlábú lovak, egy festőről és egy kommunista párttitkárról szól. A párttitkár nem érti, miért zöld a lovak lába. A festő elmagyarázza neki, hogy azért, mert a nedves fű zöldje tükröződik rajtuk. A versben az érző, intelligens, a világot kreatívan rendező művész és a fantáziátlan hivatalnok ellentéte a meghatározó. Az örök téma magyar tájab helyezve, a kispolgár és a művész antagóniája. A vers nagyon jó, dinamikus, olvasható, ritmusos. 

Azt gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem: az elkövetkező egy hónapban itt minden írott és elektronikus médium az oroszországi labdarúgó Vb-vel lesz tele. Éppen ezért illik megemlékezni még most, a rajt előtt, hogy 2018.június 14-én Magyarország férfi kézilabda-válogatottja kijutott a világbajnokságra, mégpedig úgy, hogy kiütötte a korábbi világbajnoki bronzérmes Szlovéniát. Bánhidi Bence világklasszis játékot nyújtott, Székely Márton elképesztően védett, Hornyák elképesztett, de a szellemi vezér, az bizony nem volt más, mint Lékai Máté. Külön meg kell emlékeznünk Nagy László teljesítményéről, aki egy vagy két embert teljesen lekötött védekezésben, így a többiek- ha nem is zavartalanul- játszhattak. Gratulálunk! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxXX Nézd meg ezt az oldalt is: versekesnovellak.blogspot.com