Írott és elektronikus média régen és ma

 A Falu,Város,Régió című,területfejlesztéssel,regionális projektek kommunikációjával foglalkozó folyóirat 1999/4.számában olvashatjuk a Vidéki minták című cikket,Jürgen Peters és Ónodi Gábor tollából. A cikk egy magyar-német hallgatói csereprogramról szól. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói a németországi Börnickébe,a Fachhochschule Eberswalde Fachgebiet hallgatói a magyarországi Tiszadobra látogattak. Ha 21.századi szemmel olvassuk ezt a cikket,nagyon is korszerűnek találjuk a benne leírt oktatási-ökológiai programot. Tiszadobon az ökológia mellett a turizmus-idegenforgalom is jelentős szerepet játszott a programban. A németországi Börnicke esetbén pedig érdemes volt megfigyelni,hogyan lesz-egy képzőművész-házaspár településfejlesztő egyesületéből kiindulva-klasszikus porosz nagybirtokos faluból modern település,ahol a fiatalok is jól érzik magukat.  Kár,hogy a 2020-as években,a járvány és a háború miatti gazdasági problémák miatt a fizikai részvételen alapuló hallgatói csere

 Mit szólna hozzá,ha beteg muskátlijához vagy barackfájához ugyanúgy tudna telefonon vagy interneten növényorvost hívni,mint ahogy a beteg állatokhoz állatorvost? Dohy János(1905-1990)pontosan ezt akarta amint az Vinczeffy Imrének a Debreceni Szemle című kulturális folyóirat 1998/1.számában közzétett tanulmányából kiderül. Dohy János azt szerette volna,ha a magyar agrár-felsőoktatásban,a világon elsőként,növényorvosokat is képeznének. Tehát,ha egy kertésznek gombás lesz a barackfája,nem innen-onnan,magazinokból meg a netről oldja meg a problémát,hanem szakképzett növényorvos segítségét vegye igénybe. Az már mondjuk más kérdés,hogy hamvadó szirmú muskátlijukhoz hányan hívnának növényorvost.... Amint az lenni szokott,mármint:amint az Magyarországon lenni szokott,az ötletet kapásból elvetették. Ráadásul Dohy professzort  belekeverték az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz nyomán kibontakozó koncepciós perbe. Öt évet le is ült,azután szépen lassan engedték vissza a felsőoktatásba. 85 évesen ha

 A mai, 21.századi értelmiséget általában társadalmi kérdések izgatják, ezekkel lehet bekerülni a médiába. Talán nehéz is elképzelni, hogy volt olyan időszaka a magyar művelődésnek, mikor az értelmiséget, az írástudókat, leginkább a magyar nyelv helyzete foglalkoztatta. Mert volt ilyen kor, bizony.  Igen, kitalálták. a nyelvújítás koráról beszélek. Arról az időszakról, mikor is hosszú, olykor véget nem érő levelezéseket folytattak egy-egy szó helyes magyarosítása témájában; mikor életre szóló sértődések keletkeztek abból, hogy valaki mit szólt Kazinczy vagy Kölcsey legújabb írásához. Szellemileg igencsak fortyogó korszak ez: meg kellett tanulnunk helyesen írni és beszélni magyarul. Lefektetni a modern kommunikáció alapjait.Nem kicsi tét.  A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1. számának 48-58. oldalán olvashatjuk Tóth Péter írását Fejezetek egy grammatika regényéből címmel. A tanulmány az 1795-ben megjelent Debreceni Grammatika című könyv keletkezéséről szól. Me

 A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1.számának 82-94.oldalán olvashatjuk Bényei József:Az alkotó értelmiség szervezeti kezdeményezései Debrecenben 1957-1978 között című tanulmányát. Nagyon komoly,őszinte,a vizsgált témát több szempontból is körbejáró írás ez,méltó az alaposabb olvasásra. Megtudhatjuk,milyen élénk szellemi-egyesületi élet volt Debrecenben a Horthy-korszakban (hozzátehetnénk:és elképesztően fejlett sajtó!),megismerhetjük az Ady Társaságot,együtt érezhetünk a művészklubjának érdektelenségét elszenvedő,majd Szegedre költöző Mocsár Gáborral. Elgondolkodhatunk azon,hogy 1956 után mennyire félhetett a hatalom az értelmiségtől,ha még egy napilapot sem engedett...Megtudhatjuk,miért indult kétszer is útjára (1972,1979) a Debreceni Kör. Nagyon önkritikusan jár el Bényei József,amikor nem kizárólag a kommunista apparátus nyomását,hanem a debreceni értelmiség részéről jelentkező bizalomhiányt is felsorolja a megszűnés okai között. Sőt,saját,nem mindig előr

 Kezembe került a Debreceni Szemle c.tudományos folyóirat 1998/2.száma,s ebben volt szerencsém olvasni Pusztai Gábor:Egy hazánkfia a holland gyarmati irodalomtörténetben. Székely László a Holland-Indiákon című,kitűnő és gondolatébresztő tanulmányát. Remek publikáció ez,eredeti forrásokra alapozva. Olyan magyar alkotó embert mutat be,akit mi itt Magyarországon kevéssé ismerünk, Hollandiában viszont jelentős irodalmi személyiségként tartják szánon Székely László Ajakon született,Kisvárdán és Debrecenben járt iskolába,de egy idő után megúnta a tanulgatást,és Szumátrára költözött. Ez a sziget akkor a Holland-Indiáknak nevezett terület része volt. Székely László itt munkafelügyelő lett,több ūltetvényen is kipróbálta magát. Aztán elcsábította egy ültetvényes feleségét,akivel aztán összeházasodtak. A helyi holland közösség erre kitaszította őket.  Mindezen kalandos életút mellett Székely László regényeket írt,melyek itthon is megjelentek. Kassákot(akit itthon a kor gyanakvással kezelt),Márait

 A Reader's Digest magazin 1998.augusztusi számának 58-60.oldalán olvashatjuk Eileen Silva Kindig csodálatos cikkét,amelynek címe:Mesélj valamit! Az írás arról szól,mennyire fontosak manapság is a családi történetek,a sztorik. Olvasunk itt Gábriel arkangyal történetét a kanalas orvosság bevételével összekapcsoló kisgyerekről,hullaszállító kocsiban fuvarozott kiscserkészekről-a lényeg az,hogy a gyermek halljon otthon családi történeteket. Méghozzá szépeket. Merthogy a gyerek számára ezekből a történetekből áll össze a család múltja. Ahogy a kisgyerek elkezdi keresni saját identitását,úgy egyre inkább keresni kezdi ezeket a történeteket. És ezek által köti össze a múltat a jelennek. A szülőnek pedig oda kell figyelnie arra,nehogy ez az összekapcsolás hibás kód alapján történjen meg. És ezért volna szükség a családi fotóalbumok időnkénti nézegetésére is. Hogy identitást adjunk a gyereknek.  A Reader's Digest a világ egyik legjobb printelt médiaterméke. Érdemes beleolvasni azoknak

 A Reader's Digest magazin 1998.augusztusi számának 71.oldalán olvasható egy táblázat. Összegyűjtötték a legfontosabb növények rekordterméseit. A világ legnagyobb hagymája 1994-ben termett Ansruther,Fife-ban,Skóciában. A hagyma tömege 5,55 kilogramm.  Mégegyszer mondom:egyetlen fej hagymáról van szó. Kizárt dolognak tartom,hogy egy ekkora mutáns növény magától jöjjön létre. Az ilyen rekordtermésekért anno fizettek is. Ha valaki rászánt pár évet,simán ki tudott tenyészteni egy óriást. Persze,lehet,hogy tényleg a természet incselkedett kicsit. Akkor viszont le a kalappal a termesztő előtt. 

A Timóteus c. adventista keresztény folyóirat 1998.decemberi számának 3.oldalán érdekes cikk olvasható a tv-függésről. Egy amerikai médiakutató azt írja,egy hatéves gyerek több idő tölt el a tévé előtt,mint amennyit valaha is beszélgetni fog a szüleivel. Mi erre a megoldás?Egy másik kutató,bizonyos Dick Rolf szerint a szülők beszélgessenek a gyerekkel,és osszák meg velül a bibliai értékrendet. A cikket olvasva két kérdés,pontosabban:véleményszerű megállapítás, jut eszembe: 1. Ha ez ilyen egyszerű,akkor a hitben nevelt keresztény gyerekek között miért vannak médiafüggők? 2. Sajnos,sok családban már nem a gyerek a médiafüggő,hanem a szülő. Anyuka agyba-főbe nézi a sorozatokat,meg "közösségileg kommunikál"a barátnőivel. A gyerek azt hiszi,hogy ez a normális,így aztán átveszi a viselkedésmintát. Sajnos,keresztény családban is láttam már ilyet. Ilyenkor mi a megoldás? Ja:a cikk még az internet elterjedése előtt született...

A karizmatikus egyházak egy része-és akinek nem inge,ne vegye magára!-az utóbbi időben valósággal beleszeretett az ingatlanépítésbe. Azt gondolják,kizárólag hatalmas sportcsarnokokban,imacsarnokokban stb. lehetséges sikeres evangelizációs összejöveteleket,istentiszteleteket tartani. Kezembe került a Timóteus c.folyóirat 1998.decemberi száma. Ennek hátoldalán olvasható egy beszámoló Szilvási Tibor tollából. A cikk szerzője Pakisztánban tartott istentiszteletet,részben hívő keresztényeknek,részben frissen megtérteknek. Nincs ám csiriviri sportcsarnok,meg kiglancolt zenekar. Szabadtéren zajlik minden,a résztvevők a földön ülnek, és rizset esznek,kézzel. A technikát mindössze 2 darab tölcséres hangszóró képviseli. Az istentisztelet mégis sikeres,2-300 résztvevő van jelen,akik átadják életüket Krisztusnak. Nem kell tehát feltétlenül hipermodern sportcsarnok ahhoz,hogy keresztények legyünk. Elég a nyitott szív. Amint az Ige is mondja:"Szívvel hiszünk az igazságra..."

Az 1998.évi labdarúgó VB-n Argentína és Anglia játszott a nyolc közé jutásért. A közmédia sportcsatornája,az m4, 2020.július 5-én újra leadta a meccset. Ebben a postban David Beckham kiállításával szeretnék foglalkozni. Szerintem nem volt jogos. Simeone belerúg Beckhambe,feldönti. Az angol sztár a földön fekszik,és visszarúg,Simeonet pont a legkellemetlenebb helyen találja el. Erre Nielsen kiállítja. A rúgó mozdulat szándékos volt,ezen nincs vita. Ám abban biztos vagyok,hogy nem akarta veszelyes helyen eltalálni az argentín támadót. A földön feküdt, és visszarúgott,az őt padlóba gyömöszölni akaró Simeone felé. Ez,szerintem,sárga,nem piros. A meccset tizenegyesekkel Argentína nyerte.

Az Aranykéz utca csak a jéghegy csúcsa volt. A Magyar Idők konzervatív közéleti napilap 2018.június 11-i száma címlapon, vezető anyagként hozza a hírt: újra előveszik az 1998-ban történt robbantásos merényletsorozat ügyét. Ennek a bűnesetek ugyanis számtalan elvarratlan szála van, mely úgy lebeg a magyar elit feje felett, mint Damoklész kardja, Magyarországnak, a magyar közvéleménynek szüksége van arra, hogy minden kiderüljön ezzel a brutális bűncselekmény-sorozattal kapcsolatban- s ha a politikai elit érintettsége is kimutatható, hát akkor őket sem kell kímélni. Legutóbb Gyárfás Tamás médiavállalkozót gyanúsították meg azzal, hogy ő adott utasítást a Fenyő-gyilkosságra. Sok sikert kívánunk Horváth András nyugalmazott dandártábornoknak, akit Pintér Sándor belügyminiszter miniszteri biztossá nevezett ki. Horváth András Feladata: mindent kideríteni 1998-ról. Véget vetni a találgatásoknak. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Egy másik oldal: penzugyitanacsok.blogspot.com

A FourFourTwo futballamagazin 2018.májusi száma már a közelgő labdarúgó VB lázában ég. Az amúgy rendkívül nívós sajtótermékkel kapcsolatban egyetlenegy megjegyzést tennénk:kissé aprók a betűk. A 2018.májusi szám tartalmából, ahogy szoktuk: a teljesség igénytelensége nélkül: - Arjen Robben remek párost alkotott Kezsmannal, de csak rövid ideig játszhattak együtt. A holland klasszis azt is elmondja, hogyan vált ennyire sérülékennyé. - Kaiserslauternben szobrot állítottak az 1954-ben világbajnokságot nyert nyugatnémet csapat tagjainak. A szobrok, a cikkíró szerint eléggé elnagyoltak. - Mucsi Zoltán azután döntött a színészi pálya mellett, hogy 15 éves korában próbajátékon vett részt a Fradiban. - Vincze András amiatt aggódik, hogy túlzottan sok a futballközvetítés. Nem fogjuk megunni a labdarúgást? - Az 1974-es VB hősei Beckenbauer és Cruyff voltak. - Az 1998-as VB-n nagyot játszott a horvát Davor Suker, aki gólkirály is lett. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Egy óvatos oldal: penzugyitanacso