Írott és elektronikus média régen és ma

 Már Ő sincs közöttünk. Pedig annyi szép pillanatot köszönhetünk Neki. Megédesítette a színpadot,felemelte a vászonról a filmet,és a mű,a film,a dráma elkezdett élni,járkált közöttünk,mint valami nagymami,aki épp most sütött zserbót,és arra kíváncsi,kérünk-e még. Már Ő sincs közöttünk,aki szívével tanulta meg mások nyelvét. Beszélt fábriul,shakespeare-ül,ibsenül,és eközben nem felejtett el emberül,csilingelő-magyarul. Része volt valaminek és ha az egyszeri nézőben felébredt az ősi vágy,hogy én is,csak egy kicsit, vissza,vissza abba az egészbe,akkor csak annyit kellett tennie,hogy ránézett Törőcsik Marira,aki szelíden behúzta őt egy másik világba,ahol ott él a szeretet és az elmúlt szerelmek emléke. Már Ő sincs köztünk,a nagy örökidő-hordozókkal,Kiss Manyival,Bessenyeivel, és a többiekkel,játszanak együtt valami furcsa,égi de mégis evilági társulatban,ahol Törőcsik Mari valami furcsa fáklyát tart a szívén,ezredévek szavait,apró kézmozdulatait,mögöttesbe ívelő kérdéseit,kecses suttogásai

Az RTL Híradó 2017.január 1-i esti adásában összeállítást láthattak a Kedves Nézők arról, kik voltak a 2016. év híres magyar halottai. Nagyon szívfájdító, egyúttal nagyon tisztességes összeállítás volt, remek nekrológgal. Szó esett Psota Irénről, Józsa Imréről, Somló Tamásról, és másokról. Egyvalaki, úgy érzem, kimaradt. A mára szinte elfeledett Lukács, a Honvéd egykori tízszeres válogatott futballistája úgy halt meg, hogy a kórházban meglátogatta Törőcsiket, ránézett a kórházi ágyra, és összeesett. Szívinfarktust kapott, már nem tudtak rajta segíteni. Véleményem szerint itt arról van szó, hogy egyes emberek nem bírják a kórházakat. annyira félnek a betegség, a baleset, a halál látványától, hogy ez a félelem beteggé teszi őket. Akár még infarktust is kaphatnak. Sajnos, ennyire kiszámíthatatlan az élet.