Írott és elektronikus média régen és ma

 A legtöbb mai ember nem érti a balettet. Az iskolai zenei nevelés is kevés súlyt fektet rá, amúgy meg kevés a társulat.  Ezen a meg nem értésen old- sikeresen- a Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával készült interjú, mely a Hangoló című folyóirat ( a Budafoki Dohnányi Zenekar időszaki magazinja) 2023. őszi számában jelnt meg. Az interjút készítette Petró Margit, és a 46-50. oldalán olvasható. Megtudhatjuk többek között: -miként éretelmezheti a közönség a balett sajátos nyelvrendszerét? - mi a különbség a történetmesélős és a szimfonikus balett között? - Veleki László melyiket szereti jobban a kettő közül? - mozdulattá formáljuk-e minden érzelmünket, s ha igen, akkor ebből mi következik a balettre nézve? - miért mondhatjuk, hogy a táncművészetben nincs két egyforma előadás? - hogyan választ zenét, hogyan választ darabot a rendező? És még számtalan más titoknak birtoksai lehetünk, ha elolvassuk a Hangoló folyóirat cikkét! 

 1982-ben mutatták be Erdőss Pál rendező első filmjét, amelynek címe: Adj,király, katonát! Nem az akkoriban népszerű gyermekjáték feldolgozását láthattuk a vásznon, hanem egy szókimondó,kőkemény, kortárs 20.század végi történetet,olyan rendkívül tehetséges szereplőkkel, mint Ozsda Erika, Szendrei Andrea,Nyakó Júlia és mások, Mindannyian ambíciózus, fiatal színésznők voltak, mindent beleadtak az alakításba. A film remekül sikerült.  A történet három fiatal lányról szól, akik feljönnek Pestre, hogy valóra váltsa álmaikatt. A Lőrinci Fonóban kezdenek dolgozni, és-mivel a pesti albérlet már akkor is drága volt- munkásszálláson laknak. A lányok egismerkednek a kőkemény nagyvárosi élettel: a monoton munkával, a rossz főnökökkel, és persze a pasikkal, a bulikkal, a korabeli presszókkal, diszkókkal. Zsuzsa meglehetősen könnyelmű, sorra váltogatja az udvarlóit, Jutka sokkal nehezebb helyzetben van, egy gyermekkori trauma miatt: állami gondozásba adták. Szeretné felkutatni édesanyját- azt most,

 Hét kis véletlen-ez a címe Gothár Péter 2021-ben bemutatott filmjének. A kiváló rendezésen túl Rezes Judit és Mészáros Blanka remek alakítását kell kiemelni.Számomra arról szól ez a film,hogy mindannyian érdekesek és értékesek lehetünk egymás számára,ugyanakkor mindannyiunknak megvan a saját sorsa,saját végzete. A Magyar Narancs hetilap 2021.május 20-i számában jelent meg (-ts- jelöléssel) egy kitűnő filmkritika. Személyes,egyedi paradigma meglétét tükröző,érzékeny és gondolatgazdag írás. A címe:Az utolsó művészfilm. Véleményem szerint ez nem jó cím. Mert mindig is lesznek a hétköznapi tingli-tangliknál mélyebb,valóságérzékenyebb filmek. A rendező-zseniktől senki nem tudja elvenni az alkotás jogát,legfeljebb ideig-óráig korlátozni azt. Úgyhogy nem ez volt az utolsó művészfilm. Fognak még születni művészfilmek. Csak szülessen rájuk elegendő néző is. 

 Bevallom, nem tartozom az akciófilmek kifejezett rajongói közé. középiskolás és egyetemista időszakomban sok ilyet láttam, és agyilag is felnőve rájöttem, hogy egyik akciófilm olyan, mint a másik.  Persze, vannak kivételek. A gép című film ezek közé tartozna, ha.... Jean-Francois Richet rendező nem túl eredeti alapsztorit fűszerezett meg úgy, hogy a nézőnek az az érzése: most először lát efféle filmet. A főszereplő a Torrence kapitányt alakító Gerard Butler, de aki óriási, valóban emlékezetes alakítást nyújt, az nem más, mint a fogvatartott fegyenc, Gaspare szerepét alakító Mike Colter. Ha van Filmes mellékszereplő TOP 3 rangsor, akkor Colter ezen alakítása bőven benne van ebben a szűkített rangsorban. Szerintem igazán az ő alakítása miatt érdemes ezt a filmet megnézni- bocsánat a töbi alkotótól és szereplőtől ,de ez a véleményem.  A sztori, így elmesélve, nem túl különleges:egy gépen az FBI foglyaként utazik a veszedelmes Gaspare fegyencet. Csakhogy a gép kényszerleszállásra kényszer

 Van, aki nem látta A remény útja című filmet? Feltétlenül nézze meg, ennél briliánsabb és eredetibb operatőri munka kevesebb van a filmtörténetben. Az operatőr Ragályi Elemér, az egyik leghíresebb magyar kameramann, aki gyakorlatilag a 20.század minden nagy rendezőjével dolgozott, Emmy-díjat nyert, Kossuth-díjat kapott, szóval ismert és elismert alakja volt a filmes szakmának.  2023.március 30-án ,életének 84. évében hunyt el. A magyar internetes portálok- életművének jelentőségéhez képest- igencsak visszafogottan emlékezek meg róla. Tartsuk emlékét életben, nézzük meg legalább A remény rabjai illetve a Raszputyin című filmeket. 

 A HVG közéleti,gazdasági és kulturális hetilap 2022.április 28-i (2022/17) számának 50-52.oldalán Kettős látás címmel cikket olvashatunk Szentgyörgyi Rita tollából. A cikk Urbán András:A trianoni csata című színházi rendezéséről szól. Egy,a rendezővel készült interjú mellett keretes írásokban bemutatja magát az előadást,szól Urbán András rendhagyóan fiatalon,mindössze 17 évesen elkezdett pályafutásáról.A szabadkai rendező kifejti nézeteit kultúra és provokáció viszonyáról,a trianoni béke és nemzeti identitás kapcsolatáról,s arról,mennyire káros,hogy a politika megpróbálja kisajátítani az egyéni identitás összetevőit. Nagyon örültem ennek az írásnak. Azért is,mert mostanában mindenféle önjelölt kanonizálóemberek próbálnak dolgokat mondani történelemről,politikáról,identitásról-és jólesett megtudnom,hogy Urbán András nem tartozik ezek közé. Szabad ember,aki szabad gondolkodásra biztat másokat is. Nagyon tetszett humanista megközelítése is:a kérdéses történelmi szempontok helyett az embe

 A Magyar Teátrum folyóirat 2020.decemberi számaban olvashatunk interjút Csiszár Imre Kossuth-díjas rendezővel. Az interjút Seres Gerda,a kultura.hu munkatársa készítette. Két,számomra nagyon rokonszenves megszólalása is van a kitűnő rendezőnek.1.Szerinte nem elég,ha a színházi előadás pusztán kérdéseket tesz fel. El kell,hogy gondolkodtassa a nézőt,és bizonyos esetekben válaszokat is kell,hogy adjon.2.Csiszár nem szeret vígjátékokat,bohózatokat rendezni. Komoly műveket vállal,amiben megmutatkozhat az az áldozat,amit a színész és a produkció többi munkatársa beletett az előadásba. Nagyon szimpatikus,értékközpontú hozzáállás ez. Ma,amikor egyes rendezők csak a média-közpotúságot tartják értéknek,jólesett ilyen okos,klasszikus szellemű megnyilatkozást olvasni. 

 Mai ismereteink szerint 1902-ben készült el az első európai sci-fi film. A címe:Utazás a Holdba. Francia rendező,Georges Méliès forgatta,s az egyik főszerepet is ő alakítja. A mindössze 14 perces némafilm csupa pörgés és cselekmény. Egy csapat extravagáns tudós felutazik a Holdra(ágyúval lövik ki őket,mint Jules Verne regényében),ott konfliktusba kerül a selenit néppel,de aztán megszöknek,és a sok kíváncsi érdekkődő az óceánba zuhan,ahol megcsodálja a káprázatos halakat,korallokat,angolnákat.  Az egész filmnek az a mondanivalója,hogy amíg közvetlen élőhelyünkkel,a Földdel,nem vagyunk tisztában,addig ne akarjunk már mindenáron a Holdra utazni.Az idegen világokban nem szívesen látnak bennünket,földlakókat...Ez a mondanivaló a mai napig aktuális. Méliès zseniális,a főszerepet alakító,Victor André pedig emlékezetes karakter. Jó film,érdemes megnézni a legnagyobb videomegosztó platformon.

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.

 A telex.hu-n,a hazai internetes média egyik zászlóshajóján,olvastam egy cikket George Lucasról. Klág Dávid írta,a címe:George Lucas sokkal többet tett a filmért,mint azt a Csillagok háborújából gondolnánk. Elég hosszú a cím,sejtjük,hogy miért...A cikk egyébként kitűnő:arra akar elmozdítani bennünket,hogy Lucasról ne csak a Csillagok háborúja jusson eszünkbe,hanem két más dolog is.1.Mecénásként támogatott sok rendezőt,filmet,még Kuroszawa egyik filmjéhez is ő szedte össze a pénzt 2. Az elsők egyike volt Amerikában,aki karakterformáló digitális technikákat alkalmazott alkotásaiban. A cikk kitűnő. Én viszont azon gondolkodtam el,mekkora sztárok,mondhatni: globális hősök voltak a 20.században a nagy filmrendezők. Amerikában,Európában Spielberg,Lucas,Kuroszawa,Fellini,Fassbinder,Tarkovszkij,Jancsó,Buñuel és még sokan mások,elnézést a kifelejtett nevekért,szóval,ezek az emberek elképesztő sztárok voltak. Voltaképpen róluk szólt a média. Ellenben ma hány nemzetközileg elismert filmrendezőt i

 Agatha Christie:A treff király című novellájának filmváltozatát láttam a legnagyobb videomegosztó portálon. A Poirot-történetek közūl talán ez a legkeményebb. Brutális hangnemet használó filmrendező,alkoholista egykor jobb napokat látott filmszínész,bunyó,autók ütközése...szóval,már-már amerikaias keménységű ez a film. David Suchet alakítása természetesen kitűnő,ahogy azt már megszoktuk.  A történet szerint az agresszív,durva és zsaroló filmrendezőt egyik szereplője holtan találja könyvtárszobájában,este tíz óra körül. Az áldozatot leszúrták,de ütésnyom van a homlokán is. A híres színésznő,Valery,a holttest felfedezője rémülten átszalad a szomszédba,a Fűzfa-laknak nevezett házba. Ott éppen bridzseznek,mikor az ablakból észreveszik a rémült színésznőt. Valery elmondja Oglanderéknek,mi történt odaát,majd elájul. Oglanderék hívják a rendőrséget. Poirot azonban úgy látja,a szomszédokkal nem stimmel valami. Ugyanis a kártyák közül hiányzik a treff király. Anélkül pedig nehéz bridzsezni...A

 A hagyományos euro-amerikai filmgyártás az emberek lelki szenvedését általában és olykor-olykor giccsesen ábrázolja. Könnyek mindenütt,fájdalomtól őrült arcok,vonaglás és reszketés. Ilyen filmeket nézünk általában. Láttam viszont egy nagyszerű koreai filmet,az angol címe:Missing,magyarra talán úgy lehetne fordítani:Az eltűnt gyermek. A filmet bizonyos E.Oni rendezte. A cselekmény középpontjában egy fiatal anya áll,akitől volt férje el akarja venni közös gyermekük felügyeleti jogát. Az anya,mivel dolgoznia is kell,kínai bébiszittert fogad. Aki aztán elrabolja a gyereket. Hogy aztán a bébiszitter kapcsolatban áll-e az apával,azt ki-ki maga döntse el. Vagy még jobb,ha megnézi a filmet,angolul.  Azért érdekes ez a film,mert Um Ji-won alakítása megmarad a szívekben. Nem teátrális,nem szenvedő,legalábbis abban az értelemben,ahogy mi ezt emberileg megszoktuk. Szinte néma. Csak megy előre,keresi a gyermekét. Még ha harcos,akkor is szelíd. Engem lenyűgözött,szerintem nem vagyok egyedül. Úgyhog

A legutóbbi napok írott és elektronikus médiumai tele voltak a Színház. és Filmművészeti Egyetem körüli botránnyal, valamint Vidnyánszky Attila sokszor különösnek ható nyilatkozataival. Mint ismeretes, a kormány döntése értelmében a jövőben az SZFE nem az eddig megszokott állami, hanem alapítványi formában működik, ennek az alapítványnak pedig a kitűnő rendező, Vidnyánszky Attila les az elnöke. A média balliberális része rögtön diktatúrát kiáltott, a jobboldali média viszont épp az SZFE korábbi vezetését vádolta azzal, túlzottan balliberális szellemben nevelte a hallgatókat. Ekkor jöttek Vidnyánszky Attila nyilatkozatai. Ezek arról szóltak, hogy van egy nemzetközi háttérhatalom, amely őt, nemzeti gondolkodása miatt, üldözi, van egy kritikusi gárda, amely rendszeresen lehúzza az általa rendezett előadásokat, és megpróbálja őt és színészeti ellehetetleníteni a médiában. Erről szeretném néhány pontban saját véleményemet leírni. 1. Valóban kialakult a színházi életben egy eléggé össz

A Duna Televízió 2020.március 4-én mutatta be a Nyomorultak című regény új filmfeldolgozását. Tom Shankland rendezése kiválóan alkalmazkodnak a hagyományos epikai keretekhez, a színészi alakítások pedig teljesen hitelesek. A Jean Valjean-t játszó főszereplő, Dominic West alakítása pedig egyenesen elképesztő: nincs benne túljátszás, mű-mártírium, hihető embert látunk, aki rendkívül sokat szenvedett és próbál talpra állni. Nagyon jól érzékelteti Shankland a 19.századi Franciaország légkörét:a Napóleon bukására adott reakciók párosulnak valami elképesztő társadalmi közönnyel és részvétlenséggel. Kíváncsi vagyok, Victor Hugo korában vajon hogyan fogadta egy átlagos francia Napóleon-gyűlölő nemes a Nyomorultakat. Még öt héten át nézhetjük a Duna TV-n a Nyomorultakat. Használjuk ki a lehetőséget, nincs mindennap ilyen nap film a magyar médiában. Többet a filmről itt: mediaklikk.hu

Magyarország labdarúgó-válogatottja 2-1 arányban legyőzte Horvátországot, EB-selejtezőn. Az aktuális Vb-ezüstérmesnek a gólon kívül nem voltak igazán nagy helyzetei. Szalai gólja gyönyörű volt, Pátkai Máté találata pedig meglepő. Amiről itt és most írni szeretnék, az a mérkőzés Tv-közvetítése. Régen láttam ennyire jó labdarúgó- közvetítést az m4 sporton. Hajdú B. István együtt lélegzett a meccsel, szinte éreztük, hogy majd' infarktust kap, mikor a horvátoknál van a labda. A szurkoló együtt örült a stábbal, a stáb a nézőkkel. Külön szeretném kiemelni a rendezői- operatőri munkát. Mindig eltalálták, hogy adott jelenetet mely kamerával kell venni és mennyi ideig kell azt a kamerát tartani. Egyszóval: remek volt. A meccs is, a közvetítés is. És külön kiemelném Szalai Ádámnak a meccs után tett nyilatkozatát. Nagyon profi volt, nagyon jó volt hallani. Engem különben az egész helyzet 1984-re emlékeztet. Akkor a hollandokat vertül 2-1-re. 

A Hajdú-Bihari Napló (HBN) Kelet-Magyarország egyik vezető sajtóterméke. A helyi illetőségű problémák mellett minden lapszám foglalkozik nemzeti, sőt, európai jelentőségű kérdésekkel. A HBN 2018.június 4-i számában interjút olvashatnak Koltay Gábor rendezővel, Pap Gyula tollából. Az igencsak érdekes írásból egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni: Koltay Gábor azt mondja, hogy nem lesz nyugalom ebben a térségben, míg nem rendezik a Trianonnal kapcsolatos problémákat. Hú, de igaza van! Trianon és minden következménye jelenleg a levegőben lebeg, egyik szomszédos országban, sem pedig Magyarországon nem feszegetik a kérdést, nehogy az egyre javuló gazdasági kapcsolatok csorbát szenvedjenek. Pedig előbb vagy utóbb eljön az idő, amikor a Duna-menti államoknak le kell ülniük egymással, és komolyan át kell beszélni ezeket a jelenre is kiható történelmi kérdéseket. És nem alapszerződéseket kötni... xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt az oldalt! penzugyitanacsok.blogspot.com