Írott és elektronikus média régen és ma

 Jemnitz Sándornak,a mára kissé elfeledett zeneszerzőnek Naplójáról már írtunk ezen a blogon.A Napló 1936.évi bejegyzéseit az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában olvashatjuk. A február 19-i bejegyzés Japánra vonatkozik. Jemnitz felteszi a kérdést:képes lehet-e Japán szintézist teremteni az európai és az ázsiai kultúra között?A japán kultúra-érvel a naplóíró-Indiát és Kínát tekintette mintaképnek,de sosem sikerült ezekkel a nagy birodalmakkal teljesen azonosulnia. Másfelől sokkal befogadóbb volt az europai technika iránt,mint ázsiai szomszédai. Jemnitz két kérdést tesz fel.1.A történelemben most Japánon a sor,hogy "világállamot"alakítson ki?2. Milyen új eszmerendszert,ideológiát tesz hozzá az emberiség történetéhez Japán?Jemnitz szerint semmit,s ebben rokon a perzsa és a méd birodalmakkal. Jemnitz Sándornak részben és kissé megkésve lett igaza. A második világháború idején Japán megkísérelt világbirodalmat létrehozni,de ezba kísérlet 1945-ben megbukott. A háború utá

 Jemnitz Sándor nevét ma már kevesebben ismerik, pedig a két világháború közötti Magyarország szellemi életének meghatározó alakja volt. Zeneszerző, zenész, Bartók Béla barátja, ő írta az első pozitív hangvételű kritikákat Bartók műveiről.  1936-os naplójából- melyet az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi száma közölt- néhány dolgot emelnék ki: - Jemnitz nem volt világtól elvonuló, elefántcsonttornoyban élő művészlélek, nagyon is benne élt kora társadalmi- politikai valóságában. Aggasztotta a szélsőjobboldal előrenyomulása, különösen Németország esetében.  - Rendkívül zsúfolt, ideges, feszült életet élt, rengeteget dolgozott, mégis, állandó pénzszűkében volt.  - Bartók elismerően nyilatkozott Jemnitznek az ő művéről írt kritikájáról. Kiemelte, hogy Jemnitz azon kevesek közé tartozik, akik megértik őt. - Alig észrevehető a szövegből, hogy Jemnitz rajongott Basilides Máriáért, a kor ünnepelt énekesnőjéért. Nagyon fel volt háborodva, mikor egy kisebb rendezvényen színpadra lépés előtt k

A Holmi folyóirat -de kár, hogy azóta megszűnt- 1990.szeptemberi számában közli Hubay Miklós naplójának részletét. Nem igazi Napló ez, inkább afféle merengések irodalomról, történelemről, kultúráról. Az egyik ilyen kis pársoros Ady humoráról szól. Hubay ironizál azon, hogy az akkoriban- rendszerváltás időszakában vagyunk- újraszülető Ady Társaság egyik vezetője hiányolja Ady költészetéből a humort, mire egy másik tag megvédte Adyt, hogy a publicisztikájában viszont... Hubaynak igaza van. Miért kell belevinni a 20-21.század értékrendjét egy 19-20.századi költő műveibe? Százhúsz éve nem várta el a közönség a költőtől, hogy olyan verseket írjon, melyeken röhögni lehet ( Tóth Árpád próbálkozott ilyesmivel, bele is bukott). Ady komoly, nagysúlyú költő, nem pedig élményvadász olvasók pitiáner szükségleteit kielégíteni akaró firkász. Ady mondanivalója akkor is súlyos, dübörgő, ha éppen szarkasztikus. Ady nem humor. Ő más. Nagyobb. 

A Holmi remek irodalmi-kulturális folyóirat volt, kár, hogy 2014-ben megszűnt. A folyóirat 1989.novemberi számában közlik Kertész Imre 1984-es naplójegyzeteit. Nagyon borongós hangulat jellemzi az egész írást, apró örömök persze vannak, de azért mégiscsak a filozófia és az irodalom dominál. Afféle olvasónapló ez, nagyon markáns személyes reflexiókkal. Pascal, Hegel, az akkoriban igencsak népszerű Simone Weil, Montaigne- felvonul a világirodalom. Nagyon érdekes, az ekkor még a Nobel-díjtól igencsak messze levő író bölcs reflexiói egy kibontakozó reformkorban. Az is tetszik, hogy alig van benne politika. Kertész Imre nem akart magából utólag, szabadabb történelmi periódusban hőst faragni. Író maradt.  És jól tette. A Holmi folyóirat régebbi számai itt elérhetők PDF formátumban: holmi.org/repertorium