Írott és elektronikus média régen és ma

 Azt már többé-kevésbé tényként kezeli a történetírás, hogy a nácik történetük során mindvégig kapcsolatban álltak okkultista erőkkel, személyekkel. Ám azt ki gondolta volna, hogy a 20.század másik totalitárus ideológiája látszólag mindenféle vallást, szellemi mozgalmat " burzsoá csökevény"-nek bélyegző, hidegháború-korabeli kommunista elit is előszeretettel járt jósokhoz, kártyavetőkhöz, halottlátókhoz. Maga Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Komminista Pártjának főtitkára nem egyszer megfordult mágusok, boszorkányok " ügyfeleként". Azért jó lenne tudni, a döntésekben mekkora szerepet játszottak ezek a mágikus személyek.  A 24.hu internetes portálon olvashatjuk Szegő Iván Miklós:Baba Vanga, fehér testvériség és marxizmus- máig rejtély övezi Todor Zsivkov lányánk halálát című cikkét ( megtekintve 2024. január 9.). A kitűnő cikkből megtudjuk, hogy a meglehetősen vonalas és szovjetbarát bolgár kommunista vezető, Todor Zsivkov lánya, Ljudmilla Zsivkova, igencsak nem vete

 A huszadik századi történelem egyik leginkább megosztó személyisége volt Nasszer,a modern Egyiptom megteremtője. Az IPM (InterPress Magazin) 1986.decemberi számában olvashatjuk róla Gömöri Endre:Nasszer csillagórái című írását. Megtudjuk,milyen körülményekre vezethető vissza az 1952-es puccskísérlet. Bepillanthatunk a Szuezi-csatorna államosításának történelmi kulisszái mögé,a megjelenés idejéből fakadóan magyar vonatkozások nélkül. Képet kapunk arról,valóban tekinthetjük-e Nasszert a pánarab nacionalizmus vezetőjének. Megismerjük azokat a politikai manővereket,melyet Nasszer a nagyhatalmak-Anglia,Franciaország,USA,Szovjetunió-között vívott. Meggyőződésem,hogy a cikkben is említett golfozós epizód nem igaz. És megtudjuk,hogyan végződött-majdnem-egy etióp császár halálával egy temetés.  Remek cikk,ajánlom történelem szakos tanárok,egyetemisták,érdeklődő középiskolások figyelmébe.

 Salvador Közép-Amerika egyik állama, a 20.században nagyon súlyos történelmi tragédia sújtotta. 1980-1992. között rendkívül véres polgárháború söpört végig az országon, melybe - igaz közvetett módon-beleavatkozott a hidegháború korának két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az USA is. A polgárháborúnak az 1992.januárjában aláírt békeszerződés vetett véget. De a félelem és a bizonytalanság még sokáig megmaradtak. A BBC Világtörténelem című folyóirat 2018/4. számának 42-45. oldalán egy szemtanú, Maria Teresa Gutierrez meséli el háborús élményeit, aki a baloldali felkelők oldalán harcolt, kétéves fiát is hátrahagyva. Rendkívül megrázó, korabeli képekkel illusztrált,szubjektív emlékezés ez,nehéz belegondolni, min mehettek keresztül ezek az emberek.Akiket érdekel Közép-Amerika, esetleg a hidegháború korának történelme, feltétlenül olvassa el a cikket, mely egy televízióműsor anyagának írott változata!

Amint a világsajtó és minden komolyabb médiatermék beszámolt róla, 2022.augusztus 29-én,súlyos betegséget követően,elhunyt Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió utolsó komoly vezetőjeként hozzájárult a hidegháború megszùnéséhez,a kelet-európai országok függetlenedéséhez.Igen jelentős történelmi személyiség volt. 1985-ben lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. Meghirdette a glaznoszty ( nyitás) és a peresztrojka ( átalakítás) programját. A gazdasági csőd, a nemzetiségi ellentétek aztán a Szovjetunió felbomlásához vezettek.  Arról persze folynak viták,tudományos és politikai szinten is,hogy Gorbacsov szándékosan bomlasztotta fel az országot,vagy pedig a történelem áldozata lett. 

 Jurij Levitanszkijról eddig mindössze annyit tudtam,hogy más időtöltés híján előszeretettel fordított orosz nyelvre magyar költőket(mások mellett Nagy László,Juhász Ferenc alkotásait). A napokban kezembe került a Nagyvilág folyóirat 1975/7. száma,s ebből bizony kiderül,hogy Levitanszkij költőnek sem volt utolsó. Első sem,de ez nem is akkora baj. A 993.oldalon közölt A kezdet előtt c.versében a lírai én kinyit egy régi kalendáriumot,majd hosszas elmélkedésbe kezd egy időből kilépett világról,ahol is "csak egy idő van,nem száll év az évre". No,és hát hol van csak egy idő,mármint mérhetetlen idő?Az örökkévalóságban. Levitanszkij barátunk tehát a mérhető idő hatósugarán kívül álló világról,az örökkévalóságról elmélkedik. Csakhogy 1975-öt írunk,a Szovjetunióban(Ukrajna ekkor oda tartozott) vallási tárgyú irodalmi mű nem jelenhet meg,úgyhogy az ügyes,kommunista cenzúrát kijátszó Levitanszkij egyszerűen nem írta le,hogy voltakáppen miről is szól a verse. Jellemzett,körülírt valamit

 Románia 1989.évi forradalmának,és általában Kelet-Európa 20.századi történetének kutatói illetve a téma iránt érdeklődők számára nagyon hasznos lehet,ha elolvassák Nyakas Szilárd:Istentől elhagyatva című írását. A visszaemlékezés a Magyar Krónika c.folyóirat 2020/2. számának 114-117.oldalán olvasható. Szó esik benne arról,hogyan telepítették ki a román hatóságok Tőkés László református lelkészt és feleségét Menyő(hivatalos nevén:Szilágymenyő) községbe. Felbukkan a cikkben egy magyar rendszámú autó,amit Kolozsváron rendkívül szívélyesen fogadtak,aztán pedig segélyszállitmányról,valamint rendhagyó karácsonyi istentiszteletről és különleges úrvacsoráról is olvasunk.A stílus kitűnő:egyszerű,de nem leegyszerűsítő,hamis pátosztól mentes. Nyakas Szilárd nagyszerű cikke visszautaztatja az Olvasót abba az emlékezetes 1989-es esztendőbe. Több olyan cikkre,filmre,tudósításra,visszaemlékezésre lenne szükség a magyar sajtóban,médiában,melyek az utóbbi idők nagy történelmi eseményeinek apró hétközn

 A Nők Lapja 2021/15. számának 76-78.oldalán portrét olvashatunk Mihail Gorbacsovról,barátja,Zolcer János tollából. Az egykori szovjet vezető,a glaznoszty és a peresztrojka atyja,ekkor kilencvenéves.  Zolcer felidézi Gorbacsov ifjúkorát-a nép már ekkor is szerette őt nagyon-hatalomra kerülését,megtudjuk,hogy felesége,Raisza,mindenben mellette állt,a Szovjetunió szétesése után a volt kommunista országok népe szerette őt,otthon viszont utálták,volt,ahol nem szolgálták ki. Az egész cikk kissé apotetikus. Ugyanakkor jó volt olvasni Zolcer írását,felidézte a gyermekkoromat,amikor is a végtelenül intelligens,de részletkérdésekben sokat hibázó főtitkár mindennapos látvány volt a médiában. Gorbacsov megváltoztatta a történelmet,s ezt nem felejtjük el neki soha. 

 Az Alföld irodalmi és kulturális folyóirat 2019/9.számában olvashatjuk Zahar Prilepin:A kolostor c.novelláját,Goretity József kitűnő fordításában. Sokan írtak már regényt,elbeszélést a GULAG szörnyű és abszurd világáról,Zahar Prilepin erről a sokszor megírt különös világról is tudott újakat mondani.  Ritkán beszélünk a sztálini szovjet táborrendszer szexuális viszonyairól. Pedig,ha belegondolunk,hierarchikus rend,sok férfi összezárva,gyengék és erősek egyaránt...Prilepin novellájában két kaukázusi srác érkezik a barakkba,alig tudnak oroszul. Egy igencsak művelt,fennhéjázó beszédű hajdani egyetemista egyszerre kifaggatja őket és előadást rögtönöz nekik,miközben Krapin parancsnok a köztörvényes lógósokat bünteti,gumibottal. És leveteti a többi rabbal a ruháit,hogy adják oda a köztörvényeseknek,hogy azok is mehessenek dolgozni. A novella utolsó mondata pedig sejtelmes utalás arra,hogy éjszaka még történt valami.  A világirodalom történetében Zolát szokták a naturalizmus atyjaként emleget

Érdekes lehet a 20. századi történelem kutatói számára, hogyan vélekedtek az európai országok szociáldemokratái a sztálini rendszerről. Arról a rendszerről, mely 1938-ra emberek millióit semmisítette meg, vagy küldte munkatáborba. Tébolyult, eszét vesztett módon. A Szocializmus folyóirat- főszerkesztője Mónus Illés- mérsékelt szociáldemokrata irányultságú médiatermék volt, éppen ezért igen alaposan szidalmazta a sztálini rendszert, és sok esetben magát Sztálint is. Az 1938/3. számban maga a főszerkesztő írt elkeseredett hangú cikket a Szovjetunió-beli állapotokról. Az alábbiakat tartom érdemesnek kiemelni ebből a cikkből: - A Szovjetunióban Sztálin maga alá gyűrte a demokráciát és diktatúrát épített ki, ami ellenkezik mind a marxizmussal, mind a leninizmussal. - A régi bolsevikokat, az 1917-es forradalom hőseit Sztálin kiirtotta, vagy megfosztotta funkciójuktól. - Sztálin átiratta a történelmet, kitöröltette az iskolai tankönyvekből a régi gárdának még az emlékét is. - A szovjet

A Rubicon történelmi folyóirat 2019/1.online kiadásában olvashatjuk Horváth Csaba igen alapos és okos cikkét ( helyesebb volna inkább tanulmánynak nevezni), melynek címe: A magyar haderő a keleti hadszíntéren 1941-1943. Vészes történelmi idők, nagy magyar tévedések, súlyos következményekkel. Magyarország iszonyatos kálváriát vont magára. Anélkül, hogy részletesebben véleményt mondanánk a cikkben ( tanulmányban) szereplő minden egyes adatról, tényről, néhány pontban összefoglaljku az írás lényegét: - A magyar katonai körök igenis akarták a Szovjetunió elleni bevatkozást. ( ld. Werth Henrik levele) - A kassai bombázás kérdése megoldatlan, de erős a vaószínűsége, hogy szevjetek követték el. - A magyar hadsereg nem volt felkészülve ekkora feladatra. Azért ajánlom, mindenkinek, hogy olvassa el ezt a cikket, mert néhány ponton gyökeresen eltér attól, amit az iskolában tanítanak. Azonkívül a második világháborús magyar részvétel nélkül a huszadik századi magyar történelem egyszerűen

Vannak a huszadik század történelmének olyan hősei, akikről keveset tudunk. közéjük tartozik Zsukov marsall. Bár jelentek meg róla könyvek ,ezek erősen ideologikus színezetűek, csak az olvasta ezeket, akiknek muszáj volt. Újabb életrajz ( tudomásom szerint) nem jelent meg a Vörös Hadsereg nagy hadvezéréről. Viszont a Magyar Honvéd című folyóirat 2010/5. számában indult el srozoat Szóljatok Zsukovnak címmel. mely áttekinti a nagy marsall életét és katonai tevékenységét. Szó esik a pályakzdés nehéz éveiről, a felemelkedés időszakáról ( sajnos, arról nem olvasunk ,hogy a sztálini tisztogatások milyen hatással voltak a Vörös Hadseregre), az első hadműveletekről, a reakciókról a Szovjetunió 1941-es német megtámadása után. Nagyon plasztikus, jól megírt, ismeretterjesztő cikk. Nem hadtörténészeknek szól elsősorban, inkább tanároknak, történelem iránt érdeklődőknek. Remek munka. Kár, hogy a Szerző nevét nem tüntették fel. 

A BBC HIstory 2019.októberi számában (34-35.oldal) szenzációs anyagokat olvashatunk Magyarország második világháborús történetéről, azon belül is a diplomáciatörténetről. Magyarország 1941-ben hadat üzent a Szovjetuniónak illetve később az angolszász hatalmaknak, erről található itt két dokumentum. Az egyik:Sztójay Döme berlini magyar követ levele Bárdossy Lászlónak Másik: Ernst Weizsacker német külügyi államtitkár feljegyzései a berlini magyar követtel való tárgyalásairól. Ami nagyon meglepett: Sztójay azt állítja, hogy a németek azt akarják, Magyarország ne vegyen részt a Szovjetunió elleni háborúban. Ha tényleg ezt akarták, alaposan újra kell gondolnunk Magyarország második világháború alatti történelmét. Itt a folyóirat honlapja: bbchistory.hu . Itt megvásárolhatók a magyarországi nyomtatott tudományos ismeretterjesztő médiában immár előkelő szerepet betöltő folyóirat régebbi számai is. 

A késő Kádár-korszakban járunk, a Szovjetunióban már Gorbacsov van hatalmon, reform itt, reform ott, reform a meglehetősen poroszos pedagógiában. A Gyermekünk című folyóirat ( teljesen a kor színvonalán mozgó, modern médiatermék) 1986/5. számában olvashatunk cikket Szabó Éva tollából, Nem kérek bocsánatot címmel. A cikk arról szól, hogy nem vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét, lelkét, csak normatív módon számon kérünk tőle bizonyos dolgokat, és ezzel meg is elégszünk. Szó esik az írásban egy kislányról, akit sarokba állítottak, mert visszabeszélt, és hogy újságíró szóba akart elegyedni ezzel a kislánnyal, csak valahogy az illem nem engedte... Igazából két problémáról van szó. Valóban igaz, még a 21.században is igaz, hogy kevésbé vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét. Ez tény. A másik viszont, hogy sarokba állítják a gyereket, mert visszabeszélt, az szerintem elfogadható. Nem baj, ha a bűnt büntetés követi. Csak ne öncélúan. Mindig a gyermek érdekét tartva szem előtt. 

A bejegyzés címe szerintem önmagáért beszél, merthogy a hajdani Szovjetunióban imádták a magyar festőket. Szabadabbak voltak, mint a szocreálon felnőtt ottaniak, témaválasztásuk is merészebb, az avantgarde irányzatokat pedig sokkal jobban ismerték, mint a szovjetek. A Művészet cím folyóirat 1978/1. száma közöl egy írást Uitz Béláról, aki elkészítette a frunzei kormánypalota üléstermének dekorációját. Egy nagyon dinamikus csatajelenet, Az 1916-os kirgiz felkelés című freskókarton majdnem kétoldalas változatában is szerepel a folyóirat 14-15. oldalán. Nagyon élénk, expresszionista,vonalkavalakádos alkotás. Megvenni azért nem venném, de jól el tudom képzelni, mint középület díszítését.

Vajon mit is tudunk Hegyi-Karabahról? Talán annyit, hogy a Szovjetunió felbomlása után ( vagy még előtt?) ezért a területért vívtak ádáz háborút azeriek és örmények. Hogy azóta mi van ott, arról az átlag magyarnak halotthalvány gőze nincs. Ezt a tudatlanságot hivatott eloszlatni Vörös Szabolcs írása, mely a Heti Válasz 2018.március 1-i számában jelent meg. Nagyon rokonszenves, úgynevezett " impresszionista" riport: szerző a benyomásait írja le, ezt támasztja alá történelmi tényekkel. Nagoyn jól sikerült írás, érdemes lenne minden újságíró- hallgatónak elolvasnia. Ami engem legjobban megragadott, az az, hogy ezek az emberek élvezik azt az abszurd történelmi sztorit ,ami velük történik. Nem játsszák az áldozatot, nem siránkoznak, jól érzi magukat nemzetként. Derűsek, mosolyognak, semmi mesterkéltség. Szegénységről pedig szó sem esik. jó olvasni ilyesmit, még akkor is, ha a világ egyik eldugott zugáról, Hegyi-Karabahról van szó.

A Lányok, Asszonyok a szovjet Szovjetszkaja Zemscsina nevű lap magyar kiadása volt, elképesztően érdektelen, az utókor pedig legfeljebb annyit tanulhat belőle, hogy volt egyszer egy Szovjetunió, ahol minden szép és jó volt, ellátási gondok pedig csak akkor fordultak elő, ha a kommunisták megoldották azokat. Csakhogy: még az ocsmány konkoly között is akad búzaszem. Az 1988/11. számban egy Ribalkina nevű újságíróhölgy által jegyzett cikk bemutatja a nyolcgyermekes Cukanov családot. Nagyon életszerű leírást ad a nagycsaládról, gondokkal, örömökkel, napjaink demográfiai válságában pedig némi reményt adhat a gondokkal küszködő nagycsaládosoknak. Ha be tudják szerezni valahol ezt az újságot, tegyék meg, mert neten bizony nincs rajta. Mire jött az internetkorszak, a Lányok, Asszonyok című havilap már nem létezett. Nem tudják, mit hagytak ki.

1989: Magyarországon és a kelet-európai térségben a nagy változások éve. Már nem kommunizmus,mert a Szovjetunió gyengül,  még nem demokrácia, mert a Szovjetunió még létezik. A Szabad Föld, a vidék lapja, akkoriban " Társadalompolitikai és családi hetilap" megjelöléssel futott. Korszakváltás volt ez a magyar sajtóban-médiában is. Még ott voltak a szocializmusra jellemző agitációs anyagok, de itt-ott már megjelent az őszinteség. A Szabad Föld 1989.április 25-i számának 2. oldalán leépítésről olvashatunk( a munkanélküliség mint a kapitalizmus jele), utána meg egy Rima mente nevű téesz sikereiről. A Gazdaság rovatban pedig arról történik dicsekvés, hogy a Tungsram részvényeit megvette egy osztrák cég. Szóval, a letűnő múlt és a születő jelen egyszerre. Ami a tragédia az egészben: az intellektuálisan jóval az átlag felett mozgó újságírók sem tudtak különbséget tenni a születő világ potenciálisan jó és potenciálisan rossz jelenségei között. Ünnepeltek mindent, ami reform. A 9.

Péter János, cikkéből tudjuk, mely az Ország-Világ 1958.május 1-i számában jelent meg, hogy a szputnyikválság idején Billy Graham, a már akkoriban a is tömegeket mozgósító evangelista, három kérdést tett fel egyik rádióbeszédében: 1. Amerika tudatában van-e annak, hogy a Szovjetunióból irányított lövegekkel bármelyik percben rommá lőhetik? 2. Fenáll-e annak lehetősége, hogy az USA szovjet bábállammá válik? 3. Tudja-e az amerikai politikai elit, hogy két választása van: vagy elfogadja a Szovjetunió kezdeményezését, és leül tárgyalni, vagy atomháborút indít? A szovjetek 1957.október 4-én lőtték fel az első szputnyikot. Ezzel voltaképpen annyi történ, hogy kezdetét vette az űrkorszak. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxX Egy tanácsadó oldal: penzugyitanacsok.blogspot.com