Írott és elektronikus média régen és ma

 A Magyar sporttörténet egyik legizgalmasabb, legkevésbé felderített és rengeteg történelmi tévhitel átitatott eseménye az 1956-os melbourne-i náyri olimpiai játékok. Az IPM 1990.februári számában olvashatjuk Malonyai Péter cikkét, Ki jön haza? címmel, mely segít egy kis rendet rakni az olimpiát illetően. Megtudjuk, miért nem nevezett labdarúgásban a magyar válogatott. Akkoriban csak amatőrök indulhattak az olimpián, Puskásról, Kocsiról és a többiekről pedig elég nehéz lett volna elhitetni, hogy amatőrök. Részletesen flesolrja a Szerző, milyen eredményeket lrtünk el ( csodálatos volt a magyar tornászok, főként Keleti Ágnes szereplése), s megtudjuk azt is, kik nem jöttek haza.  Képet kapunk arról, milyen lehetett sportolónak lenni abban az időben Ausztráliában, miközben Budapesten már zajlottak a fegyveres harcok a szovjetekkel.  A cikk második része Bolvári Antallal készült interjú. A zseniális vízilabdaedző , ekkor még játékos,Ausztráliában maradt, civil pályát választott, egy áruház

 Nem mindennapi munkaügyi perről számol be az IPM 1985.januári száma. A 77.oldalon található Szőr-per című cikkben azt olvassuk,hogy azért rúgtak ki munkahelyéről egy NSZK-ban élő férfit,mert szakállt viselt.(Fiatalabbak kedvéért:NSZK az a hajdani Nyugat-Németország,azaz Németotszág kapitalista része). Jürgen egy csomagküldő szolgálatnál dolgozott,szállítóként. A vezetőség úgy vélte,ebben a munkakörben a szakáll rendezetlen megjelenést sugall,ez pedig negatív hatással lehet az ügyfél-elégedettségre,ezért nem engedélyezték. Az amúgy szakállas vezérigazgató kénytelen volt kirúgni Jürgent,mert szakállat viselt a munkahelyén. Jürgen bírósághoz fordult,de a cég nem várta meg a tárgyalást,hatezer márka (akkoriban még nem volt euró) kártérítést plusz végkielégítést fizetett a férfinak.  Közel 40 év elmúltával megállapíthatjuk,hogy Jürgennek volt igaza. Ha egy szakáll rendezett,jól ápolt,még jobbá,megnyerőbbé is  teheti egy férfi megjelenését. Ez pedig fokozza az ügyfél-elégedettséget.

 Erle Stanley Gardner nevét elsősorban Perry Mason- regényeiről ismerjük, ahol is a csaavaros eszű ügyvéd mindig bebizonyítja, hogy ügyfele ártatlan.  Kevésbé ismert, hogy Erle Stanley Gardner remek novellista is volt. AZ IPM ( mely tudományos- ismeretterjesztő magazin létére rendszeresen közölt krimi és sci-fi novellákat, erről a gyakorlatról a korban igencsak parázs viták folytak, volt ismerősöm, aki emiatt mondta le az előfizetést) 1978/2. számában olvashatjuk a neves amerikai krimiszerző Fenyeget a múlt című krimijét.  A fiktív történetnek voltaképpen három szereplője van. George Ollie valamikor balhés fiú volt, több bűncselekményt is elkövetett, de ezekért leülte a büntetést, és jó útra tért: egy teljesen korrekt motelt vezet. CSakhogy egykori társa, Larry kiszabadul, megjelenik a motelban, és bántani kezdi George-t. Tulajdonostárs akar lenni, zárás után megjelenik, elrabolja a bevételt, stb. George nagyon fél Larrytől, mert a börtönből szabadult férfi csak az erő nyelvén ért. Ste

 Elton John az 1970-es években vált nemzetközileg ismert zenei ikonná. Az IPM 1978/3. számának 57.oldalán olvashatunk róla érdekes cikket. Megtudhatjuk,mi  Elton John eredeti neve. Kiderül,miért szereti az extravagáns ruhákat,kiegészítőket,színes keretes szemüvegeket. Érdekes dologra derül fény,amikor megtudjuk,hogyan is került sor arra a bizonyos első turnéra,amely a világhírt hozta meg a művésznek. Magánéletébe is bepillantást nyerünk:elgondolhatjuk;milyen lehet Greta Garbo egykori villájában lakni. Választ kapunk arra a kérdésre, szokott-e golfozni az ifjú popsztár.  Rövid,de érdekes és jó cikk.

 Nyugat- Európában és az USA-ban már az 1970-es évek végén érezték, hogy  a megváltozott, a harmadik szetkrora alapuló gazdaságnak újfajta kommunikációs eszközökre van szüksége. A legelképesztőbb öteletek születtek- ám ezen öteletekből valami részlet, valahogyan máshogyan mégiscsak megvalósult.  Az IPM (a korszak egyik legnépszerűbb tudományos-ismerettterjesztő havilapja) 1978/2. számában mutatta be az NSZK-ban már használatos úgynevezett levéltelefont. Egy postaládához és telefonkészülékhez megtévesztésig hasonló készülékbe bele kellett helyezni a levelet, ahol is egy nyomtató kinyomtatta, majd telefonvonalon kerestl elküldte a címzett postahitalnak. Ott szépen beborítékolták a levelet hagymányos módon, majd a postás kivitte a címzettnek. Ma már nevetünk ezen, de ne felejtsük el, 1978-ban járunk. A távközlésnek, információtovábbításnak ez a módja nem terjedt el, de mint technikatörténeti érdekesség, mindenképpen figyelmet éredmel. 

 A huszadik századi történelem egyik leginkább megosztó személyisége volt Nasszer,a modern Egyiptom megteremtője. Az IPM (InterPress Magazin) 1986.decemberi számában olvashatjuk róla Gömöri Endre:Nasszer csillagórái című írását. Megtudjuk,milyen körülményekre vezethető vissza az 1952-es puccskísérlet. Bepillanthatunk a Szuezi-csatorna államosításának történelmi kulisszái mögé,a megjelenés idejéből fakadóan magyar vonatkozások nélkül. Képet kapunk arról,valóban tekinthetjük-e Nasszert a pánarab nacionalizmus vezetőjének. Megismerjük azokat a politikai manővereket,melyet Nasszer a nagyhatalmak-Anglia,Franciaország,USA,Szovjetunió-között vívott. Meggyőződésem,hogy a cikkben is említett golfozós epizód nem igaz. És megtudjuk,hogyan végződött-majdnem-egy etióp császár halálával egy temetés.  Remek cikk,ajánlom történelem szakos tanárok,egyetemisták,érdeklődő középiskolások figyelmébe.

 Az nem igaz,hogy a Kádár-korszakban (1957-1988) egyáltalán nem volt angol nyelvű sajtó Magyarországon. Az InterPress Magazin 1976/12.száma például teljes egészében angolul jelent meg. Olvashatunk cikket az ókori nagyvárosról,Karthagóról. Találkozhatunk Ázsiában működő elefánt-óvodákkal. Megtudhatjuk,hogy a sci-fi vagy a horror árt jobban az egészségnek. Képet kapunk arról,mi is az a CETI program,és régi vízimalmok fényképeiben is gyönyórködhetünk.  A politikailag rázós témák természetesen "kerülve vannak".Az IPM az akkori "keleti blokk" legtrendibb magazinja volt. Ráadásul angol nyelven-hát így már igazán menőnek érezhette magát,aki hozzájutott. 

 A második világháború (1939-1945) a huszadik századi történelem legnagyobb katasztrófája volt. Minden nemzetben, minden országban működtek olyan ellenálló szervezetek, melyek tagjai demokratikus rendszerben szerettek volna élni. Azon dolgoztak, hogy a fasizmus vereségével minél gyorsabban érjen véget ez a borzalom.  Csakhogy, sajnos, a fasiszta országok titkosszolgálatai is próbálták kiaknázni a helyzetet. Amint az az IPM magazin 1982. júniusi számából kiderül, Olaszországban a titkosszolgálat ál-ellenálló szervezetet alakított, Luca Osteria, a Hugo doktor néven ismert lelkiismeretlen kémelhárító irányításával. Céljuk kettős volt: becsapni az angol titkosszolgálatot, illetve feltárni, Mussolini diktatúrájában kik azok, akik hajlandóak akár fegyveresen is fellázadni a diktátor ellen.  A Harmadik Front nevű ál-ellenálló szervezet aztán csúfos véget ért. Hogy hogyan, azt megtudhatjuk, Franco Fucci kitűnő cikkéből, mely az IPM 1982.júniusi számában jelent meg, címe:Álellenállók.

 Ugyanis felépült Európa egyik leglátványosabb zenei létesítménye, az Elbphilharmonie nevű koncertközpont. Az épületről a magyar sajtóban először az IPM 2017.augusztusi száma közölt részletesebb ismetetőt (Mizsei Anett:Formába öntött zene Hamburgban, 60-64.o.).  Mindenekelőtt, ahogy azt már megszokhattuk:az épület gyönyörű. Mint egy királyi korona, úgy néz ki, uralkodó színe a kék ( Hamburg Európa egyik legnagyobb kikötője), és 110 méter magasan áll az Elba folyó mellett.Megváltoztatta Hamburg amúgy sem csúnya látképét, méghozzá pozitívan, előnyösen. A legfontosabb: az épület akusztikai tervezése már digitálisan történt, több, mint 1 millió apró, különböző nagyságú és mélységű cella borítja azokat a gipszrost alapú paneleket, melyek az épületet alkotják. A város ügyelt arra, hogy ne kultúrsznoboké legyen az Elbphilharmonie, hanem mindenkié. Nemcsak komolyzenei koncerteket terveznek benne.  Érdemes ezt a cikket elolvasni. Nekem az jutott eszembe az egész projektről, hogy nem biztos, ho

Az IPM anno Magyarország vezető ismeretterjesztő magazinja volt. 1986-ban jelent meg a Kalandos Különszám. Ez a honi médiapiacon rég letűnt műfajt, a regényújság műfaját idézi fel. Csak megjegyzendő, hogy manapság nincsenek regényújságok, pedig a nyolcvanas években százezrek olvasták ezeket. Dehát ők már öregek. Az a baj, hogy véleményem szerint az itt közölt három regény egyike sem jó. Eric Ambler klasszikus krimije, a Dimitriosz koporsója Agatha Christie- Edgar Wallace- os mintázatot követ. Arthur Haley:Végső diagnózis című kisregénye unalmas orvosregény, a befejező történet, Fred M. Stewart: A Matuzsálem-enzim pedig másodrangú sci-fi. De nem baj, a kezdeményezés jó volt, kár, hogy alig akadt folytatása a hazai médiapiacon. xxxxxxxxxxxxxxxxxxx Van itt egy blog, amit nagyon szeretek, merthogy jó ügyet szolgál: konyv-ajanlo.blogspot.com