Írott és elektronikus média régen és ma

 Sokszor előfordul, hogy az Olvasó komoly témákról a legérdekesebb, legváratlanabb helyen talál érdekes, figyelemreméltó cikket-publikációt. A Magyar Narancs 2021.október 21-én megjelent számának 24-26.oldalán olvashatjuk Barotányi Zoltán:A velünk élő precedens. A nürnbergi per 75. évfordulója című írását, mely számtalan új, a magyar közönség előtt eddig nem ismert adalékkal, szemponttal gazdagítja a nürnbergi perről szóló ismereteinket. Megtudhatjuk, hogy már 1943-ban felmerült, hogy eljárást indítsanak a náci vezetők ellen. Winston Churchill statáriális módon akart végezni velük, ezt azonban Roosevelt és Sztálin nem helyeselte. Megtudjuk azt is, hogy a szovjetek eredetileg Berlinben kívánták lebonyolítani a pert, de mivel a város széjjel volt lőve, inkább Nürnberg mellett döntöttek.Nehéz volt megegyezni. Számomra igen meglepő információ volt, hogy már az I. világháború után is történtek felelősségrevonások Németországban, mégpedig Lipcsében, ahol ötven ember kapott a vártnál kisebb

 A magyar írott sajtó és elektronikus média az 1970-es években valamelyest nyitottá vált. Már lehetett beszélni apróbb hibákról,már nem tartóztatták le az újságírót,ha valami kisebb apró-cseprő negatívumról írt.  Példának okáért egyre többet beszélt a média Magyarország eladósodásáról,arról,hogy tartozunk a szovjeteknek is,meg a Nyugatnak is. A politikai és gazdasági vezetés-a Kádár-korszakban ez részben fedte egymást-1975-ben újabb hitelfelvételről hozott határozatot. A közvélemény,a suttogó pesti propaganda pedig megijedt... Ezért aztán Timár Mátyás,a Magyar Nemzeti Bank(MNB) akkori elnöke egyfajta "nincs semmi baj,a szekér halad"-hangvételű,kincstári optimizmust sugárzó interjút adott az akkori idők vezető írott sajtótermékének,a Népszabadságnak. (1976.július 14.). Az interjúban, némileg célzott kérdésre válaszolva az MNB elnóke elmondta,hogy azért kellett nyugati hitelt felvenni,hogy 1. Kompenzáljanak bizonyos veszteségeket-ezt a sorok között olvasni akaró Átlagolvasó úgy

 Hát,ma már ez is történelem...Lengyelország az 1980-81-es években viharos esztendőket élt meg. Sztrájkok,tüntetések,elégtelen élelmiszer-ellátás,a kormány felemás eredményekkel záruló tárgyalása a Szolidaritás szakszervezetekkel,egyszóval:viharos idők voltak. És nehezek. A Nyugat nyomtatott és elektronikus médiája pedig ezalatt azt taglalta,vajon beavatkoznak-e katonailag a szovjetek. Az International Herald Tribune című amerikai lap 1981.június 7-i számában Flora Lewis publicisztikája már biztosra vette a Szovjetunió és hát a Varsói Szerződés katonai beavatkozását. Magasabb körökből való forrásra hivatkozva már a támadás időpontját is tudta:valamikor ősszel,de még a rendkívüli pártkongresszus előtt. Az International Herald Tribune-nak nem lett igaza. Brezsnyev és a szovjetek nem avatkoztak be Lengyelországban,ki tudja,miért. Ehelyett 1981.decemberében Wojciech Jaruzelski tábornok szükségállapotot hirdetett,ami hivatalosan 1983.nyaráig tartott. Aztán a hidegháború többi kelet-európai

Ungváry Krisztiánnak, a neves történésznek jelent meg cikke a História történelmi folyóirat 2005/3. számában. Ebben olvashatunk egy megkapó leírást arról, milyen is volt ebben a sorsdöntő történelmi pillanatban a budapesti lakosság hangulata. Egy Szalay István nevű zászlós arról számol be, hogy december 25-én az emberek hozták nekik a bejglit, diósat, mákosat, és arról érdeklődtek, milyen a hadihelyzet. Ungváry Krisztián idézi Szalayt, aki szerint a lakosság nem az összeomlásra várt. A bajok karácsony után kezdődtek, amikor is megszűnt a szervezett élelmiszer-ellátás. a szovjetek ráadásul elfoglalták a közművek irányítóközpontjait, minden megszűnt:áram, gáz, víz. Ekkor, a városi életfeltételek eltűnésekor ébredtek rá a pestiek, hogy miféle történelmi zavarosba is csöppentek. Ungváry Krisztián írása remek, minden történelem iránt érdeklődőnek csak ajánlhatjuk. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Biztosítsd magad! biztositasiszemle.hu