Írott és elektronikus média régen és ma

 Amióta intézményes irodalomoktatás létezik hazánkban,folyik a vita arról magyartanárok,középiskolások(és nyugodtan ide vehetjük még az irodalomtudósokat,politikusokat,oktatáskutatókat,szülőket és még sok mindenkit) között,hogy kell-e középiskolában a régebbi korok magyar irodalmát tanítani. Az egyik tábor szerint ezek a szövegek túl nehezek egy középiskolásnak. A másik tábor szerint az mégsem járja,hogy úgy érettségizzen le valaki,hogy nem olvasott Csokonait,Jókait,Mikszáthot. Szeretném leszögezni,hogy jómagam ezzel a "másik tábor"-ral értek egyet.  Olvastam az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Jéga-Szabó Krisztina:Legendahántás című írását. Szerző egy könyvismertetésbe ágyazva fejti ki véleményét a kérdésben.Minden magyartanárnak javaslom a cikk elolvasását.Hogy mi a véleménye Jéga-Szabó Krisztinának a tanítsunk-avagy ne tanítsunk kérdésben,azt itt most leszek olyan szíves nem elárulni.Akkor mi értelme volna a teljes cikk elolvasásának? Van egy kis szellemi

 Mostanában elterjedt, hogy a filmkritikákat nem kritikának, hanem recenziónak nevezik. Tehát a kritikus azt mondja, hogy őnékije esze ágában sincs bírálni a filmet, nem prekoncepcióval áll a dologhoz, csak néhány apróság, ami szemet szúr neki, ugyebár...majd állítólagos objektivitásának bizonygatását követően az illető író/újságíró/kritikus,/filmesztéta jó alaposan lehúzza filmet.  Erre gondoltam, mikor olvastam Báron György: Legendásítás című filmkritikáját ( szerintem ez a megfelelő műfaji megjelölés). Az írás az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i  számának 23. oldalán jelent meg. Merthogy ez az írás nem ilyen. Ez egy őszinte, hozzáértő és tőrölmetszett filmkritika a Bereményi kalapja című filmről. A kritikus alaposan lehúzza Tóth Barnabást és Papp Gábor Zsigmond rendezőt. Bereményit és Járai Márkot szerencsére nem.   Nekem az a véleményem a filmről, hogy valami tapasztalt, Bereményi-korabeli " ikon" kezébe kellett volna adni. Merthogy portréfilm esetében az együtt

 Szakcsi Lakatos Béla,a magyar és az egyetemes jazz-muzsika kiemelkedő alakja 2022.októbere óta nincs köztünk. Az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Végső Zoltán tollából olvadhatunk a kitűnő zongoristáról kitűnő cikket-mely,sajnos,egyben nekrológ is. Végső szerint Szakcsi Lakatos legfőbb érdeme az,hogy a magyar jazz 30 éves lemaradását behozta-azért szerintem lennének,akik ezzel a "30 éves lemaradás"-szókapcsolattal vitába szállnának. Kiemeli,hogy Szakcsi Lakatos 4,rendkívül sikeres lemezt jelentett meg Amerikában. Méltatja,hogy a cigányfolklór elemeit is beültette zenéjébe. Szól a kitűnő muzsikus által rendkívül kedvelt hangszerekről,a Hammond és Fender orgonákról,valamint Szakcsi Lakatos Chick Coreával való remek munkakapcsolatáról. Kiemeli a zenész rendkívüli emberi tulajdonságait,segítőkészségét. Remek nekrológ,mely egyben szakmai-emberi portré is. Máris megyek a legnépszerűbb videómegosztó portálra,és nézegetem Szakcsi Lakatos videóit.

 Olvasom az Élet és Irodalom folyóirat 2021.április 1-i számában Hegyi Iván cikkét, melynek címe:Czibor, Farkas, Szoboszlai. A cikk annak apropóján íródott, hogy egy sportszergyártó cég internetes szavazást rendezett arról, hogy a magyar futballtörténelemben kik voltak az egyes posztokon a legjobbak. Hegyi szerint a rangsor fals, mert világklasszisok mellé az ezredforduló utáni időszak kevésbé jelentős tudású játékosai is bekerültek. Czibor, Puskás mellett ott van Szoboszlai Dominik. Hegyi Ivánnak feltéelnül igaza van abban, hogy időben és értékben kissé aránytalanra sikerült ez a felmérés, a közönség emlékezete rövid, mindenki arra a meccsre emlékszik legszívesebben, amin kint volt. Ezt már csak recenjzens teszi hozzá.  Aztán azt is írja Hegyi Iván, hogy a Mezey-csapatba ( Disztl Péter- Sallai, Róth, Garaba,Péter- Kardos, Nagy, Bognár, Détári- Kiprich, Esterházy) senki sem férne be a mai játékosok közül. Ezt mondjuk vitatnám. Szerintem Gulácsinak lenne helye, esetleg Willi Orbánnak. A

Az Élet és Irodalom című folyóirat 2019.április 18-i számában olvashatjuk Gábor György írását, melynek címe:Szekularizálódó vallás, szakralizálódó politika. Gábor György elemzi Peter L.Berger vallásszociológus elméletét. Megállapítja, hogy míg az egyházak- különösen a keresztény egyházak- vesztettek jelentőségükből, különösen az oktatás terén, addig a politika egyre inkább transzcendenssé vált, egyfajta dualista magatartást vett fel, Jók és Gonoszok csatáznak egymással a mandátumokért, a kormányzati pozíciókért. Nagyon okos, nagyon tárgyilagos hangvételű esszé, minden politikusnak és minden kereszténynek ajánlom elolvasásra. Az első mondatok kissé hosszúak, de ez ne szegje kedvét senkinek! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com