Írott és elektronikus média régen és ma

 A Magyar sporttörténet egyik legizgalmasabb, legkevésbé felderített és rengeteg történelmi tévhitel átitatott eseménye az 1956-os melbourne-i náyri olimpiai játékok. Az IPM 1990.februári számában olvashatjuk Malonyai Péter cikkét, Ki jön haza? címmel, mely segít egy kis rendet rakni az olimpiát illetően. Megtudjuk, miért nem nevezett labdarúgásban a magyar válogatott. Akkoriban csak amatőrök indulhattak az olimpián, Puskásról, Kocsiról és a többiekről pedig elég nehéz lett volna elhitetni, hogy amatőrök. Részletesen flesolrja a Szerző, milyen eredményeket lrtünk el ( csodálatos volt a magyar tornászok, főként Keleti Ágnes szereplése), s megtudjuk azt is, kik nem jöttek haza.  Képet kapunk arról, milyen lehetett sportolónak lenni abban az időben Ausztráliában, miközben Budapesten már zajlottak a fegyveres harcok a szovjetekkel.  A cikk második része Bolvári Antallal készült interjú. A zseniális vízilabdaedző , ekkor még játékos,Ausztráliában maradt, civil pályát választott, egy áruház

 Végh Antal íróról mostanában keveset beszélünk. A Kádár-korszakban ő képviselte a magyar irodalomban azt a népi-szociológiai mozgalmat, melyet a hatalom sohasem szeretett. Érdekelte a futball is, sikeres bestseller sportkönyveket írt, de ő nem ezeket tartotta igazán nagyra, hanem az úgymond " igazi" irodalmi műveit.   Kevesen tudták Végh Antalról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után a megtorlások áldozata lett, nyolc hónapot ült börtönben. Nagyon keveset beszélt erről az időszakról a sajtóban és a médiában, talán érthető, hogy miért. Mostanáig arról sem volt tudomásunk, hogy irodalmi művébe beleszőtte volna a történteket.  A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle című folyóirat 2023/3. számában azonban olvashatjuk Valaki velem volt című novelláját, amely arról szólt, mi mindent kellett neki, a falu forradalmi bizottsága korábbi titkárának átélnie 1956 után. Nagyon lírai hangvételű, a forradalom utáni időszakot a kisember szemével bemutató, történészek számára is érdekes

 A Kincskereső című,fiataloknak szóló irodalmi folyóirat 1996.októberi számában Eörsi László az 1956-os forradalom és szabadságharc gyermek-hőseiről emlékezik meg. Igen,voltak ilyen hősök,írja,de konkrét személyeket nem nevez meg. Azt viszont leírja,hogy kevés a dokumentum ezekről a gyerekekről. Inkább csak általánosságokat említ,ez pedig történelmi témájú írásnál nagyon zavaró. Azt sem magyarázza meg,ki az a Balogh Andris,s miféle versről van itt szó. A legmeglepőbb viszont az,amit Eörsi Mansfeld Péterről leír. Az ő interpretációjában Mansfeld egy autótolvaj banda feje,aki csak később lesz forradalmár. Ennek ellentmond,hogy gépjárművel fuvarozott forradalmárokat. Szóval,Mansfeld itt,ebben az interjúban,egy olyan jég hátán is megélő csibész. Nem tudom. Más történészek mást mondanak. 

 A Reader's Digest Válogatás magazin 1996.novemberi számában olvashatjuk Földes Péter:Szabad Kossuth rádió...szép? című írását,amely személyes visszaemlékezés arról,hogyan próbálták megújítani a hazug kommunista rádiót az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. Földes Péter maga is tagja volt a Szabad Kossuth Rádió vezetőségének. Megtudhatjuk,hogyan szórta a kommunista propagandát az állami rádió még az októberi napokban is. Csak október 30-án vált szabaddá a rádió,ekkor alakult meg a Szabad Kossuth Rádió. Földes negyven év után is hitelesen,plasztikusan idézi fel azt a meghatottságot,ami akkor fogta el őket,amikor először szóltak a mikrofonba.  Aztán jöttek a tragikus novemberi napok,a szovjet hadsereg visszatért,a rádió sorra mondta be a rossz híreket. A megtorlás idején Földest 9 évre ítélték. A cikk méltó megemlékezés a huszadik század egyik legnagyobb történelmi eseményéről. 

 Az Irodalomismeret c.folyóirat 2006/1. számában olvashatjuk Juhász Ferenc:Babonák napja csütörtök:amikor a legnehezebb című versét. Ebben előkerül a Galapagos-szigetek,mint metafora. A költő az Oktogon (Budapest talán leghíresebb körútja) sok színben pompázó világát hasonlítja a Dél-Amerika partjainál fekvő,számtalan egzotikus élőlénynek otthont adó szigetcsoportot,a természetfilmesek egyik kedvenc forgatási helyszínét.  De miért pont a Galapagos-szigetek?A verssel kapcsolatban ez kulcskérdés. Tudni kell,hogy Juhász Ferenc ezt a hosszúverset az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után kezdte írni( erre utal a piros eső metaforája is,mely a forradalomért hozott véráldozatot jelképezi). A Galapagos-szigetek Dél-Amerikától több száz kilométerre találhatók,tkp.magányos szigetek a végtelen óceánban. A költő az 1956-os forradalom Magyarországát hasonlítja a Csendes-óceánban fekvő szigetekhez. Magyarország is magányos volt azokban az időkben,a forradalom és szabadságharc idején érde

 Ha egy mai magyar történésztől megkérdezném:tudja-e,ki volt Ottrubay Melinda,valószínűleg nem tudná. Van a magyar történeti tudásban egy lyuk:színház-és drámatörténetünk ismerete. A huszadik századi történelem ismertetésekor,tanításakor hajlamosak vagyunk elfelejteni kitűnő színművészeinket,táncosainkat. Éppen ezért olvasom nagy örömmel az olyan írásokat,mint Balázs-Piri Krisztina:A herceg & a táncosnő című műve,amely a Nők Lapja 2020/37. számában jelent meg. Herceg Esterházy Pál,az ekkoriban már ötven felé járó dúsgazdag örökös és Ottrubay Melinda prímabalerina 1946-ban esküdött egymásnak örök hűséget.  Aztán,mint a cikkből is kiderül,közbeszólt a rettenetes történelem. Esterházyt letartóztatták,Melinda asszony sehol nem kapott állást,bujkált. Tönkrement az egészsége. Esterházy herceg a forradalom alatt szabadul(kicsit pontosabban:forradalmárok szabadítják ki),és a pár,immár együtt,Zürichbe disszidál,ahol is 1989-ig élnek,Pál herceg haláláig.  Nagyon jó volt olvasni ezt a kitűnő,