Írott és elektronikus média régen és ma

 Akit érdekel a katonaság, a hadtörténet, vagy szereti a lovakat, vagy mindhárom, annak szíves figyelmébe ajánlom a Budavári Séták tájékoztató és kulturális magazin 2021/5. számában megjelent Visszatértek a huszárok a budai várba című írást ( Szerző nevét a magazin nem közli).  Bemutatják a huszárságot, mint a magyar hadtörténet egyik különlegességét. Tulajdonképpen az a fő üzenete a cikknek, hogy ezekkel a várbeli huszárokkal lehet fotózkodni ( szelfizni, ahogy manapság mondják), kedvesek, beszédesek, szívesen állnak a magyar és külföldi turisták rendelkezésére. Amellet, hogy őrzői a magyar tradícióknak, részei Magyarország, ezen belül a budai Vár idegenforgalmának. A gyönyörű lovakat pedig kímélik, egy ló maximum hat órát lehet pihenés nélkül szolgálatban. A cikkhez tartozó illusztrációk gyönyörűek, szinte kedve támad az Olvasónak beállni a huszárokhoz. Ha nem is örökre, de egy napra. 

 Az Erdélyi Gyopár turisztikai folyóirat 2005/6. számában kitűnő túrabeszámolót olvashatunk arról, hogyan jutott fel az Alpok egyik legismertebb és legnehezebb csúcsára, a Matterhornra egy háromszékiekből álló csapat. ( Bedő Zoltán:Háromszékiek a Matterhornon). Szó esik arról, hogy Nyugat-Európában mennyivel inkább adnak a tisztaságra, mint az akkori Keleten ( azóta azért a kelet-Európai térség is fejlődött ezen a téren...). Megtudjuk, hogyan érte el a csapat a Furka-hágón ( ösvény korlátok nélkül, alpesi területen- már ehhez is kell bátorság). Nagyon plasztikusan látjuk magunk előtt, amikor a kis csapatot elkapta egy téli hóvihar a sötétben( "Minket nem zavart"- írja a Szerző. Örülök.).Egy érdekes jelenségről is ír a Szerző: a hegyivezetős partikról. Turisták mindenáron fel akarnak jutni a csúcsra, fotókat készíteni, a vezetők azonban tisztában vannak a realitásokkal, ebből néha konfliktus támad. Szóval, nagyon érdekes cikk,őszinte és realista, az Olvasó úgy érzi magát, min

 Dobrudzsa Románia területén található, a Duna és a Fekete-tenger által határolt terület. Van ugyan szomorú történelmi múltja, de itt most nem erről szeretnék beszélni, hanem ennek az Európában egyedülálló vidéknek elképesztő természeti szépségeiről. Az Erdélyi Gyopár című turisztikai folyóirat 2005/6. számában jelent meg egy nagyon jó cikk, Madarak az őszi Dobrudzsában címmel, szerzője Szabó D. Zoltán illetve a fotós Jakob Augustin. Remekül megfigyelhetők Dobrudzsában a madarak élőhelyei, táplálkozásuk, viselkedésük. Nagyon fajgazdag vidék ez, a cikk az alábbi madárfajokról tesz említést: - vörösfarkú egerészölyv - békászó sas - kígyászölyv, - fekete és fehér gólya - héja - kékes rétihéja - búbos vöcsök - kuvik - búbos pacsirta - rózsás gödésny - füstifecske - ugartyúk - borzas gödény - fenyérfutó - havasi partfutó Nem akármilyen biodiverzitás. Ajánlom a cikket mindenkinek, aki valamilyen formában madarakkal foglalkozik. Feltétlenül el kell ide látogatnia! A cikk pedig, még egyszer mo

 A világ első gombaszépségversenyét 1947-ben rendezték, Franciaországban. A győztes a Májusi pereszke nevű gomba lett, melyet itthon Szent György gomba néven ismerünk. Szép, fehér és domború a kalapja, egyenes, fehér a szára, tavasszal nő, az öreg példányokat már nem érdemes fogyasztani.  Aki szeretne többet megtudni erről a rendkívül érdekes, szép, és ízletes gombafajról, olvassa el Széll László:Májusi pereszke című cikkét a Magyar Turista című folyóirat 2004.májusi számának 25. oldalán. Meuser Iván igen szemléletes fotográfiája jól érzékelteti, s talán magyarázatul is szolgál arra, miért a májusi pereszke nyerte az első gombaszépségversenyt. 

 A biológusok,közülük is pedig a rovarkutatók( entomológusok),gyakran kísérleteznek hangyákkal.Sokszor több ezer pélányt használnak egy kísérlethez. Kérdés,hogyan különböztetik meg egymástól a kísérlet során a különböző példányokat? A Reader's Digest Válogatás magazin 2013.januári magyar nyelvű számában megmutatja a megoldást az indiai A. Muhamed Babu PhD. Amint az a gyönyörű fotókon is látható,a kutató színes cukorkákkal eteti a rovarokat,különböző színűekkel. A hangya eszik a cukorból,a felvett tápanyag pedig a potrohában köt ki,hogy ott emésztődjék meg. Így aztán lesznek kék,zöld,sárga stb potrohú példányok,akik így,eltérő színekben pompázva,már könnyen megkülönböztethetők a kutatók számára.  Na,ezek a nagy tudományos ötletek. Egyszerű,olcsó,csak egy kis ravaszság kellett hozzá. A folyóirat weboldala korábban az rd.hu volt, viszont több Kedves Látogatónk jelezte, hogy nem él az oldal. Vajon mi lehet a probléma?

 A HVG 2021.augusztus 5-i számának 65.oldalán olvashatjuk Para-Kovács Imre:Olimpia kolera idején című cikkét. A Szerző szerint Orbán Viktor magyar kormányfő túlságosan szorosan szól bele a hazai sportélet alakulásába,ez most legutóbb a Hosszú Katinka-ügy kapcsán került felszínre. Egyetlen rövid megjegyzésem lenne az amúgy kiváló cikkhez:minden ország minden politikusa szereti a sportot használni reprezentációs célra. Minden politikus szeret együtt fotózkodni futballistákkal,úszókkal,baseball-játékosokkal,NBA-kosarasokkal,meg más efféle népszerű és különös emberekkel. És sok politikus nyilatkozik úgy,mintha a sikerekben ő is benne volna. Igazából a politikus ilyen esetekben a szurkolók szívéből szól. Néha még az enyémből is.

 Amint a Magyar Teátrum folyóirat 2021.júniusi számában hírül adta (5.oldal),Szentesen megkezdi működését a Tóth József Színház. A tudósítás a lényeget tartalmazza,csak éppen rosszul lett megírva. Egy ilyen témának szerintem nem az 5.oldalon,hanem a címoldalon a helye. Manapság új színház,Magyarországon,szerintem ez szenzáció. Aztán:jó lenne tudni ki (volt) az a Tóth József. A tudósításhoz csatolt fotó borzalmas:két öltönyös,szájmaszkos férfi valamit aláír. A képaláirásban benne hagyták azt,hogy "Képaláírás"!!! Szóval,a hír jó,szerintem mindenki örül neki,de az újságcikk lehetett volna kissé magasabb színvonalú. 

 A Digitális Fotó c.folyóirat 2012.szeptemberi számában olvashatjuk Somogyi Nóra cikkét. Az írás Tim Mantoanival,a neves amerikai fotóssal és extra méretű polaroid képeivel foglalkozik. Mantoani új értelmet adott a "portréfotó" szónak. Az ő képein a "modell"mindig valamit cselekszik,az arc sohasem mozdulatlan (talán csak Teréz anya esetében,de ennek az ál-statikusságnak ott funkciója van,a lelki dinamizmust takarja),a fotók olyanok,mint egy kimerevített filmkocka. A Beatles tagjai éppen párnacsatáznak,a kutyát sétáltató házaspár éppen megáll az út szélén. Fidel Castro kubai vezető pedig a szemmel láthatóan kissé illuminált szovjet pártfőtitkárt,Hruscsovot öleli.  Azon gondolkoztam,ad-e valamilyen többletet a képeknek az,hogy Mantoani óriásira nagyítja őket. Nem csak egy öncélú performance-ról van szó?Rájöttem,hogy nem. Az előbb említett Fidel Castro-kép esetében ugyanis pont az hozza elő a részleteket,az teszi résztvevővé a nézőt,hogy a híres történelmi személyisége

 Aki azt gondolja,hogy a napkollektor valami új dolog,az rosszul gondolja. A Nők Lapja című kitűnő hetilap 1979/40.számának hátoldalán,a "Heted 7 Országból"című fotórovatban láthatunk egy fényképet,az alábbi képaláírással: Napfűtés előnyben-a családi házon napfénykollektorok. A ház tetején 15 darab kollektor látható. A képet az MTI Külföldi Képszolgálat készítette,de hogy hol és mikor,azt nem tüntetik fel. A fekete-fehér fotón egy európai külsejű ház látható. A lényeg:napkollektort már az 1970-es években is használtak,úgy feltételezem,nálunknál környezettudatosabb nyugat-európai országokban. Csak akkoriban a média még nem karolta fel a környezetvédelem ügyét,mint ma.21.századi emberként azt mondom:lehet,hogy akkoriban kellett volna erről többet beszélni-illetve mutatni. 

 A jégbarlangok a természet legcsodálatosabb képződményei közé tartoznak. Az Élet és Tudomány (ÉT) folyóirat 1978/24.száma(751-754.o) Dr.Kessler Hubert tollából közöl kitűnő cikket az egyik ausztriai jégbarlangról. Az írás címe:Jéghegyek a föld alatt.A cikk a Salzburg tartománybeli Werfen község közelében,a Tennen-Gebirge hegységben található tüneményes földrajzi képződményt veszi szemügyre. Megtudhatjuk,milyen általános elméleteket dolgoztak ki földrajztudósok a jégbarlangok keletkezéséről,s hogy egyes nagy tudósaink miért tartották helytelennek a "jégbarlang"elnevezést. Dr.Kessler Hubert részletesen leírja a barlang feltárának históriáját,középpontban a tragikusan fiatalon,az első világháború frontjain elhunyt Alexander Mörkkel. Cikkének végén pedig leírja,hogyan keletkezett a tudomány mai állása szerint az Eisriesenwelt névre keresztelt jégbarlang. A cikk vizuális fénypontja pedig az az öt,rendkívül reprezentatív fotó,mely a jég és az ember viszonyát ábrázolja. Tudósok és

 Plohn József az 1890-es években fényképészkedett az Alföld déli részén, Hódmezővásárhelyen. Mivel a lakosságot nem érdekelte a dolog-akkoriban még nem a mediatizált társadalom korát éltük-,festőművész barátai tanácsára néprajzi tárgyú fotókat készített,kb.háromezret. Az akkoriban már működő Magyar Néprajzi Múzeumnak akarta eladni ezeket. Mint az Élet és Tudomány c.folyóirat 1978/24. számában megjelent cikkből kiderül (Dr.Dömötör János:Plohn József.Néprajzunk elfelejtett hódmezővásárhelyi fényképésze),háromszor utasították el. 1. Először a fényképész származása miatt,ami már a 19.században is problémát jelentett...2. Másodszor:Az igazgató nem hitte el,hogy Vásárhelyen ennyi néprajzi tárgyú felvételt lehet keszíteni 3. Mivel festőművészek javaslatára készítette ezeket a képeket,jogdíjprobléma merülhet fel. Hiába ajánlotta Móra Ferenc,hiába fogadta 1923-ban maga Horthy Miklós kormányzó,és tett ígéretet,mégsem vette meg a múzeum a képeket.Plohn József magányosan,betegen halt meg. Pedig-s

 A Hajdú-Bihari Napló 2021.január 11-i száma megemlékezik Medgyessy Ferenc szobrászművész születésének 140.évfordulójáról. Egy kis bevezető a címoldalon,aztán egy részletesebb méltató cikk a 2.oldal lap alján,7 képpel illusztrálva. Ennyi.(A lap tetején a szelektív hulladékgyűjtés eredményességéről szóló cikket olvashatunk). Nekem ez kevés. Medgyessy Ferenc,aki szobraival nagydíjat nyert az 1937.évi párizsi világkiállításon,annyira meghatározó alakja Debrecen kulturális életének,múltjának,arculatának,hogy ennél azért nagyobb,méltóbb megemlékezést érdemelt volna. Akár még vezető anyagnak is el tudnám képzelni,elvégre tegnap kivételesen nem volt földrengés,stb. Elfért volna egy részletesebb méltatás,esetleg szakértővel készített interjú.  Nem baj,majd a 150.évforduló jobban sikerül. Elvégre Medgyessy Ferenc sokat jelent nekünk. 

Jómagam nagyon szeretek telefonnal fotózni. Ám nem egyszer tapasztaltam, milyen nehéz elküldeni vagy éppen kinyomtatni ezeket a képeket, hol ez a baj, hol az a baj. Éppen ezért örültem a HVG cikkének ( szokás szerint csak a főoldalt linkeljük, tessék olvasni, kalandozni, szörfölni!). Egy cég, mégpedig a Polaroid Lab, instant nyomtatót dob piacra. Ráteszed a kamerás mobilt a gépre, megnyomsz egy gombot, és máris ki van nyomtatva a felvétel. Van egy szép ,nyomtatott fényképem. Nagyon egyszerű, nagyon okos, nagyon emberi.Mindig örülök, ha a technikát valóban olyan célra használják, mely valódi igényeket elégít ki. Ez olyan. Éljen a technika, éljen a Polaroid Lab! Kérhetek egy ilyen instant nyomtatót ajándékba?

A Vidék Íze a Szabad Föld havi receptmagazinja. Nem igazán értem, hogy a 2018.januári szám miért szilveszteri ételeket közöl- nem a 2017.decemberi számban kellett volna ezt megtenni? Ettől függetlenül a magazin kitűnő- olyan, mint a jó katona: végrehajtja a feladatát, azt csinálja, amit kell. Sem többet, sem kevesebbet. Nagyon rugalmas a rovatstruktúra, ezáltal az Olvasó minden számban új lapszerkezetet kap, nem lesz neki unalmas a menü. A fotók lenyűgözően jók, bár jómagam nem a füstölt oldalassal ékesített korhelylevest tettem volna címlapra, inkább a 12. oldalon található toros levest emeltem volna ki. De ez nem számít. Nagyon fontos szempont minden gasztronómiai magazinnál, hogy az írott receptek alapján a laikus főzőmester valóban el is tudja készíteni azt az ételt: ne legyen túlzottan tömör, ugyanakkor túlírt sem az adott ételrecept. A Vidék Íze ebben példamutató: alapvető főzési ismeretekkel megoldható minden feladat, azt pedig külön a lap javára kell írni, hogy pontosan közlik

Nagyon szeretem a Magyar Hírlap címlapjának megjelenését, ám a 2018.február 13-i szám valahogy zavaró. Bal oldalon olvasható a " Biztonsági garancia a déli kerítés" szöveg, mellette pedig Dömötör Csaba államtitkár képe látható. Az a baj, hogy Dömötör Csaba szinte elvész a képen. Az emberalak a kép kb. egyötödét teszi ki, a többi a határkerítés egyik oszlopát, illetve a magyar kék eget ábrázolja. Véleményem szerint ilyen fotót a 21.századi írott médiában már nem szabad közzétenni! Vagy Dömötör Csabára kellett volna fókuszálni, vagy a kerítést kellett volna megörökíteni, illusztrálva a bal hasáb szövegét. A tartalom viszont most is kitűnő. Nagyon tetszik, hogy a Magyar Hírlap következetesen igazat ad a kormánynak az ukrajnai magyarság ellen elkövetett oktatási jogsértés ügyében. És persze szimpatizálok azzal is, hogy kiállnak a migrációs kvóták ellen. A sok remek cikk közül  ki kell emelni Nagy Ervin filozófus írását ( nem értem ugyanakkor, miért kell feltüntetni a Szerző c

Az Erdélyi Konyha a Kárpát-medence egyik vezető gasztronómiai folyóirata. A 2018. januári számnak elképesztően jó a címlapja, pontosabban a címlapfotója. Ahogy az a szalonna be van vagdosva, hát attól mindenkinek megindul a nyálelválasztása. No és aztán az élmény csak fokozódik, mikor lapozunk kettőt, és megpillantjuk a csokoládés banánkenyeret. Hát az valami fenomenális. De ha valami igazán szenzációsat akar látni s olvasni, lapozzon a 14. oldalra! Elvis szendvicse- egyszerűen elképesztő!! Banán, vaj, bacon, vaj, mogyoróvaj- nem állítom, hogy fitnessétel, de valami orbitálisan finom, elhihetik. Viszont érdemes lett volna magát a félbevágott szendvicset fotózni, mert így jóformán csak a szelet kenyér látszik, az alatta lévő csoda nem. Az Erdélyi Konyha ( Főszerkesztő: György Ottilia) remekül egyesíti a tradicionális magyar konyhát a különlegességekkel. Elvis szendvicse- hát, mit mondjak, erre rá fogok szokni. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ajánlott linkek: www.hisz.hu

A magát "irodalmi és társadalmi havilap"-ként meghatározó folyóirat inkább a baloldali értelmiséghez áll közel, ennek ellenére szakmailag magas színvonalúnak tekinthető. A 2010.decemberi szám tartalmából: Kánai Tamás gyönyörű fotói- Lord Worldsend szerint az angoloknak utoljára 1944-ben sikerült valami, a magyaroknak meg...- Charles Taylor esszéje a szolidaritásról ( az individualizmus jelenti a fő akadályt). Aczél Géza: (búcsú)galopp című verse avantgard prózavers- Marek Kochan: Ballada a jóképű telepi türhőről- Takács Zsuzsa: A látásról- Király Levente: Rendelt helyünk című verse az év irodalmának kiemelkedő alkotása- Charles Bukowski: Az öngyilkos kölyök utolsó napjai; Az egyik legdögösebb- Milosevits Péter: A hegyvarázs- Szöllősi Mátyás: Állapotok- Margócsy István tanulmánya Weöres Sándorról- Komoróczy Géza cikke a " magyar történeti virtuskodás ellen". Apor Péter a magyar Tanácsköztársaságról szóló Agitátorok című filmről.