Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon még mindig divatban van az a kommunikációs stratégia, miszerint amiről nem beszélünk, az nincs. Éppen ezért sokan, sokszor gondoljuk úgy, hogy ha nem beszélünk úgynevezett " kényes betegségekről", akkor azzal megoldottunk mindent. A hallgatás fala mögé rejtjük a problémákat. Struccpolitika ez a javából.  Rékasy Ildikó: Miheztartás végett című verse ( Ezredvég folyóirat, 2012.május-július, 15.o.) pontosan ezt a társadalmilag elfogadottá vált magatartásformát gúnyolja. Konkrétan három betegséggel kapcsolatban "szólal fel":az AIDS, a depresszió, és a rák.Valahogy ezekről szeretünk hallgatni. Sok esetben azt hisszük, aki e rendkívül komoly betegségekről csak beszélni mer, az provokatív céllal teszi.  Persze, nem kell folyton ezeket emlegetni, csakhát a struccpolitika sem megoldás.  Merjünk egy kissé nyitottabbak lenni, őszintén/ őszintébben beszélni a problémákról. Erre bátorít ez a kitűnő vers. Olyan, mintha személyesen hozzád szólna.  És éppen ezzel, a

 Akár bevalljuk,akár nem,az irodomban is vannak divatok. Bizonyos témák,stílusok,stílusjegyek búvópatakként törnek előre,aztán tűnnek el a föld alatt,hogy aztán valahol,más időben,más formában újra előbukkanjanak. Mindez annak kapcsán jutott eszembe,hogy elolvastam Pintér Lajos:Nyáreste oldom-kötözöm című versét (Új Írás,1975.április, 49-50.oldal). A mű nyelvezete,ritmikája,népi kultúránkhoz való erős kötődése számomra Nagy Lászlót,a költő-legendát idézi,ugyanakkor számtalan egyéni jellegzetességgel gazdagítja. Pintér Lajos versszerkesztő eljárását népi szürrealizmusnak is nevezhetjük. Azt gondolom,hogy nem véletlen az időbeli egybeesés a latin-amerikai mágikus realizmussal. A költő minden strófában a nyár egy-egy aspektusát,jellemzőjét mutatja be. A ritmika népdalszerű,de sorvégi rímek nincsenek,csak az utolsó versszaban. Találunk viszont igencsak izgalnas belső rímeket.A cím bibliai képe után az első versszak a korszak egyik baloldali toposzának,a Sej,ami lobogónkat ...cìmű,eredetile

 Az 1960-as években még elképzelhetetlen volt, hogy Magyarországon valaki angol nyelvű feliratos pólót hordjon az utcán, pláne az iskolában. A szocialista prüdéria valamelyest enyhült az 1970-es évekre. A Nők Lapja( szerintem a hazai írott sajtó egyik csúcsa) 1979/36. számának 23. oldalán Földes Anna cikke ( Divaton innen ,divaton túl) egy igencsak mulatságos esetet ír le. Egy fiatal hölgy, valószínűleg mg diák, az utcán fekete, angol nyelvű feliratos pólót visel. Csakhogy nem tud angolul ( abban az időben az általános- és középiskolák többségében csak oroszul tanítottak), ezért nem érti, mit is jelent a legközönségesebb, "f" betűvel kezdődő angol szó. Ezért felveszi a pólót, az angolul tudó kisebbség pedig valószínűleg jót röhög rajta. Mi a tanulság? -Eleve érdemes vigyázni a feliratos pólókkal! - Minden esetben fordítsuk vagy fordíttassuk le a feliratot! Különben úgy járhatunk, mint a fiatal hölgy az amúgy kitűnő cikkben.

 Bevallom,ritkán olvasok divatról szóló cikkeket. Vass Virág:Az élet nem ruhapróba! című cikke (Nők Lapja,2016.március 9.,14-17.o.) mégis felkeltette az érdeklődésemet. A cikk a divatnak a társadalomban,mindennapi életünkben elfoglalt helyét vizsgálja. Elgondolkodhatunk azon,érdemes-e divatosan öltözködni,s ha igen,mennyi időt és energiát érdemes erre szánni. Megismerhetjük néhány nagy divattervező karrierjét,hogyan lopakodtak fel a cselédlépcsőn,és váltak a huszadik század közepére az előkelő társaság sztárjaivá.Egyfajta divat-társadalomtörténetet kapunk,könnyen érthető nyelvezettel,inspiráló tartalommal.  Úgyhogy azt gondolom,érdemes férfiaknak is elolvasni ezt a cikket. 

A Reader's Digest Válogatás( továbbiakban: RD) a világ egyik legismertebb médiaterméke. 2000.augusztusi számának 57-59.oldalán olvashatjuk Matvej Vologzsanin írását a modern női divatról. Címe: Elegem van a divatból! A cikk nagyon szellemes, gondolatébresztő.Minden állításával nem tudok egyetérteni, engem például nem zavarna a kék rúzs. Vologzsanin kiemeli a női divat embertelenségét, valamint azt, hogy a nő csak úgy tudja magára felhívni a férfiak figyelmét, ha megfelel a modern szépségeszménynek. Utóbbival vitatkoznék. Sok olyan nőt ismerek, aki nem felel meg a modern 21.századi, a tömegmédia által közvetített  szépségeszményeknek ( nem festi kékre a száját például), mégis, talál magának párt, férjet, lesznek gyermekei. Ha a férfi és a nő úgy dönt, keresztény házasságot kötnek, akkor pláne nem nem számít az, hogy a nő megfelel-e bármilyen szépségeszménynek. Valószínűleg már nincs a cikk a weboldalon ( rd.hu ), ennek ellenére, akit érdekel a téma, feltétlenül keresse meg a

A Reader's Digest Válogatás a világ egyik legolvasottabb folyóirata, sok országban számít kifejezetten mérvadó médiaterméknek. Az 1997. decemberi szám tartalmából, a teljesség igénye nélkül: Egy Finnországban balesetet szenvedett hölgy az interneten kért segítséget egy, az USA-ban szerepjátékot játszó fiútól, aki komolyan vette a kérést, és hívta az ügyeletet. Hogyan lehetünk energikusabbak? Lengyelország: Egy férfit annyira megihletett a középkor világa, hogy megvásárolt és felújított egy lovagvárat, ahol minden nyáron lovagi játékokat rendeznek. Mit olvasson a gyerek, s miért nem szeretnek olvasni a mai kamaszok? Mi határozza meg a divatot? A fiatalok a reklámok vagy a kortárscsoport véleménye alapján választanak magukat brandeket? Csodálatos megmenekülések, találkozás a farkasokkal, gyógyulás, stb. Kétnyelvű olvasmány:Veszteglésre ítélve. Rejtvények, receptek, jó és kevésbé jó viccek ( bár természetesen ez szubjektív).