Írott és elektronikus média régen és ma

 A Magyar Krónika-amely szerényen "magazin"-nak titulálja önmagát,szerintem a "folyóirat"címke sokkal jobban illene hozzá-98-99.dupla számában,mely 2022.július-augusztusában jelent meg,olvashatunk kitűnő cikket Rosta Gábor főiskolai tanárról,a Városi Kertek Egyesület elnökéről és az általa képviselt mozgalomról.A cikk Póla Gergely és Máth Kristóf munkája. Megtudjuk a cikkből,hogy a városi kertek mozgalma az Egyesült Államokból ered,a világháborúk idején a kormányzat igyekezett élelmiszer-önéllátásra ösztökélni a lakosságot. A háború alatt létesített városi kertek egy része aztán a háború után is tovább működött. Rosta Gábor beszél arról,milyen nehézségekbe,bürokráciába ütközött a mozgalom magyarországi beindítása.Ma már Budapesten és Szentendrén működnek városi kertek. Szó esik a rendszer működésének alapelveiről is.A földterület közös,de mindenkinek saját parcellája van,aźért felel. Mindenki csak saját  használatra termeszthet virágot vagy élelmiszer-növényt. Kezdé

 Additív épületeknek nevezzük a nem hagyományos eljárással készült épületeket. Leginkább a 3D-s nyomtatási technológia segítségével készült házakat értjük ezen kifejezés alatt. A New Technology című folyóirat 2022/2.számában olvasható Gábor János cikke ( Automatizált 3D-s nyomtatással építik a családi házakat) részletesen bevezeti az érdeklődő Olvasót a témába. Megtudjuk a cikkből, hogy az első 3D-s apartmant 2020-ban építette egy német cég. Az iparágban rengeteg befektető lát fantáziát, az egyik cég 50 millió dolláros részvénycsomaggal vonult be az amerikai tőzsdére. Az is kiderül, hogy az így készült házak olcsóbbak, mint a hagyományos ingatlanok, valamint jóval rövidebb az ilyen házak elkészülési ideje: a megszokott 90 nap helyett mindössze 30 nap. De mi a helyzet a munkaerővel? A cikk erre a kérdésre is választ ad. Elég a hagyományos építési projekteknél szokásos munkaerő 55 %-át felvenni. Recenzens azért felveti, hogy nem éppen alkalmazott-barát a rendszer... A kitűnő cikk elolva

A rendszerváltás után, de még az uniós csatlakozás előtt, hazánkban rengeteget beszéltek az ún. Phare programról. Magyarország és Lengyelország gazdasági fejlesztése regionális alapon- ez volt a Phare-program eredeti célja,később aztán még tíz ország csatlakozott a programhoz. Amikor aztán 2004-ben Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, megszűnt ez a program, amely jellegét tekintve projekt-csoportnak minősíthető. Érdekes lenne egyszer- majd amikor a politikai helyzet már lehetővé teszi- megírni a phare teljes történetét. A regionális földrajz tudománya biztosan gazdagodna egy ilyen témájú, átfogó jellegű disszertációval.  A Falu,Város, Régió című folyóirat 1999/5. számában nagyon érdekes interjút olvashatunk Lunk Tamással, az FVM Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda igazgatóhelyettesével. Lunk Tamás elmondj,a mi volt szokatlan Magyarország számára a program végrehajtásánál, azaz a pályázatok írásakor és pénzek felhasználásakor. Nagy vonalakban a következők emelhetők k

 A Szép Házak építészeti magazin 1997/1. számának 32-34.oldalán találhatunk gazdagon illusztrált cikket egy budai hegyoldalon épült családi házról. A cikk szerzője maga az építész,Lebedi Attila. Kétszintes,tetőteres családi ház épült a meglehetősen romantikus fekvésű-a háttérben fenyőfák látszanak- telken.  Hogy azért ne legyen minden tökéletes,Lebedi Attila megemlíti azt is,mennyit kellett csatázni a magyarországi bürokráciával,a megfelelő építési engedély miatt. A cikk kitűnő,a fényképek felkeltik az Olvasóban a vágyat,hogy de jó is lenne ott lakni...

 Hegyet mászni Tajvanon bizony nem egyszerű mulatság, amint az Makleit Lászlónak a Magyar Turista c. folyóiratban közzétett cikkéből kiderül ( Tajvan trükkös teteje. Magyar Turista, 2019.január, 34-35.oldal). A kitűnő cikkből kiderül, hogy a tajvani hatóságok eléggé bürokratikus engedélyezési eljárásokkal tesztelik mindazokat, akik fel akarnak mászni a szigetország lemagasabb hegycsúcsának, a Mount Jade-nak tetejére. Azért valahogy mégis feljutott a magyar expedíció, s hála Istennek, nem történt emmi baj.  Sőt, a hegymászás után még Tajvan többi nevezetességét is megcsodálták, pl. a Taroko Nemzeti Parkot, a Yeliu nevű sziklaegyüttest, és sok mást.  A cikk mind szövegében, mind képi illusztrálását illetően kiváló. Az, hogy kedvet csinált-e Tajvanhoz, jó kérdés. Az a sok hivatali herce-hurca, az bizony nem tetszik. 

Némi nosztalgiával, fokozott kíváncsisággal olvasom a Nők Lapja 1979/36. számát, annak 1. oldalán Zsigmondi Mária cikkét, melynek címe: Üresjáratok. Az újságíró kárhoztatja a szociológiai és más egyéb felméréseket,adatgyűjtéseket, mondván, hogy azok meddők, hiábavalók, " üresjáratok".  Részben van igaza, szerintem. Mert a pedagógiai felmérések többségének, tisztelet a kivételnek, valóban kevés hasznát vesszük( legfeljebb konstatáljuk, hogy na, az mostaniak még úgysem tudnak olvasni, mint a tavalyiak), az viszont már érdekes lehet, hogy egy felelős beosztású főnök munkaidejében mennyi a ténylegesen munkára fordított idő. Ezt a vállalatok manapság folyamatosan vizsgálják. Az is biztos, hogy 1979.óta jelentősen fejlődött a szociológia, a minőségbiztosítás, és minden, kérdőív-alapú tudomány.  Tehát: kell a rendszeres mérés, de: - nem pusztán azért, hogy gyarapítsuk a bürokráciát, hanem, hogy érdemi következtetéseket vonjnk le belőle, s ha kell, vátoztassunk - csak kompetens szemé