Írott és elektronikus média régen és ma

 A Nők Lapja Psziché 2011.április-májusi számának 66-67. oldalán olvashatjuk Dr.Koltai Mária írását Engedd el a veszteségeid! címmel. A Szerző a veszteség feldolgozásának folyamatszerűségét hangsúlyozza, s e folyamatnak alábbi állomásait különíti el: - emlékezés - szembenézés - megértés - kiengesztelődés - megbékélés - megbocsátás A cikk ezek után az alábbi veszteség-típusokat részletezi: - szégyent gerjesztő esemény a családban -hirtelen halál - baleset -munkahely elvesztése - igen, ez is a gyászhoz meglepően hasonló érzéseket hív elő az emberből - betegség - válás Ismeretet néhány olyan terápiás módszert, melyeket a pszichológusok a veszteség feldolgozásának megkönnyítésére javasolnak. Ilyen pl. a búcsúlevélírás ( a gyászoló leírja, amit a rokon elvesztése kapcsán érez, esetleg, ha van valami miatt, lelkiismeret-furdalása, azt is kiírja magából). Hasznos módszer lehet pl. a székekkel kirakott veszteségsor ( pszichodráma-elemekkel színesített terápia esetén). Nekem legjobban az első

 Az emberi lélek nagyon nagy terheket képes-olykor-cipelni magával. Minden lélek számára könnyebbséget jelent,ha meg tud bocsátani másoknak. Illetve:ha meg tud bocsátani önmagának.Pszichológusok szerint sokkal könnyebb a stresszkezelés,ha megpróbáljuk elengedni sérelmeink egy részét. Ehhez nyújt nagyon fontos szellemi muníciót Regéczy-Nagy Enikő:Böjt minden időben című cikke,mely a Reformátusok Lapja 2023.február 23-i számában olvasható.  Nagyon elgondolkodtatott már az indítás is:egy apa nem képes megbocsátani a buszsofőrnek,amiért az majdnem rácsukta a gyerekre az ajtót. Nehezebben bocsátunk meg a közszolgálatot végzőknek. Azt várjuk,legyenek tökéletesek. Pedig arra senki se képes. EgyValakit kivéve....

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk a kiváló író, Bodor Ádám elbeszélését. Utasemberek a címe. Cselekménye nagyon röviden összefoglalható:egy faluba két idegen utas érkezik, nagyon furcsákat beszélnek, majd egyikükről kiderül, hogy ő gyújtotta fel a falut huszonöt éve. Most engedték ki a börtönből, és itt szeretne lakni, az azóta újjáépült községben, számítva a lakók bocsánatára. hát, a lakók, akiknek a házát felgyújtotta, nincsenek olyan kedvüknek, hogy beszélgessenek ezzel a furcsa fockóval. Meg akarják ölni... Bodor Ádám arra a kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a történelmi bűnök megbocsátása, ez 1988-ban igencsak fontos kérdése volt nemcsak Magyarországnak, de a teljes Közép-Európának is. Szerző arra a következtetésre jut, hogy nem, nem lehet megbocsátani.  Kitűnő, legmagasabb szintű irodalom, ajánljuk mindenkinek. Kár, hogy mostanában nem ilyen színvonalú anyagokkal van teli a média.  Ma már nem létezik a Rakéta Regényújság, úgyhogy linket sem tudok kitenni.