Írott és elektronikus média régen és ma

 Az 1980-as évekre sokféleképpen emlékezhetünk.Lehet nosztalgikusan, lágy szívvel siratva az elmúló fiatalságot. Lehet, amolyan " kulturális módon", felemlegetve az akkori világhírű filmeket, zenészeket, együtteseket, hogy hej, bezzeg annak idején...Lehet történelmileg ( ez volt a hidegháború lezárulásának időszaka), és sok-sok egyéni módon, hiszen mindenki másképp él meg egy adott korszakot.  Nick Love amerikai rendező elképesztően eredeti, humoros filmet - pontosabban: tévésérozatot- forgatott a '80-as évekről. A Malice nevű város című tévésorozat, sajnos, krtikailag kissé elsikkadt a nagyobb költségvetésű, jobban sztárolt filmek között, pedig nem akármilyen élményt nyújt. Ironikusan idézi fel a nyolcvanas éveket, magát a retrót, mint jelenséget, facsarja ki, és tart elénk, " retrózók" elé görbe tükröt. Folyton azt kérdezgeti tőlünk, nézőktől: gyerekek, ebben az egészben Ti mit élveztetek? Ugyanakkor ez a kérdésfeltevés inkább csodálkozó, szeretetteljes, nem p

Általában véve nem szeretem a nosztalgiát. Nem hallgatok retró zenét pusztán azért, hogy a fiatalságomat visszaidézzem, nem nézek régi tévéműsorokat azért, hogy elmerengjek a gyermekkoromon, stb. Viszont sportban szeretem a retrót. Szeretem felidézni a régi magyar sportsikereket, főleg az ötvenes-nyolcvanas évek futball-legendáit. A Népsport. Retró sportmagazin 2019.április 3-i számában bőven olvashatok ilyesmit. Középpontban az a bizonyos híres Honvéd-Vörös Lobogó mérkőzés áll, ahol Hidegkúti Nándi 4 gólt rúgott, mégis a Honvéd nyert 9-7-re, Puskással, Kocsissal, Tichyvel. De olvashatunk ezenkívül az 1988-as szöuli olimpia nagy magyar öttusa-sikeréről, arról, hogy mit írt a Népsport a hajdani " felszabadulás ünnepén", azaz április 4-én. De Jimmy Connors- az más. Connors meccseitől kivert bennünket a veríték, soha nem fért a mi kemény gyermekfejünkbe, hogy egy amerikai sportoló hogyan engedheti meg magának azt, amit Connors megengedett. Tenisz-showman volt, mindamellett ki