Írott és elektronikus média régen és ma

 A kulturális és közéleti sajtóban, médiában mostanában elterjedt az " összement világról", a "világfaluról" szóló narratíva-sőt, mára kicsit közhelyessé is vált, nem is illik már erről írni-beszélni, úgy agyontárgyalták a problémát. Mindebből könnyen támadhat az benyomásunk, hogy ez a furcsa összementség-érzés, ez a világfalu-fíling valami 21. századi dolog és az internettel került be a hazai és nemzetközi közgondolkodásba. Pedig távolról sincs így. Az emberek már az 1960-as években, a nemzetközi hírszolgálatok egyre nagyobb méretűvé válásától érezhették, hogy olyan a világ, mintha bejönne az ablakon, és olyan az ablak, mintha bejöhetne rajta a világ. Ez az érzés pedig nemegyszer megjelent a sajtóban, médiában is. Például a Tiszatáj kulturális folyóirat 1966/1. számában olvashatjuk Lődi Ferencnek ( a nevét mára elfeledtük, kitűnő költő és újságíró volt, 1926-1997 között élt Szegeden) A glóbus a tenyeremben című verse. Ebben a költő a mindenféle újságok olvastával ú

 A magyar nyelvben az "ordas" szót általában a farkas jelzőjeként használjuk. A Magyar Nyelvőr c.folyóirat 1966.október-decemberi számának 420-422.oldalán Horgosi Ödön cikke foglalkozik az "ordas"szó jelentéseivel és eredetével. E cikk 3.pontjából kiderül,hogy a 19.században ill.a 20 század elején használták az "ordas"szót a bor jelzőjeként is. Horgosi idézi halhatatlan költőink,Arany János és Tóth Árpád egy-egy verssorát. Ezekből azonban pontosan az nem derül ki,pontosan miféle bor is az az ordas bor. Horgosi egyéb analógiákkal való összevetésből arra következtet,hogy az ordas bor valamilyen szürkés színű,esetleg állott,gyenge minőségű és ízvilágú bort jelent,esetleg szóba jön nála az ihatatlan bor is.  Felületesen átvizsgálva a netet és a folyóiratok archívumait,nem találtam más magyarázatát az "ordas bor" kifejezésnek. Úgyhogy mindannyiunknak azt kívánom,soha ne kelljen ordas bort innunk. Csak finomat,jót. 

 A Magyar Nyelvőr c. kitűnő folyóirat 1966.2.szamában olvashatjuk Fodor István tanulmányát,amely arról szól,honnan ered "rádió"szavunk. A korabeli tudományos közvélemény Branly francia fizikusnak tulajdonította a szót. Branly volt az,aki a rádió egyik fontos alkatrészét,a koherert feltalálta. Fodor István azonban nem találja kielégítőnek ezt a magyarázatot. Átnézi a korabeli írott sajtót,jogszabálygyűjteményeket. A népszerű sajtóban,Fodor kutatásai szerint,1924-ben vált használttá a szó,nyilván jobban tetszett az újságíróknak,mint a drótnélküli és egyebek.Ám "rádiotelegráf"összetételben már 1917-ben használta a szót egy jogszabálygyűjtemény. A tanulmány olvastán nekem az jutott eszembe,milyen nehéz is kutatni a modern média és tömegkommunikáció történetét. Hogy miért?Az elképesztő anyagbőség miatt. Meg tudná valaki biztosan mondani,mikor használták először ebben a formában a "tévé",a weboldal", a "netezni"szavakat,vagy éppen a "hívlak m