Írott és elektronikus média régen és ma

Az, hogy egy katolikus pap alkoholista lesz, valahol a katolicizmus csődje is. Ha a hit nem elég erős, még annyira sem, hogy a legnagyobb világi bűnöktől megóvjon, akkor hogy állunk a hit gyümölcseivel? Mi lesz a szeretettel, békességgel, örömmel, és a többiekkel? A Heti Válasz 2017.december 21-i száma szól a Hivatásőrző Ház tevékenységéről. Ezen intézetet azért alapították, hogy alkoholista papjait a katolikus egyház itt rehabilitálja. Ha az intézmény weboldalára kattintunk, látjuk, hogy azóta már más függőségekben szenvedő egyházfik is csatlakoztak a népes csapathoz, sőt, hogy a kép teljessé váljon, nyitottak a laikus hívők felé is... Persze, a katolikus papok alkoholizmusa, szerencsejáték-függősége nemzetközi jelenség. A Heti Válaszban említett Hivatásőrző Ház egy nagy nemzetközi csoport, a Guest House tagja. Ez a csoport büszkén hirdeti magáról, hogy Amerikában már több, mint 3000 (!) katolikus egyházi személyt szokatott le a piáról. Lenyűgöző. Persze, a felszentelt pap nem

A Theologische-Praktische Quartalschrift Linzben megjelenő keresztény folyóirat, általában az istentiszteleti gyakorlattal kapcsolatban közöl írásokat. Az 1977/1. számban olvashatjuk Winfried Blasig: Dialógust a prédikáció helyett című írását. Blasig ebben arról ír, hogy az istentisztelethez hagyományosan hozzátartozó prédikáció helyett más, szerinte korszerűbb igehirdetési formákat kellene alkalmazni. Például: hívek és pap kötetlen beszélgetése, csoportfoglalkozások, stb. A legelképesztőbb javaslat a diavetítés. A helyzet az, hogy az istentiszteleti rend efféle felforgatása inkább az ún. liberális kereszténységre jellemző. Semmi értelme nincs a prédikáció megszüntetésének. Az, hogy a hívek egy része nem képes figyelni, azért nem a prédikátor vagy az egyház a hibás. Azt gondolom, 12 éves kor felett már képesnek kell lenni arra, hogy a Hívő odafigyeljen Isten beszédére. A prédikációt még a nagy karizmatikusok (Billy Graham, Kenneth Hagin és mások) sem hagyták el. Szóval, az egész ötl

A Korunk című folyóirat teljes 2018.júniusi száma az iszlámmal foglalkozik. Aktuális téma ez a hazai médiában, főképp a menekültválság kapcsán. Érdemes azonban az iszlámot politikai összefüggések nélkül is megvizsgálni, akkor talán jobban megértjük mi, keresztények. Az már más kérdés, hogy az iszlám akar-e bennünket megérteni... Szóval, a Korunk folyóirat 2018.júniusi számában olvashatjuk Iványi Tamás A Korán a muszlim misztikusok szemével című tanulmánya. Ebben olvashatjuk, hogy muszlim misztikusok, a szúfik, nem mást tűztek ki célul, mint a Korán és az iszlám által eljutni Istenig. Hát itt a nagy különbség. Miért kell ahhoz egy teológusnak egyúttal misztikusnak is lennie, hogy el akarjon jutni Istenig? Egy könyv, ha szent, önmagában elvisz Istenig, nem kell hozzá semmiféle misztika. A kereszténység tanításai szerint, aki Isten igéjét befogadja szívébe, s ez meglátszik mindennapi életén, hitből történő cselekedetein is, az bejut Isten országába. Nem egyszerűen meglátja az Istent, han

A Szegedi Evangélikusok Lapja a magyar egyházi sajtó egyik kiváló remeke. A 1932/3. számának tartalmából, a teljesség igénye nélkül: - A címoldalon egy mély fohász, Diadalmas Jézus címmel. Csak egy mondatot idéznék: " Halódó életed levert minden sötét hatalmasságot: imádkoztál gyilkosaidért".Elképesztő, hogy mennyire szívből jön. - A 2. oldalon Egyed Aladár lelkész cikke arról, hogy a szegedi evangélikus közösségben nincs rendben a gyülekezeti élet. Sok hívő csak ritkán jár templomba, a segélyben részesülők közül is sokan elhanyagolják az Urat. Nem ismerős ez a helyzet a mai Olvasó számára? - Nagyon aktuális a 3. oldalon Templomjáró cikke. Evangelizációkor előforduló kifogásra talál megfelelő válaszokat. Például: Minek menjek templomba, úgyis tudom, miről beszél a pap? Válasz: én is tudom, milyen a kenyér, mégis, minden nap megeszem. - Egyházi adó: annak idején a presbiteri testület határozta meg, hogy ki mennyi egyházi adót fizet. 30 napon belül lehetett fellebbezni. ( Hú,

A magyar sajtótörténet egyik jelentős fejezetét alkotja a magyar egyházi sajtó története. A Szegedi Evangélikusok Lapja 1940-ig jelent meg, havonta egyszer, s a hívek ingyen kapták. A lap fenntartási költségeit a hívek adták össze. Merthogy voltak hívők. A 5. oldalon található kimutatás szerint 1931.decemberében 1595 hívő látogatta az istentiszteletet, ebből 924 nő, 671 férfi. A hölgyek tehát már akkoriban is aktívabbak voltak a keresztény élet területén. 1931.novemberében viszont csak 931 hívő vett részt az istentiszteleten. A december tehát kiugróan magas eredmény. Az viszont nem derül ki, hogy ezek a számok a havi összlátogatottságot takarják, vagy egy-egy istentiszteletre látogató átlagról van szó. Szerintem inkább az előbbi. Pedig jó hangulatú kis társaság volt ez a szegedi evangélikus gyülekezet. Minden hétfőn volt baráti összejövetel, ahol lehetett pingpongozni, sakkozni, dominózni, sőt, még lóversenyjátékot is játszani- nem tudom, hogy utóbbi mennyire keresztény erkölcsű... Pe