Írott és elektronikus média régen és ma

 Európában, így Magyarországon is, több szakmában van krónikus szakmunkáshiány. A vg.hu internetes portálon ( megtekintve 2022.szeptember 21.) olvashatjuk Sándor Tünde: Kapóra jöhetnek a megszorítások az építőipari szakképzés reformjához című írását olvasva, nem éppen rózsás kép tárul szemünk elé. A nyugdíjba vonulók és a lemorzsolódók pótlására évente 20 ezer szakmunkás kellene az építőiparba, ehelyett mindösze 5 000 fő végez. Tehát harmada-negyede a szükségesnek.  Az amúgy remek tényfeltáró cikkből csak egyvalamire nem kaptam választ: hogyan jöhet kapóra a megszorítás az építőipari szakképzés reformjához? Nem derült ki számomra az összefüggés. Nem baj, az a lényeg, hogy a szakemberek számára világos legyen. És persze, jelentkezzenek minél többen építőipari szakmunkásnak.A sajtó, a média a maga eszközeivel- pl.szakképző oktatási intézményeknek kedvezményes vagy ingyenes hirdetések- pedig tegyen meg minél többet ezen cél eléréshez. 

 A Népszava 2020.november 6-i számában jelent meg Doros Judit:A bádogember című cikke. Az igencsak életszerű,lüktető publicisztika a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémájáról,a munkaerőhiányról szól. Egy hetven felé közeledő bádogosmester beszéli el,hogy öt tanulójából egy sem lett bádogosmester,inkább elmentek könnyebb,kényelmesebb szakmákba.  Nagyon tetszett a cikk stílusa,problémaérzékenysége. Bizony,nagyon kevés a jó szak-és segédmunkás Magyarországon.Elképesztő a munkaerőhiány. Szállodaigazgatók takarítják a lépcsőt,mert felmondott a takarítóbrigád. A hipermarket osztályvezetője beül a pénztárgép mögé,mert nincs pénztáros. Emberhiánnyal küzd szinte minden ágazat. Ma a főnök,az ügyvezető,a kirendeltségvezető,úgy kel fel reggel,hogy azon izgul,megvan-e még minden  dolgozója. Ilyen ez a mai magyar világ. Furcsán kapitalista.