Írott és elektronikus média régen és ma

 Történelem, mesterfokon! Egy kitűnő tanulmány jelent meg a Történelmi Szemle című folyóirat 2023/1.számában Deák Ágnes tollából. Címe: A bölcs, de félénk Fabius Cunctátor, gróf Esterházy Móric címmel. A tanulmány egy igencsak különc, Ferenc József belső köreihez tartozó főúrról, gróf Esterházy Móricról szól.  Nem szerették a kortársak ezt az arisztokrata politikust. A magyarok túlzottan Habsburg-pártinak és fanatikus ( ahogy akkor mondták: ultramontán) katolikusnak, az osztrákok túlzottan magyarbarátnak gondolták őt. Nagy vetélytársa volt Schmerlingnek. Közreműködött az 1860-as évek nagy politikai játszmáiban: az osztrák-porosz háborúban, s abban, hogy Ferenc József 1865-ben tárgyalásokat kezdett a magyar elittel.  Nagyon arisztokratikus egyéniség volt, egy nekrológja említi is, hogy néha túlzásba vitte a spanyolt etikettet. Mások meglátták zárkózott egyéniség mögött a koncepciózus politikust. A.J.P. Taylor angol történész viszont gyenge politikusként írja le, aki hozzájárult ahhoz,

Széchenyi Zsigmondról, a neves felfedezőről és vadászról olvashatunk remek cikket a Magyar Turista folyóirat 2007.áprilisi számában, Dr. Polgárdy Géza tollából. Széchenyi Zsigmond 1927-től kezdve bejárta mind a négy kontinenst, és vadászott, azonkívül kapcsolatokat épített. Egészen magasrangú főemberek, indiai maharadzsák barátja volt, könyveket írt. Dicsőséges fitalsága volt. Aztán jöttek azok a bizonyos " koalíciós évek". 1945 után a kommunista hatalom, mint arisztokrata származásúval, nem bánt kesztyűs kézzel, az ÁVO is letartóztatta, Sopronkőhidán is ült. Aztán 1960-tól gyakorlatlig rehebilitálták, újra vezethetett expedíciót.  Egy Afrikában szerzett betegségbe halt bele. Recenzensnek vannak kételyei ez utóbbi ténnyel kapcsolatban:nem biztos, hogy egy sokat megélt, rutinos vadász csak úgy összeszedjen valami betegséget. Persze, ezek csak amolyan tudálékoskodások, maradjunk a hivatalos változatnál. Polgárdy Dénes cikke kitűnő.  Széchenyi Zsigmond elképesztően kalandos éle