Írott és elektronikus média régen és ma

 Az emberi lélek nagyon nagy terheket képes-olykor-cipelni magával. Minden lélek számára könnyebbséget jelent,ha meg tud bocsátani másoknak. Illetve:ha meg tud bocsátani önmagának.Pszichológusok szerint sokkal könnyebb a stresszkezelés,ha megpróbáljuk elengedni sérelmeink egy részét. Ehhez nyújt nagyon fontos szellemi muníciót Regéczy-Nagy Enikő:Böjt minden időben című cikke,mely a Reformátusok Lapja 2023.február 23-i számában olvasható.  Nagyon elgondolkodtatott már az indítás is:egy apa nem képes megbocsátani a buszsofőrnek,amiért az majdnem rácsukta a gyerekre az ajtót. Nehezebben bocsátunk meg a közszolgálatot végzőknek. Azt várjuk,legyenek tökéletesek. Pedig arra senki se képes. EgyValakit kivéve....

 Tele vagyunk szabályokkal. Néha előfordul,afféle kis hétköznapi forradalmárként nemet mondanánk mindenre,beülnénk egy piros sportkocsiba,magunkkal vinnénk egy csinos,húszéves lányt,és megnéznénk Nápolyt. Aztán veszünk egy nagy levegőt,fújunk egyet,visszatérünk a hétköznapi élet szolíd,állítólag biztonságot adó taposómalmába.  Mindez Pór Attila egyik jegyzetéről jutott eszembe (A szabadság vándorai. Nők Lapja,2018/27.,9.oldal). A sztori az,hogy a buszsofőr telefonál,egy hölgyutas ezt zokon veszi,mire a sofőr bepöccen,és közli:akkor megállunk,és addig állunk,amíg a hölgy a buszon van. Pór Attila értelmezésében a sofőrnek van igaza,lerázta magáról "a megfelelési kényszer béklyóját". Azért ezen elgondolkodhatunk. Biztos,hogy nem a biztonságos vezetésért,utastársai épsége miatt aggódó hölgynek van igaza? A kitűnő jegyzet megírásakor még ismeretlen szó volt a COVID. Mióta világjárvány van, megszaporodtak a nekünk csupa jót akadó erkölcscsőszök. A minap egy hölgy csinált nagyjelene