Emlékezés,trauma és elhallgatás egy kitűnő novellában
Akit érdekel az egyéni és történelmi emlékezet kérdése,feltétlenül olvassa el Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című novelláját!A Jelenkor című,kiváló folyóiratban jelent meg(2006.április,401-405.oldal). Egy "sürített" családtörténetet olvashatunk ebben a műben. Történetet,mely apró mozaikdarabkákból áll össze. Az elbeszélőnek nincs is szándékában hagyományos,19.századi értelemben vett lineáris történetet összeállítani. Pontosan azáltal lesz a történet évtizedeket átívelő kerek egész,hogy nem ismerjük minden mozzanatát. Az elhallgatás,a csend is a történések része. Amire nem vagy nem jól emlékezünk,az is fontos,mert identitásképző erő lehet. És a kert,mint motívum-mennyire más,mennyire eltér a nagy kkasszikusok kert-ábrázolásaitól,ha jön egy idegen ember,és átveszi a kertben a hatalmat. Irányít a saját otthonodban. Nem feltétlenül rossz szándékú,de mindent elront. Nem szeretnék részletesen szólni a novella harmadik,mindent meghatározó eseménysorozatáról,szeretném,ha Ön,Kedves L