Írott és elektronikus média régen és ma

A magyar irodalom iránt érdeklődőknek mindenképpen rdemes elolvasni az Alföld folyóirat 2003/4. számában a tragikus sorsú Borbély Szilárd esszéjét, melynek címe: Hét elfogult fejezet a magyar líráról.  2003 volt az az év, mikor is megszületett Magyarország első irodalmi Nobel-díja, mégpedig Kerrtész Imre volt a díjazott. Nagyon nagy politikai-és tegyük hozzá: emberi, szakmai- vitákat váltott ki a díj odaítélése. Borbély Szilárd nem ezekkel a vitákkal foglalkozik, hanem azzal, hogy a magyar irodalom alapvetően líra-középpontú irodalomként határozza meg önmagát, míg Európában inkább a magyar próza alkotásaira figyelnek. Azt gondolom, ez húsz évvel a tanulmány megjelenése után is igaz. Ha fel kellene sorolni 19.századi alkotókat, a legtöbb ember költőket sorolna. Ugyanez a helyzet a 20.századdal.  A huszadik század végén- mutat rá Borbély- megszülettek újabb műfajok, pl. a slam-poetry, illetve az interneten is terjedni kezdett az irodalom.  Ma,2023-ben vajon líra-centrikus a magyar iroda

 A BBC History című történelmi folyóirat 2019.májusi számának 24-30.oldalán olvashatjuk Cieger András:Árpád az Országházban.Munkácsy történelmi tablójának hányatott sorsa című írását. Nagyon érdekes:rámutat a korabeli magyar társadalmi-politikai-értelmiségi elit ízlésbeli és ideológiai megosztottságára. Míg a kor két veterán írófejedelme,Jókai Mór és Mikszáth Kálmán, egyértelműen támogatta a kép megalkotását,addig az irodalmi "második hullám",illetve a 19.század végi politikai ellenzék körében nem aratott a mű osztatlan elismerést. Voltak,akik a magyarság harci erényeit szerették volna viszontlátni a festményen. A legszarkasztikusabban Vajda János fogalmazott:szerinte Árpád lova kehes,aszkóros gebe,a sátor előtt álló tömeg pedig egy "baromvásárra"emlékeztet. Az Országház építésze ,Steindl Imre sem tartotta sikerúltnek az alkotást,mint ahogy Munkács% sem kedvelte a Parlament épületét,mint építészeti alkotást,főként neogótikus stílusa miatt. Ám az utókor nem foglalkoz