Írott és elektronikus média régen és ma

 Méghozzá a Szonett-a tóban tükröződve című Somlyó György-versről van szó,mely az Új Írás c.folyóirat 1978/6.számában jelent meg. Már Arisztotelész óta tudjuk,hogy a műalkotás egyfajta visszatükrözése a valóságnak. Mégis,kevesen foglalkoztak azzal a problémával:hogyan hat az alkotóművészre az,ha valami visszatükrözi őt?Milyen lélektani változásokat idéz elő,ha valaki azzal keresi a kenyerét,hogy visszatükröz? Somlyó György válasza erre a kérdésre pozitív,ő láthatólag élvezi ezt a valóság-imitátori tevékenységet,élvezi azt,hogy ír a napsugárról,a víztükörről,a törött nádszálakról,a köveket bevonó zöld moszatokról. Az,hogy szerkeszthet,hogy valóság-elemekből szonettet állíthat össze,külön is inspirálja.  Nem minden író,költő élvezte ezt ennyire. Valahol ez (is) az irodalom tragédiája.

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

 Az 1970-es években Magyarországon megkezdődött a történelmi szembenézés. Azok a magyar értelmiségiek, akik nem helyesen cselekedtek a Rákosi- korszakban, majd a korai Kádár-korszakban, kitárták a szívüket. Persze, nem direktben és nem is a mainstream-médiában, hanem kevésbé olvasott kulturális folyóiratokban, többnyire irodalmi köntösbe csomaglva.  Az Új Írás című folyóirat 1975.februrái számában jelent meg Bihari Sándor: Krónika című verse. 5 szonettből álló ciklusról van szó, mely a fiatal értelmiség feltűnését, manipulatív úton történő vezető szerephez juttatását, valamint magára eszmélését jeleníti meg.  Az első szonett a " szentségtörés szertartsáról" szól, ez feltehetőleg arra utal, hogy a marxista képzettségű fiatalok lerombolták a régi, polgárinak, reakciósnak minősített tabukat.  A második szonett a szocializmus türelmetlen építéséről szól, arról, mekkora szerepet vállalt ebben az akkori ( 1950-es évekbeli) fiatalság. A harmadik szonett az eszméből való kiábrándulás

 A Tiszatáj irodalmi folyóirat 1973/9.számának 36.oldalán olvashatjuk Utassy József:Arthur árvái című versét. A mű a nagy francia költőzseni,Arthur Rimbaud tiszteletére íródott. Utassy József a 14 soros,modern szonettként meghatározható versben Rimbaud egyetemességét emeli ki,úgy,hogy  A magánhangzók szonettje című világszerte ismert vers első sorai alapján alkot allegóriákat. Rimbaud,akit saját korában leginkább botrányos életéről ismertek,most az emberiség tanítójaként tűnik fel. Kozmikus,szakrális dimenziókban tűnnek föl a magánhangzók. Ezek jelentik a mankót a tehetetlen ember számára,hogy elszabaduljon a Föld vonzásától.  Utassy József kitűnő versét a Tiszatáj 1973/9.számában találjuk. Egy személyes megjegyzés:több magyartanár ismerősömet kérdeztem,nem ismeri ezt a költeményt. Pedig rangos folyóiratban jelent meg. Szerintem lenne helye középiskolai tankönyvekben is. 

 A Székelyföld folyóirat 2010.júliusi számában olvashatjuk Ferencz Imre:Nem múlik el semmi c.,kitűnő versét. A költemény egyetlen 14 sorból álló,szonettet imitáló,ámde rímtelen vers. Mondanivalója pedig az,hogy bármit teszünk,mondunk,bárminek örülünk vagy szomorkodunk,az valahol nyilván van tartva, bekerül -ahogy a költő fogalmaz-az archívumba,ott megőrződik,mint ahogy a természet jelenségei is megőrződnek,"minden megmarad". Minden életanyag felhalmozódik. Az utolsó három sor pedig arról szól,hogy mi van,ha mégse. Ferencz Imre válasza erre az,hogy ez Isten beavatkozása. Ez az álláspont megegyezik a kereszténység megváltással kapcsolatos tanával. Ha Jézusban újjászületsz,az isteni kegyelem revén megbocsáttatnak bűneid.  Érdemes volna továbbgondolni ezt a remek verset. Mert ha nem múlik el semmi,és minden megőriztetik abban a bizonyos archívumban,ami akár a szívünk is lehet,akkor a Megőrző vajon mit kezd a furcsa adat-gyűjteményével. De ez már egy másik költemény témája lehet. 

 A Parnasszus költészeti folyóirat teljes 2005.tavaszi számát József Attila emlékének szentelte,a nagy költő születésének 100.évfordulójára emlékezve. Az emlékező versek közül az egyik legjobb Tatár Sándor:Leltár miatt zárszó című alkotása. A szonett József Attila halálának okait keresi. A költői én-mert szerepversről van szó-beszéli el életének kilátástalanságát,a meg nem értettséget,a párkapcsolati kudarcokat,utalva az erotiķus elemekre is.  A vers remekül sikerült,azt kell mondjam:aki ezt a 12 sort figyelmrsen,szívtől vezérelve olvassa,többet megért József Attila életéből,mint aki megelégszik a tankönyvek vagy épp az akademikus irodalomtörténet száraz tényeivel.  Bravó,Tatár Sándor! Parnasszus,2005.tavasz,46.oldal