Írott és elektronikus média régen és ma

 A H.O.M.E. designmagazin 2018.július-augusztusi számának Cityguide rovatában,a 90-91.oldalon,Tokió egyik legmenőbb éttermét,a Moonflower Sagaya-t tekinthetik meg az Olvasók. Az étterem legnagyobb belsőépítészeti újítása az volt-azóta már ezt többen is alkalmazzák-,hogy a belsőépítészetet nem tárgyakkal,hanem digitális technikákkal történő vetítéssel oldják meg,igen magas színvonalon. Ráadásul mindez kiegészül illatokkal,speciális hangeffektekkel. Mivel minden digitális dizájnelem cserélhető,variálható,minden korosztály és bármilyen kulturális háttérrel rendelkező vendégkör számára tudnak élményszerű,soha el nem felejthető vendéglátást biztosítani. Ráadásul a dolog kiválóan mediatizálható,amit jól bizonyít a 91.oldalon látható egészalakos kép is. Fiatalok ülnek egy nagy asztal körül,a fekete bútoron kiválóan mutat egy trópusi esőerdőt mintázó digitális kép. Minden vidám és boldog a japán főváros egyik legtrendibb helyén. Mi tagadás,vágyom oda...

 Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez. 1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem. 2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie. 3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom. Ezek voltak azok a bizonyos