Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon,mint a világ bármely országának bármely egyetemén,időnként unatkoznak a hallgatók. Ez derül ki az Iskolakultúra című folyóiratban közölt tanulmányból(Ulicza Nikolett-Gajdos Dóra-Bőthe Beáta-Tóth-Király István-Orosz Gábor:A Rövid Egyetemi Unalom Kérdőív faktorstruktúrája.Iskolakultúra,2015/10.69.o.skk).  Ami benünket,laikusokat érdekelhet ebből a kitűnő tanulmányból,azok a főbb adatok. 370 egyetemista töltötte ki a kérdőíver,az adatokat 1-5 skálán értékelték a kutatók. Óra közbeni ualom:2,74 pont,tanulás közbeni unalom:2,78 pont. Tehát valamivel több,mint a maximális pont 50 százaléka!Ez,véleményem szerint,sok.  Ha visszagondolok saját boldogult és egyre tovatűnő egyetemista időszakomra,nekünk is voltak unalmas óráink. Hajjaj,de mennyi!De azért több,mint a fele-ennyi azért nem volt. Ha annak idején velem is kitöltettek volna egy ilyen kérdőívet,valahol 2 pont körül lett volna az eredmény. Akkor még nem voltak olyan technikai eszközök az oktatásban,mint ma. Élőszó volt,fr

Mindig TV-s vagyok,és nem értem,hogy a MindigTV kínálatában szereplő médiatermékek miért nem használták/használjáki ki a koronavírus okozta válsághelyzetben számukra rejlő lehetőségeket. Rengeteg ember otthon van,majd elmegy az agyuk az unalomtól. Ki kellene kódolni a MindigTV kínálatában szereplő összes tv-csatornát,hadd lássák őket olyanok is,akik a jövőben potenciális előfizetői lehetnek ezeknek a csatornáknak illetve a belőlük összeállított csomagoknak. A nézőknek pedig hadd legyen egy kis extra szórakozásuk! Promó, ahogy ma divatosan mondják. Hogy ki dönt a kikódolásról,mely feltételeknek kell ehhez eleget tenni,azt persze nem tudom. Hogy aztán ezek a médiatermékek nem egyenlő színvonalúak? Hát, majd választ a piac. Pontosabban:a nézőközönség.