Írott és elektronikus média régen és ma

 Egy nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg Jugoszlávia második világháború utáni történetéről. A délszláv állam ( mely 1924 óta létezett) 1945 után külön utakon járt: sem a nyugati kapitalista, sem pedig a Szovjetunió uralta kelet-európai övezethez nem csatlakozott. Tito marsall, a jugoszláv partizánok vezére és 1945-re az ország első számú politikai vezetője már 1945.május 21-én Ljubjanában elmondta, hogy nem akarja, " hogy belekverjenek a befolyási övezetkért való alkudozásba".  A cikkből megtudhatjuk, hogy már 1945-ben komoly surlódások voltak a szovjet és jugoszláv katonai vezetés között, képet kapunk arról, hogyan lettek elsőszámú ellenséggé a csetnikek. Elcsodálkozunk azon, milyen hatékonyan szervezte meg Tito marsall a hadseregét. Nagyon fontos, hogy a szövetségesek, különösen az angolok nyomására, II.Péter király tárgyalásokba kezdett a felkelőkkel. Ugyanakkor az utolsó bekezdésből kiderül, hogy az 1945 utáni jugoszláv állam éppolyan kökeményen kommunista állam volt,

 Jemnitz Sándornak,a mára kissé elfeledett zeneszerzőnek Naplójáról már írtunk ezen a blogon.A Napló 1936.évi bejegyzéseit az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában olvashatjuk. A február 19-i bejegyzés Japánra vonatkozik. Jemnitz felteszi a kérdést:képes lehet-e Japán szintézist teremteni az európai és az ázsiai kultúra között?A japán kultúra-érvel a naplóíró-Indiát és Kínát tekintette mintaképnek,de sosem sikerült ezekkel a nagy birodalmakkal teljesen azonosulnia. Másfelől sokkal befogadóbb volt az europai technika iránt,mint ázsiai szomszédai. Jemnitz két kérdést tesz fel.1.A történelemben most Japánon a sor,hogy "világállamot"alakítson ki?2. Milyen új eszmerendszert,ideológiát tesz hozzá az emberiség történetéhez Japán?Jemnitz szerint semmit,s ebben rokon a perzsa és a méd birodalmakkal. Jemnitz Sándornak részben és kissé megkésve lett igaza. A második világháború idején Japán megkísérelt világbirodalmat létrehozni,de ezba kísérlet 1945-ben megbukott. A háború utá

 Magyarországon 1946-ban, a második világháború befejeztével, földosztás vette kezdetét, előbb az egyházi, majd a világi nagybirtokok 300 holdon felüli részét osztották fel a nincstelen parasztok között.Örültek a földnek sokan (annak már nem, hogy a kommunista párt propagandagépezete teljesen hamisan állította be a földosztás jelentőségét).  Virág Mihály bajai segédmunkás- mint az Szabad Nép című napilap 1946.április 2-i számából kiderül-  egészen biztosan örült az új földjének. A romba dőlt Kossuth-híd újjáépítésén dolgozott, amikor kapta a hírt, hogy családja földet kapott.  Az öröm egészen addig tartott, míg Virág Mihály haza nem ment, hogy megtekintse új tulajdonát. A földjén ugyanis egy 75 méter hosszú, 4 méter széles második világháborús tankcsapda húzódott végig. ( Felmerül a kérdés, hogy ilyen földet minek osztottak fel? Mindenki tudta, hogy nem lehet rajta semmit termelni). A hadiépítmény gyakorlatilag lehetetlenné tette a normális földművelést. Nemcsak azon a 300 négyzetméter

 A történelem névtelen hősei közé tartoznak mindazok az ipari szakemberek, akiket a magyar múlt egyik legsötétebb időszakában, a Rákosi-rendszerben ítéltek börtönre és/vagy kitelepítésre, hamis vádakkal. Közéjük tartozik Papp Simon olajkutató mérnök, akinek életéről már jelent meg monográfia is, de érdeklődőknek mégis először a BBC History folyóirat 2016,novemberi számában Nyáry Krisztián kiváló cikkét ajánlom. Címe: "Gondoltam, hogy a lelki tönkremenetelt jobban elviselem". Megtudjuk a cikkből, hogy Papp Simonnak köszönhetjük, hogy egyáltalán van olajkitermelés Magyarországon, ő fedezte fel Zala megyében az olajmezőket, majd az ő tervei alapján épült meg Európa leghosszabb olajvezetéke. A politika korán beavatkozott életébe, a második világháború idején már a németektől is védenie kellett a magyar olajkincset, aztán a szovjetek tették rá a kezüket. Papp Simont az általa irányított amerikai-magyar vegyesvállalat éléről tartóztatták le, hét évre börtönbe zárták. Pontosabban: e

 A második világháború végső szakaszában ( 1944-1945) a németek reménykedtek abban, hogy a korabeli sajtóban, filmhíradókban csak "csodafegyverként" aposztrofált V1 és V2 rakéták megfordítják a küzdelem állását, visszaszorítják az egyre inkább Németország felé győzedelmesen előrenyomuló amerikai, brit és szovjet szövetségeseket. Igen ám, de a rakátékat valahol tesztelni kellett, ami nem volt kis dolog, hiszen addig ismeretlen, nagy hatótávolságú rakétákról volt szó.  A Hadi Krónika című folyóirat 50. számában olvashatunk cikket erről a tesztelési folyamatról. Az írás címe: Az utolsó esély. A teszteket ( a V2 esetében)  1944.április 20-május 20. között végezték.Megtudhatjuk a cikkből, hogy a tesztek katasztrofálisan sikerültek, ugyanis a rakétákból folyton leszakadt egy-egy darab, mely a közeli erdőkben, illetve az amúgy is meglehetősen rosszkedvű lengyel gazdák földjén landolt. Volt olyan leszakadt rakátadarab, melyet lengyel partizánok találtak meg. A kb. fél tonnás roncsot,

 A második világháború ( 1939-1945) lezárásában, egyáltalán: az egész világtörténelemben, kulcsszerepe volt az atombombának, melyeket 1945. augusztusában Hirosima és Nagaszaki városokra dobtak le. De hogyan született meg az atombomba? Mit tartalmazott a Manhattan-terv? Közreműködött-e a kor két kiemelkedő fizikusa,Szilárd Leó és Albert Einstein, az atombomba előállításában? Miért pont Robert Oppenheimer lett a projekt vezetője? Mi történt 1945.július 16-án Alamogordóban? Németország és Japán valóban akart-e atombombát előállítani, s ha igen, milyen sikerrel tette ezt? Ezekre a kérdésekre kaphat választ minden történelem iránt érdeklődő, tanár és diák, a Hadi Krónika című folyóirat 60.számában olvasható Az atombomba születése című cikkben ( szerzőt, sajnos, nem jelöl a folyóirat). Azt is megtudjuk, hogy 1939.áprilisában Fréderic Joliot-Curie francia fizikus egy cikkében leírta, hogy "lehetséges atomhasadáson alapuló fegyvert előállítani.". Lehet, hogy innen indult minden?

 Nagyon fontos szerepet játszott a második világháború befejezésében az 1945-ben az USA által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba. A szörnyű pusztítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán letette a fegyvert.  De milyen nemzetközi visszhangja volt az atombomba ledobásának? Hogyan reagált a tömegpusztító fegyver bevetésére Sztálin, Hirohito, az amerikai közvélemény,az európai országok vezetői?Erről már kevesebbet tudunk. Éppen ezért hiánypótló a Hadi Krónika című folyóirat 60. százában megjelent cikk, melynek címe:Az atombomba visszhangja. Két történelmi tényt emel ki a Szerző: - Sztálint nagyon meglepte, hogy hogy az USA ilyen hamar be merte vetni a bombát- ne feledjük,a Szovjetunió teljhatalmú vezetőjének elég alapos információi voltak az amerikai atomprogramról.  - a japánok teljesen sokkos állapotba kerültek. Hirosima után azt hitték, hogy az amerikaiaknak csak egy bombájuk van. Nagasaki után nem lehettek biztosak abban, hogy nincs harmadik, negyedik. - Winston Churchill, N

 Nagyon fontos szerepet játszottak a második világháború történetében az ellenállási mozgalmak. A történeti kutatás mára jórészt felderítette ezen mozgalmak történtét, ismerjük a főbb szereplőket, a társadalmi-politikai hátteret, az ellenállás által elért fontosabb katonai sikereket.  A történettudomány ezen eredményeit összegzi a Hadi Krónika című folyóirat 51.számában olvasható A szabadság védelmezői című, nyolcoldalas, remekül illusztrált cikk. Sajnos, a Szerző nevét nem közölték, pedig érdemes volna. A cikkben olvashatunk a francia, a norvég, a dán,a belga, a holland ellenállási mozgalmakról, illetve a lapszám további cikkeiben részletesen elemzik a német és a szovjet ellenállási mozgalmat ( megjegyzem: Magyarországon is volt ellenállás, erről egy szó sem esik).  Ajánlom a cikket és a teljes lapszámot középiskolában tanító történelemtanárok figyelmébe. Pl.egy-egy ország ellenállási mozgalmáról szóló anyagot ( nem hosszú) ki lehet adni a diákoknak önálló feldolgozásra. Nagyon érdeke

 A HVG hetilap 2023.május 18-i számában olvashatjuk Nagy Gábor:A múltat végképp című,kiváló írását. A cikk Japán és Dél-Korea viszonyát,ezen viszony jelenlegi állását mutatja be. Szó esik Jun Szuk Jeol dél-koreai és Kisida Fumio japán miniszterelnökök találkozójáról,megtudjuk,milyen étel az omurice. Részletes képet kapunk arról,milyen hatása volt a két ország kapcsolatára a dél-koreai legfelsőbb bíróság 2018-as döntésének,illetve,hogy miért vette le Japán a megbízható kereskedelmi partnerek listájáról  Dél-Koreát ( nem akarom megfosztani az  Olvasót az újdonság varázsától,annyit  elárulok:itt bizony történelemről,mégpedig a  második világháborúról van szó...). Azt is megtudjuk,milyen szerepet játszik a japán-dél- koreai politikai kapcsolatok alakulásában az USA. Nagy Gábor cikke kitűnő. Objektív,elfogulatlan. Tartalmazza a fontos tényeket,ugyanakkor nem szakértő olvasó számára is érdekes. Ez a cikk mérce lehet minden újságíró számára. Feltétlenül ajánlom minden,Ázsiával bármilyen szint

 2018-ban megkezdődőtt a tatai Esterházy-kastély rekonstrukciója.2019-re megújult az épület. A Magyar Demokrata című hetilap 2020.október 14-i számában olvashatjuk Barta Boglárka:Kastély a tó partján című,kiváló cikkét,melyhez Vermes Tibor fotói szolgálnak illusztrációképpen.  A kitűnő cikkből sokminden újat tudhatunk meg. Például azt,hogy 1809-ben a magyar történetírásban nem éppen pozitívan bemutatott I.Ferenc császár itt,a tatai kastély saroktermében írta alá a schönbrunni békét. Vagy azt,hogy Esterházy Miklós József idején élte virágkorát a kastély-az ő alakját Krúdy Gyula örökítette meg Az utolsó gavallér című regényében. De Tatán alkalmaztak először acetilénlámpákat közvilágítás céljára,mikor is 1897-ben közös hadgyakorlatot tartott itt a német és az osztrák hadsereg. Ez egy érdekes technikatörténeti rekord,nem tudtam róla. Aztán jártak szomorú idők is a kastélyra. A második világháború után-a károkozásokról most ne beszéljünk- például elmegyógyintézet működött itt.  De a 2018-as

 Hallottak már Önök Zsibrikről?Egy magyarországi,Baranya megyei községről beszélünk, amely nem most éli a virágkorát, merthogy elhagyott falunak minősül. Egy rehabilitációs intézet működik benne, amely éppen azért működik itt és nem máshol, mert itt, ezen a félreeső helyen béke van, csend és nyugalom.  Maga a falu élt már szebb napokat, mégpedig akkor, mikor németek lakták. Csakhogy a németeket 1945 után kitelepítették, ezután a falu fejlődése valahogy megállt.  Bővebb információt a Magyar Turista című folyóirat 2007/4. számában találnak. Nagyon jó cikk, érdemes lett volna valamilyen perspektívát, jövőbe mutató elemet is vázolni hozzá. Remek turista-úticél lenne, de nincs infrastruktúra. 

 Szeretem az olyan cikkeket,spotokat, filmeket,egyáltalán: mindenféle sajtó- és médiaanyagot, melyek a történelem egy-egy fontos időszakát a hétköznapi ember,a közkatona, a hivatalnok és társaik szemével mutatják be. A második világháború egy általunk kevésbé ismert történetét, egy bombázást mutat be a Top Gun magazin 2002/1. számában megjelent Farkasfalka a kertek alatt. Kömlőd ,1944. augusztus című írás, szerzői Jánkfalvi Zoltán és Mohos Nándor. Egy szövetséges pilóta, miután napok óta bevetésen volt, pihenni szeretne. Csakhogy a " kollégát", aki helyettesítette volna, letiltotta az orvos. Egy csehországi olajfinomítót kellett ( volna) bombázniuk, visszafelé pedig Lengyelország területére is átléptek volna. Nem akarok spoilrt írni a cikkről, vagy éppen elvenni az Olvasók kedvét attól, hogy maguk ismerjék fel, fedezzék fel az egész történetet. Inkább csak a hosszútávvú történelmi tanulságokat foglalnám össze: 1. A szövetséges pilóták élete távolról sem volt olyan diadalmenet

 A vg.hu gazdasági portálon ( megtekintve 2022.10.11.,11 óra 7 perc) olvashatjuk K.R.O. cikkét, melynek címe:A háború borít mindent, luxustermékké vált a hús és a kenyér című írását. Elképesztő adatokat találunk a kiváló cikkben.:szeptemberben a margarin ára 61,2 százalékkal nőtt, a cukoré 10 százalékkal, a tojás ára 53,7 százalékkal, a péksütemények 48,1 százalékkal drágultak. A kenyér pedig 76,2 százalékkal lett drágább. Szerintem a helyes megfogalmazás úgy lett volna, hogy az egy évvel korábbihoz képest. pl.A margarin sem egy hónap alatt drágult 68 százalékot... Itt már csak az a kérdés, mit fogunk enni? Hát azt, amit az infláció megkímélt, vagy legalábbis nem annyira érintett:zöldséget( tegnap vettem paprikát 650 forint volt kilója, tavaly ilyenkor ennél jóval drágábban adták), meg ilyesmit. Az biztos, hogy a háborús infláció- amelyről szeretném hangsúlyozni, nem a kormány és nem az ellenzék műve, az első és második világháború idején és után is nagyon magas volt az infláció- egyh

 II.Erzsébet brit uralkodó volt az utolsó,igazi európai történelmi személyiség. Megélte a második világháborút,együtt dolgozott Winston Churchillel,pár évtizeddel később Margaret Theatcherrel,és még 13 brit miniszterelnökkel.1952 óta uralkodott,71 éve.Jelentős szerepet játszott a Brit Nemzetközösség működtetésében. Mindig betartotta az alkotmányos monarchia szabályait,a politika világában is ember maradt,egyszerűen:mindenki kedvelte. Halálával (2022.szeptember 8.) Európa elvesztette tradíciójának,történelmének egy jelentős alakját. Isten nyugosztalja a Királynőt! És sok sikert az új brit uralkodónak,III.Károlynak!

 A Rakéta Regényújság 1988/27.számának legelején olvashatjuk Déry Tibor:Békés szőlőhegy 1938-ban című novelláját. Az erősen móriczi utánérzésű alkotás lehetne jó,lévén Déry Tibor a huszadik század egyik legjelentősebb magyar írója. Ám a zsenit ezúttal cserbenhagyta zsenialitása. Mert persze,értjük,mit jelent 1938:közeledik a második világháború,a falu jól szituált lakói pedig a kocsmában isznak-ilyenkor persze felvetődik az Olvasóban,hogy mégis,mi a túrót kellett volna csinálnia egy állatorvosnak meg egy birtokintézőnek,talán bunkereket ásni? A következő probléma a novellával a sok szereplő. Mindenféle férfiak és nők ülnek az asztalnál,az Olvasónak pedig meg kellene jegyeznie,ki ki mellett ül. Nem jegyzi. Továbbá érthetetlen,milyen motivációval követi el a tettes,a szótlan vendég,a tettét. Amúgy meg miért baj az,ha egy társaság jókedvű és a mellettük lévő asztalon ülő vendég szótlan?Az intéző pedig az úri osztály képviselője lenne,ezért kellene neki ütnj a parasztokat? Erre már jobb ne

 A Rakéta Regényújság (amely,nevével némileg ellentétben,főként novellákat,elbeszéléseket közölt) 1988/5. számában olvashatjuk Örkény István:A Vörös Malom című írását. Tulajdonképpen két részből áll az elbeszélés. Az elsőben elolvashatjuk,miért is haragudott meg József Attila Örkény Istvánra-annyit elárulok,a Hatvany-féle mecenatúrával függ össze a dolog,meg azzal,hogy Örkény szerint József Attilának nem volt humora. A második rész már sokkalta szívszorítóbb:a második világháborúban vagyunk,egy hadifogolytáborban,ahol flekktífusz üt ki. Örkény is elkapja,hetekig eszméletlen. Megismerkedik egy Kis-Kovács nevű bajtárssal,akit aztán tanítani kezd:versekre,biológiára,meg mindenre,nagyon szívszorító.  A Rakéta Regényújság pedig nagyon hiányzik a magyar sajtópiacról. Afféle irodalmi vegyesfelvágott,mindenféle színekkel. Ha valamelyik kiadó,megfelelő áron,látna fantáziát ilyesmiben,nem volna rossz ötlet feleleveníteni. 

 Akit érdekel a második világháború története,annak mindenképpen ajánlom az Aranysas folyóiaratot. Elkélesztően jó cikkeket olvashatunk benne a korszakról,a hadműveletekről. Persze,nem ez a folyóirat fő profilja,de néhány remek történelmi cikk minden számbab akad. A 2021/7. számban például Varga Csaba Béla kitùnően megírt,"Az USAAF fekete napja.Schweinfurt bombázása" című írásából gyarapíthatjuk világháborúra vonatkozó ismerereinket. Megtudhatjuk,miért ellenezte 1943-ban a nappali bombázásokat a brit,és miért támogatta azt az amerikai főparancsnokság. Miért pont Schweinfurtot választották célpontul? Sikerült-e célba juttatni a bombákat?Tudták-e támogatni vadászrepülők a bombázókat?Hogyan reagáltak a németek a rengeteg ellenséges gép akciójára?Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ az Aranysas folyóirat cikkéből. Szakmailag korrekt,stílusában élvezhető,pontos. Minden történelem iránt érdeklődőnek ajánljuk.

 Radnóti Miklóst kitűnő versei, második világháborús szerepe, a holocaust során bekövetkezett tragédiája minden európai számára egyfajta sajátos irodalmi ikonná, hazáját minden keserűség ellenére szerető példaképpé tették. Kevesebbet beszél azonban az irodalomtörténet Radnóti kevésbé ismert kortársairól ,akik szintén nagyon sokat szenvedtek a vészkorszak alatt, és akiknek élete ugyanolyan tragikus véget ért, mint Radnótié.  A Nők Lapja 2019.április 10-i számában Balázs-Piri Krisztina cikke Zsigmond Edének, Pásztor Bélának ( Weöres Sándor szerint kora legnagyobb tehetsége volt), Fenyő Lászlónak ( Szántó Judit kegyeiért is versengett, de a lány végül József Attilát választotta) állít emléket. Kifejezetten ajánlom magyartanároknak, de minden irodalom iránt érdeklődő embernek ezt a remek írást. Felidézi a múlt elfeledett zsenijeit és költészetüket. Azt a költészetet, melyet a történelem szaggatott ketté.  Nők Lapja weboldala: noklapja.hu

 Nagy László a huszadik századi magyar költészet emblematikus alakja. Egyik legismertebb verse az Adjon az Isten,a költő maga is előadta rádióban, tv-filmen,mondenfajta akkori médiában. Az Új Írás c.folyóirat 1975.máciusi száma is közölte. A Színészkirály,Latinovits Zoltán is sokszor szavalta színpadon. A vers két utolsó sora("...adjon úgy is/ha nem kérem") azonban sok találgatásra ad okot. Miért nem akar a költő kérni Istentől?Megingott hitében?Világias lett?Nagy László személyiségét és életkörülményeit ismerve ez nem valószínű. Akkor mi történt? A választ a vers keletkezési évszáma adja meg:1944. A második világháború tombol,igaz,a szövetségesek állnak nyerésre,de a vége még nagyon-nagyon messze.Magyarországon német megszállás,majd októbertől nyilasuralom. Délről pedig jön a szovjet Vörös Hadsereg,"felszabadítani",tudjuk,milyen következményekkel. Sok ember,nem alaptalanul,úgy érezte,eljött az Apokalipszis ideje. Nincs mód kérni Istent,nincs mód imádkozni. Olyan tö

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.szeptemberi számában,a 36-37. oldalon Sváb László remek cikkét olvashatjuk. Az 1926-ban felavatott Várkúti Menedékház (Bükk hegység)ma is remek állapotban van. A cikk összefoglalja a lassan százéves épület tórténetét. Eredetileg Várkúti Isaák menedeķháznak hívták,Isaák Gyula Heves megyei főispánról elnevezve. Aztán túlélte a világháborút,1950-ben államosították,de-ritka kivételként-a tulajdonos szépen karbantartotta,sőt,fejlesztette. A rendszerváltást követő időszakban sem lett az enyészeté.  Érdemes a Bükkben túrázni. Van valami sajátos levegője,párája,olyan,amely még az Északi-középhegység többi illusztris hegységétől is megkülónbözteti. Valami édes,hűvös simogatást lehet érezni.  De kicsit túlléptünk a cikken...Olvassák el,kitűnő,kedvcsináló.