Írott és elektronikus média régen és ma

 A kérdésre a rövid válasz: igen. Ugyanis sok embernek a " harcokban"- amint a Népakarat című lap 1956. december 1-i száma 1. oldalán erről beszámol- tönkrement a lakása, hajléktalanokká váltak. Vajon mitől "ment tönkre a lakása" ezeknek az embereknek- kérdezheti a 21.századi történész?...A kormány ( amely  ekkor már a Kádár-kormány, s ugyebár mindig a helyén van), máris intézkedett a probléma megoldása érdekében, s az " elhagyott lakásokat"- értsük a 21.században: a Nyugatra menekült magyarok lakását- ezeknek az embereknek adták át.  A Népakarat egyébként a Népszava " utódja" volt, szakszervezeti napilap... Amúgy a cikk- meglehetősen célzatos tapintatlansággal- említ egy esetet, melynek során a disszidens édesanyja bejelentkezett Nyugatra távozott fia lakásába. Megtudjuk a pontos címet is, sőt, az édesanya nevét is, valamint a disszidált ( fiatalok kedvéért:engedély nélkül külföldre távozott) polgártárs nevét. Személyiségi jogok? Az 1956-os forr

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt illetve leverése után kb. 200 00, többségében jól képzett magyar ember hagyta el hazáját, és kezdett új életet a világ legkülönbözőbb pontjain: az USA-tól kezdve Ausztrálián át Svájcig. A Kádár-rendszer sajtója mindent megtett, hogy minden rosszat elmondjon ezekről a- a kor szóhasználata szerint- " disszidensekről".  A Népszabadság 1958. november 1-i számának első oldalán olvashatjuk: az akkori kormányszóvívő elmondta,  hogy több ezer magyar " disszidenst" tartanak fogva Brazíliában, és rabszolgaként dolgoztatják őket az őserdőben. Beszámolt arról is, hogy Rio de Janeiróban, a Virágok szigetén, 230 magyart, köztük nőket és gyermekeket, véresre vertek, majd behurcolták őket a belső területekre, az őserdőbe. Gyaros kormányszóvívő szerint minderről az ENSZ is tud, de megfenyegették a magyarokat, hogy ne szóljanak.   Történelmileg csak az a kérdés, mi igaz mindebből. Nagy valószínűséggel csak a Kádár-sajtó propagandisz

 A rendszerváltás után a sajtó, a média tele volt olyan emberekkel, akik a levert 1956-os forradalom és szabadságharc után Nyugat-Európába, Amerikába vagy Ausztráliába emigráltak, s ott sikeres karriert futottak be. Azokról az emberekről már jóval kevesebb szó esett, akik Magyarországról ilyen vagy olyan indíttatásból Nyugatra emigráltak,de nem sikerült a kinti életüket felépíteni. Ezekről az emberi sorsokról leginkább csak a szépirodalom ad hírt, ha egyáltalán...A történelem nevű hatalmas tortának ez a szelete valahogy nem kellett senkinek Ferdiandy György: Szarvasok című novellája a Rakéta Regényújság ( amely, nevével ellentétben, nemcsak folytatásos regényeket közölt, de kisprózát is) 1988/22. számában jelent meg. Nem kapott erős kritikai visszhangot, hiszen ellentmondott a mainstream azon sugallatának, miszerint minden kinti magyar gazdag és sikeres. A Szarvasok című novella hősei boldogtalanok, éppenhogy megélnek, és nagyon nagy tragédiák emlékét hordozzák szívükben.Nem építettek

Ferdinandy György az 1956-os magyar forradalom és szabadsághrc egyik utolsó élő tanúja. Éppen ezért 2016-ban, a 60. évfordulón, sok-sok ötvenhatos megemlékezésre meghívták. Erről a sok meghívásról, az előadásokon szerzett tapasztalatokról szól az Ötvenhat hatvan perc alatt című elbeszélés. Ferdinandy önmagához méltóan - felelőssgételjes - önironikus - szellemileg nyitott - képes az egyes idősíkok összevetésére - és ami a legfontosabb: nem kárhoztat. Éppen ezért ez a furcsa ötvenhatos elbeszélés nagyon élvezhető, szórakoztató. Miért vágta hozzá az elismert irodalmár a dedikált kötetet egy fiatal íróhoz? Miért reklamálta meg egy fiatal hallgató Orbán Viktort az 1956-os eseményekből ?( mert összekeverte 1989-cel). Hogyan próbált a fogadásra bepotyázni egy házaspár? Szóval, életszerű. Élő történelmi emlékezet. A folyóiratnak- magyar kulturális médiatermékhez képest szokatlanul- nagyon profi weboldala van: esolap.hu . Hírek, alkotások, régebbi lapszámok részletei- nagyon jó. Ponto