Írott és elektronikus média régen és ma

 A Rubicon Magyarország piacvezetö történelmi magazinja. A 2020/11.szám a 19.századi magyar történelem ikonikus alakjával,Kossuth Lajossal foglalkozik. A tartalomból: Kossuth az eperjesi kollégiumban multietnikus környezetben tanult. A szólásszabadság,a tolerancia értékeit itt tanulta meg-A reformkorban szembekerült ugyan Széchenyi István gróffal,de mindvégig tisztelettel szólt róla. A Kossuth rafikalizmusáról szóló nézetek eltúlzottak. Hermann Róbert álláspontja szerint az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth nem mindig jól választotta ki a magyar hadsereg fővezéreit. Csak két választása volt sikeres:Görgey és Vetter. Hermann bírálja Bem Józsefet is,szerinte Bem képességeit meghaladta egy több tízezer fős sereg irányítása. Az emigráció időszakáról szólva megismerkedünk az ún. Kossuthi ajánlattal,Kossuth természettudományos munkásságával (cikke jelent meg pl. a Jupiter bolygó mozgásáról),illetve eltűnődhetünk a hazai történeti közgondolkodásban oly régóta jelenlevő "Kossuth vag...

 A huszadik századi történelem egyik leginkább megosztó személyisége volt Nasszer,a modern Egyiptom megteremtője. Az IPM (InterPress Magazin) 1986.decemberi számában olvashatjuk róla Gömöri Endre:Nasszer csillagórái című írását. Megtudjuk,milyen körülményekre vezethető vissza az 1952-es puccskísérlet. Bepillanthatunk a Szuezi-csatorna államosításának történelmi kulisszái mögé,a megjelenés idejéből fakadóan magyar vonatkozások nélkül. Képet kapunk arról,valóban tekinthetjük-e Nasszert a pánarab nacionalizmus vezetőjének. Megismerjük azokat a politikai manővereket,melyet Nasszer a nagyhatalmak-Anglia,Franciaország,USA,Szovjetunió-között vívott. Meggyőződésem,hogy a cikkben is említett golfozós epizód nem igaz. És megtudjuk,hogyan végződött-majdnem-egy etióp császár halálával egy temetés.  Remek cikk,ajánlom történelem szakos tanárok,egyetemisták,érdeklődő középiskolások figyelmébe.

 Olykor sokkal több és jobb pszichológiát lehet tanulni irodalmi alkotásokból, mint lélektani szakkönyvekből- én legalábbis így vagyok vele. Elolvastam Schillinger Gyöngyvér: Április huszonegy című novelláját az Alföld folyóirat 2021/2. számában (25-28.oldal), és sok mindent megértettem a gyász feldolgozásáról- amit addig is sejtettem, csak valahogy homályosan, alaktalanul gomolygott bennem.Schillinger Gyöngyvér kisepikai műve megtanított arra, hogy legalább magam előtt kimondjam ezeket az érzéseket, gondolatokat. A novella hőse, az egyes szám első személyű elbeszélő egy barátja apjának kínos jelenetekkel tarkított temetésén vesz részt- eközben pedig újra átéli saját, édesapja elvesztése felett érzett gyászát. A két gyász, a két elvesztés-érzés összekeveredik.  Amit tanultam ebből a nagyon értékes műből: 1.A gyász nem múlik el, nincs olyan, hogy vége, ez nem film, nem sportverseny. 2. Az ember csak rosszat tesz magának azzal, ha erőlteti a túllépést. Minden folyónak megvan a m...