Bejegyzések

Élet és Tudomány címkéjű bejegyzések megjelenítése

Madárdal:sokat kell gyakorolni

 Itt a tavasz,egyre több kedves madárdalt hallhatunk az erdőkben,kertekben,ligetekben. Vajon hogyan tanulnak énekelni a madarak?Erre voltak kíváncsiak a zürichi egyetem kutatói,akik az egyik legszebb hangú énekesmadarat,a zebrapintyet,választották vizsgálódásuk tárgyául. A kísérlet eredményeiről magyar nyelven az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2020/31. számában olvashatunk. Rossz hírünk van a lusták számára. A zebrapintyek rengeteget gyakorolnak,míg éneklésük tökéletessé válik. A fiókák életének 40.napján kezdődnek a leckék,és körülbelül három hónapig tartanak. A tanítómester természetesen mindig a kedves papa. Egy zebrapintynek körülbelül 50 000-igen,nem elírás:ötvenezer- próbára van szüksége,míg megtalálja saját hangját,dalát. Nem valamiféle titokzatos eredetű ösztön készteti tehát dalra a zebrapintyeket:kőkemény gyakorlás van a remek éneklés mögött. A madárdalt is sokat kell gyakorolni,akárcsak az emberi dalok éneklését. Érdemes lenne a kísérletet más énekesmadarakon is

A denevérek tájékozódásáról

 Az Élet és Tudomány folyóirat 2020/32. számában olvashatjuk Reichardt Richárd nagyszerű cikkét, melynek címe:Hogyan tájékozódnak a denevérek? Érdemes azoknak is elolvasni, akik nem kifejezetten biológiával foglalkoznak, hiszen a téma mindannyiunk számára érdekes.  A cikk lényegét összefoglalva, néhány mondatban: nem elég az, hogy a denevér ultrahangot ad ki, ezt sok állat megteszi. Képessé kell válnia az agynak arra, hogy ún. kognitív térképeket hozzon léte, azaz az emlékekből, és tapasztalatok nyomán egy belső térképet hozzon létre. Ez azért fontos, mert az állat csak akkor képes két pont (pl. a szálláshely és a élelemforrás) között új útvonalat tervezni, ha van ilyen kognitív térképe. A Reichardt által írt cikkben szó esik nílusi repülőkutyákon és nyomkövetővel ellátott denevérekkel folytatott kutatásokról. Olvassák el, izgalmas, sok újat tanulhatunk belőle! 

Cikk a baróti őselefántról

 Mindig élvezettel olvastam az olyan beszámolókat, melyekben régészek, paleontológusok írják le, hogyan sikerült egy-egy értékes leletet felfedezni, az utókor számára megmenteni. Az efféle cikkek nemcsak az adott tudományterület szakemberei számára lehetnek érdekesek: ha netán egy pályaválasztás előtt álló ifjú pásztázza végig a sorokat, esetleg kedvet kaphat ahhoz, hogy a szóban forgó szakterületet válassza hivatásául. Az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2020/32. száában olvashatjuk Katona Lajos Tamás cikkét A baróti őselefánt címmel. Nagyon érdekes, egészséges izgalmakat keltő olvasmány. Arról szól, hogy 2008-ban, egy bányában, megtalálták és megmentették egy őselefánt ( masztodon) lábcsontjait. Remek stílusban íródott beszámoló, szinte ott érezzük magunkat, amikor a markológép " valami különöset" tesz hozzáférhetővé, vagy, amikor Szerző éppen preparálja a csontokat. Érdemes lenne a cikket középiskolákban, biológiaórákon ismertetni. Eleven, ugyanakkor bevezetést

Pszichológia, sztereotípia-kutatás

 A sztereotípia- kutatás a modern pszichológia egyik legkurensebb ága. Azt vizsgálják a kutatók, hogy hogyan befolyásolják döntéseinket, életminőségünket a társadalomban meghonsodott különféle sztereotípiák. Magyarban a kifejezést " előítélet"-nek fordítjuk, azt gondolom, ez túl erős,érdemes lenne inkább " meghonosodott tévhit"-ekről beszélni. Az Élet és Tudomány folyóirat ( melynek, nem szégyellem, igen nagy kedvelője vagyok), 2020/32. számában Olvashatjuk Mannhardt András:Fájdalmas sztereotípiák című írását. Ez a cikk egy német kutatócsoport fájdalommal kapcsolatos kutatásait vizsgálta. Eléggé meghonosodott ugyanis az nézet, hogy a férfiak jobban bírják a fájdalmat, mint a nők. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez igaz-e. Arra jutottak, hogy nem lehet megállapítani, hogy melyik nem képviselői tűrik jobban a fájdalmat. Ám volt a kísérletnek egy második fázisa is. Az alanyok egy részének azt mondták, az evolúció sajátosságai miatt a férfiak bírják jobban a fájd

Mennyire szeretnek a nagy cégek külföldön befektetni?

 A kérdés helyesen úgy hangozna:még mindig annyira szeretnek a nagy cégek külföldön befektetni? A válasz:nagyon, és egyre jobban. Ha elolvassuk az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2020/37.számában Herzog Tamás cikkét ( A külföldi közvetlen tőkebefektetések alakulása a világon) elképesztő számokat látunk. Csak 2019-ben az új külföldi tőkebefektetések értéke 1,5 billió dollár.  Az összes, külföldön befektetett tőkeállomány 36,5 billió dollár ( 1 billió=1000 milliárd), ez 2000-ben még 7,4 billió dollár volt.  A 10 legnagyobb külföldön befektető vállalat anyaországai: Egyesült Királyság 3 Japán 2 Németország 2 USA 1 Franciaország 1 Belgium 1 Eléggé zártkörű klubnak tűnik... Ajánlom a kitűnő cikket minden közgazdász, egyetemi hallgató és vállalati menedzser részére szíves elolvasásra. 

Még az óceán mélyén is élnek rovarok

 A biológusok sokáig azt gondolták,hogy szélsőséges körülmények között, pl. az óceánok mélyén nem élnek rovarok. Ezt 2020-ban megcáfolták.  Amint az Élet és Tudomány című folyóirat hírül adta(2020.szeptember 11-i szám,1180.oldal),argentín biológusok felfedeztek egy olyan tetűfajt,mely a déli oroszlánfókák úszóiba fúrja be magát és ott parazitaként élősködik. Az igazi kérdés az,hogyan bírja ez a kisméretű rovar elviselni a tenger-pontosabban:ócéán-feneke közelében lévő irtóztatóan nagy nyomást. A déli oroszlánfóka ugyanis nagyon nagy mélységekbe lemerül. Ennek kiderítése a következő évek feladata lesz.

Mindent radíroz mindenről

 Nézegeti az ember a régi tudományos folyóiratokat,és olykor szeme-szája tátva marad...Az Élet és Tudomány 1975/8. számának 45.oldalán egy kis tízsoros,fényképes hír tudatja a magyar valósággal,hogy az NSZK-ban (fiatalok kedvéért:ez volt Nyugat-Németország,azaz Németország kapitalista fele) forgalomba hozták a mindent radírozó radírt. Radíroz fémről,fáról,műanyagról,bőrről,továbbá kisebb felületeken tud glettelni és mattírozni is.Mattírozásnak azt nevezték,amikor fényesre varázsoljuk a parkettát. Letisztít makacs  foltokat,rozsdát, mindenféle oxidációt,festékfoltot.Mindeközben kíméletes az anyaggal.  A mi magyarországi életünkből ez a csoda,sajnos,kimaradt. Viszont:nálunk volt már zselés radír,már az 1980-as években. Az menő volt,bizony,menő a suliban. Nem volt sem tartós,sem erős, viszont jól nézett ki. 

Mit kell tudni a mikrofosszíliákról?

 Akik a földi élet eredetét, keletkezését tanulmányozzák, azok számára elengdhetetlen, hogy minél többet tudjanak a mikrofosszíliákról. Csakhogy hol talál a tudatlan, de ambíciózus kutató- vagy éppen az érdeklődő középiskolás- megfelelő szakmai színvonalú, ugyanakkor szaknyelvi terminológiával nem agyonzsúfolt, közélrthető nyelvezetű anyagot? Találtam egy érdekes cikket az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2012/44. számában, az 1381. oldalon ( nem kell aggódni, ez a folyóirat, régiek módjára, folyamatosan számozza az oldalakat). Kővágó Angéla:Paleoparányok című írása egy oldalon foglalja össze mindazt, amit ma tudnunk kell(ene) a mikrofosszíliákról. Amelyek legidősebbjei- jelenlegi ismereteink szerint- 3,2 milliárd évesek. Hazánkban 488 milió éves a legidősebb mikrofosszília.Részletesen ír a kagylósrákokról, ezekről a parányi lényekről, melyek közül a legnagyobb is 13 milliméter. Szintén kapnak egy bekezdést a páncélos-ostoros moszatok. Aminek pedig nagyon örültem, nem megy

Minden galamb egyformán viselkedik?

Ezt a kérdést tettem fel környezetismeret ( fiatalabbak kedvéért: a természetismeret tantárgy akkori megfelelője) tanárnőmnek és ő határozottan ( mindig az volt) válaszolta. igen, minden, minden állat egyedei ugyanúgy viselkednek. A galamb is. De amúgy jó a kérdés, igen... Amint az újabb tudományos kutatások kiderítették, drága tanárnőmnek nem volt igaza. Az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2012/44. számának 1388-1389. oldalán olvasható Bánsághy Nóra kitűnő interjúja Barta Zoltán viselkedésökológussal. Ebből a remek cikkből többek között az is kiderül, hogy az egyes állatfajok egyedei azonos körülmények között sem mindig viselkednek ugyanolyan módon.  Mondjuk, akinek több kutyája vagy több macskája van,az ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában van. Vannak bújósabb cicák, vannak olyanok, akik félnek a vihartól, meg olyanokk akik nem. A háziállatok különbözők, tehát a vadon élő állatok egyedeinek is különbözniük kell. Csak a hazai természettudományos gondolkodásban élt az a té

Séta:fejeket fel,nem lép hosszút!

 Az Élet és Tudomány című ismeretterjesztő folyóirat 2020/38.számában,az 1211-1212.oldalon,Szegő Miklós:Mire vigyázzon,ha egészségesen akar sétálni? című írásában elolvashatjuk,hogyan kell helyesen sétálni.Merthogy még ezt a látszatra egyszerű tevékenységet is el lehet ám rontani! A főbb pontok a következők:Nem néz le,mert az terheli az ízületeket. Nem telefonál. Nem lép túl hosszút,mert az egy brit kutatás szerint stresszt okoz. Megfelelő cipőt választ. Kihúzza magát!Magasra emeli a vállát,hogy táguljon a tüdeje!Egyébként 30 perc séta 150 kalóriát éget,és 19 %-al csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Most, hogy már mindent tudunk,indulhat a séta. Amúgy a cikk kitűnő...

Vremir Mátyás emlékezete

 Manapság már nincsenek Hermann Ottó-típusú polihisztorok. De vannak olyan tudósok,akik két vagy több területen is kiemelkedő alkotásaikkal,felfedezéseikkel gazdagítják az emberiséget. Közéjük tartozik a 2020-ban elhunyt Vremir Mátyás. Az Élet és Tudomány folyóirat 2020/49. számának 1550-1551.oldalán Lónyai Gabriella cikke emlékezik rá.  Megtudjuk,hogy Vremir Mátyás geológusként dolgozott a Közép-Afrikai Köztársaságban is. Számomra teljesen új információ,hogy a világhírű tudós az 1989.december 21-i,Ceaucescu diktatúrája ellen tiltakozó tüntetésen az első sorban vonult.A legnagyobb terjedelmet természetesen Vremir világraszóló őslénytani felfedezése,a Balaur bondoc nevű dinoszauruszfaj foglalja el. Felfedezése jelentősen módosította a térség őslénytani térképét. Vremir Mátyás több amerikai egyetemen is kutatott,tanított. Vremir Mátyás emlékét örökre megőrizzük. A cikk pedig nagyon jó,szakmai és emberi portrét rajzol a kiváló tudósról.

Rovarok a lakásban-invarzív fajok Közép-Európában

 Rovarok a lakásban- nem kellemes téma, de azért illik róla beszélni (talán többet is, mint a honi sajtó és média teszi). Ha úgy csinálunk, mintha nem lenne probléma, akkor csak annyit érünk el, hogy a lakásban élő rovarok úgy elszaporodnak, hogy már ki sem lehet őket irtani. Az Élet és Tudomány  című ismeretterjesztő folyóirat 2020.október 2-i számának 1264 oldalán, Vásárhelyi Tamás:Büdosbogarak szezonja című írásának részeként, olvashatunk a lakásokban élő egyik legidegesítőbb élőlényekről, a poloskákról. Vásárhelyi cikkéből kiderül, hogy a globális felmelegedésnek köszönhetően a bencepoloskán kívül új poloskafajok jelentek meg Közép-Európában, azon belül Magyarországon.  - ázsiai márványpoloska - zöld vándorpoloska Ezek invarzív, tehát más ökoszisztémából érkező, itt meghonosodott fajok.Mindketten a címerespoloskák rendjéhez tartoznak. Rejtőzködő élőlények, csak akkor támadnak, ha rejtekhelyüket kell megvédeni.  Ritkán találkozunk velük lakásban, de ezek a találkozások igencsak sokk

Néprajz,etológia:Ha a kakukk hosszan szól

 Az etológia az állatok és az ember természetes viselkedésével foglalkozó tudomány. Ha a kakukk hosszan szól,akkor tovább él az ember,aki hallgatja. Legalábbis így tartja a népi bölcsesség,méghozzá egész Európában. Az Élet és Tudomány 2020.október 16-i számában pedig cikket olvashatunk arról(Pongrácz Péter tollából), hogy vajon mi igaz ebből az ősi bölcsességből. Mi köze a kakukk éneklésének az ember élettartamához? Tágabb értelemben:kimutatható-e valamilyen összefüggés az állati viselkedés és az emberi élettan között? A meglepő válasz pedig az,hogy igen,kimutatható. A kakukk énekének hossza függ az adott élőhely madárpopulációjának változatosságától. Legváltozatosabb madárpopulációja a nagy erdőknek, nagy ligeteknek van. Ezeken a helyeken a kakukk hosszabban énekel, hiszen a nagy madárhang-zavarban nehezebb megkülönböztetni hangját a többiektől.Márpedig kinek van/ volt nagy erdője, nagy birtoka? A gazdagoknak. A gazdag földbirtokos kimegy( oppardon: kiment,hiszen múlt idő...) a birt

Mesterséges fehérje a szinapszisok helyreállításáért

 Az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2020/38.számában olvashatunk egy nagyon érdekes írást Reichardt Richárd tollából. Címe:Fehérjemérnöki mutatvány. A cikk arról szól,hogy japán kutatók megalkottak egy mesterséges fehérjét,melynek a CPTX nevet adták. A CPTX feladata,hogy helyreállítsa a szervezetben található,de nem jól működő szinapszisokat. Most nem térnék ki arra,hogy mi a szinapszis,miért kell helyreállítani,ezeket a Szerző részletesen leírja cikkében,méghozzá úgy,hogy laikus is megérti. Inkább fel szeretném hívni a figyelmet egy alkalmazási területre,melyet a cikk nem említ.  A depressziót többnyire pszichiátriai betegségként tartjuk számon. Csakhogy az időben elnyúló depressziónak vannak olyan fizikailag jelentkező mellékhatásai,amelyek-tudomásom szerint,de lehetséges,hogy tévedek- okozhatnak szinapszisok egyensúlyának megbomlásával járó betegségeket. Érdemes lenne tehát ezt a fehérjét depresszióban szenvedő betegeknek is "beadni". A cikk egyébként szól arró

Növények és klímaváltozás:alkalmazkodó magok

 Földünk nagyon sok növényfaja úgy szaporodik,hogy magjait,spóráit a szél elfújja,s szerencsés körülmények között a mag jó talajra esik, s még a hőmérséklet is megfelelő,ezáltal a növény fejlődni kezd. Az Élet és Tudomány folyóirat 2020/41. számában,az 1292.oldalon olvashatunk Alexander Sentinella és munkatársai kísérletéről. Azt vizsgálták meg 1392 faj esetében,hogy a globális éghajlatváltozás hogyan hat majd ezen növények szaporodási képességére. Meglepő eredményekre jutottak.  Eddig azt gondoltuk-ezt közvetítette az ismeretterjesztő média is-,hogy a trópusi növények szigorúan csakis trópusi éghajlaton képesek szaporodni. Sentinella és munkatársai kísérletei kimutatták,hogy a trópusi növények 80 százaléka képes alkalmazkodni a klímaváltozáshoz-valamilyen szinten,persze...20 százalékuk számára viszont a klímaváltozás előbb vagy utóbb a fajpusztulást jelenti.  Persze,örülhetnénk,hogy a vizsgált fajok 80 százaléka megmenekül. Csakhogy a maradék 20 százalék is irtó magas szám,figyelembe

Van-e kulturális evolúció a csimpánzoknál?

 Mi, emberek, kissé nagyképúek tudunk lenni. Hajlamosak vagyunk a "kultúrát" és az ezzel kapcsolatos fogalmakat kizárólag a legnagyobb főemlősnek- keresztény értelmezésben: a Teremtés koronájának- tulajdonítani. Aki azonban elolvassa Reichhardt Richárd: Kulturális evolúció című cikkét az Élet és Tudomány 2020/27. számában (854-855. oldal), az egy kicsit át fogja értékelni ezt a meggőződését.  A cikk 3. része ( "A hangyászás változatossága") érdekel most bennünket. Egy 39 különböző csimpánzpopulációt vizsgáló nemzetközi kutatásból kiderült, hogy az egyes csmpánzközösségek bizony máshogy halásszák egyik edvenc csemegéjüket, a termeszt. Van, ahol oldalt fekve, van, ahol háton fekve. Különbözik a zsákmány elfogyasztásának módja is. Ezek a különbségek mind kognitív különbségek, azaz a majmok egymástól lesik el a zsákmány elfogásának és feldolgozásának különböző módjait. Tehát a csimpánzoknál is van kulturális evolúció, de ez inkább csak a létszükségletek kielégítésének m

Ausztrál tigriskígyó:méreggel teli

 Az emberi környezetszennyezés mára odáig jutott,hogy az állatok mája,emésztőrendszere teli van az emberi tevékenység által kibocsátott anyagokkal.Az Élet és Tudomány c.folyóirat 2020/29.számában olvashatunk izgalmas cikket az ausztrál tigriskígyóról,a Föld egyik legveszélyesebb hüllőjéről (Farkas Alexandra:Mérgezett mérgesek,ÉT,2020/29.917.oldal). Kutatók megvizsgálták a nyugat-ausztráliai Perth városa körüli tavak üledékét,valamint a kígyók máját is. 52 féle szennyezőanyagot találtak benne!Köztük higanyt,molibdént,ólmot,arzént és más,egyáltalán nem odavaló dolgokat. De hogyan kerül az ólom,a higany,az arzén a tigriskígyó májába?Táplálékkal. A békák bőre felszívja a fémeket,nyomelemeket,aromás szénhidrogéneket,aztán a kígyó elfogyasztja a békát,és máris belekerültek a szennyezőanyagok. Remélem,sikerül megóvni ezt a veszélyes,bár külsőre igencsak szép állatot a pusztulástól. A cikk pedig:kitűnő. 

Divattörténet:a magyarok találták fel a gombot?

 Bevallom:szerteágazó érdeklődési körömbe sokáig nem fért bele a divattörténet. Azt gondoltam,ez amolyan "nagy népek ügye". Aztán... Az Élet és Tudomány című ismeretterjesztő folyóirat 1979/5.számában,a 154.oldalon érdekes nemzetközi divattörténeti adatra bukkantam. Olvasói kérdésre válaszolva,dr.Bélley Pál könyvének felhasználásával a Szerkesztő kifejti:"...az ámuló Európát a gombbal a magyarok ajándékozták meg.". Az állítás indoklásaként honfoglalás kori temetők leleteire hivatkozik a cikk Szerzője. Tényleg a magyarok találták fel és ismertették meg Európával a gombot?S ha igen,úgy mi,egyszerű divathalandók,miért nem tudunk erről? Miért nem tanítják ezt az iskolában,miért nem szól erről sohasem a média? Nem népszerűsítjük elég hatékonyan anyagi és szellemi értékeinket,egyediségünket. A gomb-feltalálás tényét illene megismertetnünk Európával. Mikor felveszik az öltönyüket,jusson eszükbe Magyarország!

Miért nem fagynak meg a fák?

A mai mainstream média leszoktatja az embert a kíváncsiságról, az érdeklődésről.  A kíváncsi embert-és a jó természettudósok általában kíváncsi emberek- az jellemzi, hogy olyan kérdéseket is fel mer tenni, mely kérdéseket a környezetük általában furcsának, hülyének, vagy éppen gyerekesnek talál. Dr. Vigh László és Dr. Farkas Tibor Az Élet és Tudomány 1979/5.számában publikálta Miért tűrik a fagyot a növények? című cikkét ( a 131-133. oldalon olvasható. Tudományos folyóiratok oldalait sok esetben éves távlatban számozzák). A cikkből nagyon sok, az átlagember számára ismeretlen tényt tudunk meg a növényekről, különösen a növények sejtszintű viselkedéséről. Bevezetést nyerünk egy kevésbé ismert " alkatrész", a sejtmembrán működésébe.  Hogy miért nem fagynak meg a növények? Egyszerű és ésszerű okokból. Amikor egy növény észleli, hogy hűl a levegő, sejtjeiből a vizet kipumpálja a sejtközti anyagba, a víz ott fagy meg, így nem károsítja a sejteket. Elképesztő és elegáns, és biztos

1979-ben egy angol doktornő új paradigmával közelített a csecsemők hallásvizsgálatához

 Azt már régóta tudták az orvosok,hogy a csecsemők egy része hallássérülten jön világra. De hogyan lehet megállapítani egy két napja született csecsemő esetében,hogy jól hall-e?Hogyan lehet ezt ilyen kis gyerek esetében mérni? Vajon mi lehet az a hang,amire minden csecsemő ugyanúgy reagál?-tették fel a kérdést sokáig hibásan az orvosok. Az Élet és Tudomány című folyóirat 1979/5.számának 158.oldalán olvashatjuk a megoldást. Egy angol doktornő ugyanis rájött,hogy rossz a kérdés. Nincs olyan külső hang,amelyre minden csecsemő egyformán reagál. Viszont minden csecsemőnek vannak emlékei az anyaméhről.Azaz:új paradigma kell! Innentől már egyszerű volt:felvették a terhesség alatt a méh hangjait,majd születés után két nappal lejátszották a csecsemőnek. Az egészséges hallású babák boldogan nevetgéltek. 2 ezreléküknél viszont az új módszer kimutatta a halláskárosodást.