Írott és elektronikus média régen és ma

 Mindenkinek van egy képe az apjáról. Azt gondolom,legtöbbünk,akik már csak felnőttként tudunk visszaemlékezni boldog(?) gyermekkorunkra, furcsa,ellentmondásokkal teli emberként gondol az apjára,akár él még az apa,akár már eltávozott közülünk. Grecsó Krisztián:Apám üzenetei című novellájában (Nők Lapja,2022.november 9.) az apának van egy jobbik énje és egy rosszabbik énje. De összességében:furcsa,különös,üzenetei által sem mindig könnyen érthető ember. Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni,hogy értsük,miért van ez így. Szerintem azért,mert hagyományos családban az apa szuverénebb lény,mint az anya. Az anya,főleg anyaságának első éveiben,szinte összeforr gyermekével. Az apa messzebb marad,az apa sokáig dolgozik,későn jön haza,mindenféle titokzatos dolgot csinál,és erre szüksége is van a gyereknek,mert azáltal,hogy részben megérti apja titkait,"bevezetődik"abba a sokszor elég bonyolult,egymásra épülő rendszerek hálózatából álló metarendszerbe,amit úgy hívnak,hogy külvilág. Amiko

 Van az irodalomtörténetnek az a szegmense,ami már a mitikus legendák birodalmába vezet bennünket. Mintha egy más országban,más világban játszódó hosszú történetbe pottyannánk be. Az Új Írás címü folyóirat 1976/7.száma közli Juhász Ferenc fiatalkori versét,Arany címmel. 1946-ban íródott a mindössze két versszakos költemény. A mű az anyai önfeláldozásról szól,az arany pedig a húslevesben fodrozódó aranykarikákat (emlékszünk Szindbádra?) jelenti. Tényleg olyan érzése lehet az Olvasónak hogy egy másik bolygón él. Felidéződik a pont ugyanebben az esztendőben bemutatott Valahol Európában című film is. Ez már tényleg irodalomtörténet,út a legendák,mítoszok földjére.Ködbe vesző kultúrvidékekre.

 Pedig Magyarországon több,mint 544 ezer szülő neveli egyedül a gyermekét/gyermekeit. Egy időben nagyon népszerű téma volt ez a médiában,mostanság keveset beszélnek az egyedülálló szülők és gyermekeik problémáiról. Pedig kellene. Ezért is örültem a Nők Lapja 2018/29.számában Rist Lilla és Aszmann Zsanett:Egyedül (nem) megy című,kitűnő és problémaérzékeny írásának. Ami a legfontosabb:Magyarországon az egyedülálló szülő illetve gyermeke semmilyen anyagi vagy érzelmi segítséget nem kap. Norvégiában plusz egy gyermek után kap támogatást az,aki egyedül neveli gyermekét. A cikkben szó esik olyan lelki nehézségekről is,melyeket pl. az elvált anyukáknak kell megoldania. Minden döntést egyedül kell meghoznia,ez már önmagában eléggé nyomasztó lehet. Sok elvált asszonynak megszakad a társasági élete:a családban élő nők már nem barátnőként,hanem potenciális riválisként tekintenek rájuk. Kevés a szabadidő,minden percet a gyerekek foglalnak le. Szóval,nem egyszerű.  És a gyerekeknek sem egyszerű,nem

 Bihari Klára novellája (Az egyik kislány, meg a másik,Nők Lapja, 1979/40) valóságos dráma. A főhős Rózsi, tizenegy éves kislány, szülei elváltak, édesanyjánál él. Anyja rendkívül igénytelen, gyermeknevelésre alkalmatlan asszony, amúgy egykori prostituált. A körülmények rendkívül szegényesek, nincs fürdőszoba, az érzelmi viszonylatokról jobb nem is beszélni.  A kis rózsi minden hónapban egyszer, ellátogat apjához, aki második feleségével él, ha nem is királyi, de tisztes kispolgári körülmények között. Lakótelepi lakás, fürdőszoba, minden. Apja második felesége, aki hozott a házasságba egy Andrea nevű lányt, próbálja elfogadni a helyzetet, de nem nagyon tudja- ugyan,ki az, aki tudná az ő helyében- hogyan kell a férje első házasságából származó lánnyal viselkedni.  A szitu: a szegény lány látogatása gazdagéknál. Rózsi csak ilyenkor, az apjánál tett látogatások napján tud megfürödni, nincs tiszta ruhája,Andrea ad neki. Csak ilyenkor eszik tejet, kalácsot, szalámit, süteményt. Andrea- hisz

 A hagyományos euro-amerikai filmgyártás az emberek lelki szenvedését általában és olykor-olykor giccsesen ábrázolja. Könnyek mindenütt,fájdalomtól őrült arcok,vonaglás és reszketés. Ilyen filmeket nézünk általában. Láttam viszont egy nagyszerű koreai filmet,az angol címe:Missing,magyarra talán úgy lehetne fordítani:Az eltűnt gyermek. A filmet bizonyos E.Oni rendezte. A cselekmény középpontjában egy fiatal anya áll,akitől volt férje el akarja venni közös gyermekük felügyeleti jogát. Az anya,mivel dolgoznia is kell,kínai bébiszittert fogad. Aki aztán elrabolja a gyereket. Hogy aztán a bébiszitter kapcsolatban áll-e az apával,azt ki-ki maga döntse el. Vagy még jobb,ha megnézi a filmet,angolul.  Azért érdekes ez a film,mert Um Ji-won alakítása megmarad a szívekben. Nem teátrális,nem szenvedő,legalábbis abban az értelemben,ahogy mi ezt emberileg megszoktuk. Szinte néma. Csak megy előre,keresi a gyermekét. Még ha harcos,akkor is szelíd. Engem lenyűgözött,szerintem nem vagyok egyedül. Úgyhog

Tényleg létezik egységes babanyelv? Vagy minden csecsemő és kisbaba másképp sír,másképp gügyög? A Reader's Digest folyóirat,a printmédia világszinten is egyij legjobb terméke,2008.augusztusi számában közli Helen Signy cikkét,aki Priscilla Dunstan elméletét ismerteti. A zenéstből édesanyává lett Dubstan szerint a kisgyernek minden kommunikációs megnyilvánulása felosztható öt "alapkifejezésre. Ezek a következők: Nééé:éhes Hééé:rossz közérzet Ouuu:fáradt Iőőő:szélgörcs Ééé:büfi Dunstan szerint ha ezeket a jeleket megtanulják a szülők, nem kell éjjelente tanakodniuk,hogy most vajon mi a baja a lurkónak,hanem csak le kell olvasni illetve meg kell hallani az adott jelet,és annak felismerése után negfelelően cselekedni. A Reader's Digest cikke kitűnő. Szerintem Duncan elmélete részleges. Nem számol az anya kommunikációjával. A kisgyerek mindig az anyát figyeli,tehát kommunikációja is szükségképpen igazodik az anyához. Nincs tehát- szerintem legalábbis-világszerte megjel

Kínában már 1984-ben 200 millió gyermek élt, azóta már ez a szám biztosan megnőtt 300 millióra. A Gyermekünk folyóirat 1984/11.számában olvashatunk egy elégg tömör, alig egyoldalas írást a kínai gyerekek helyzetéről. Szerintem eléggé antihumánus, merthogy az elméleti oktatást imnidig összekötik a gyakorlattal- ez a komunista országokban mindig a gyerekek dolgoztatását jelenti- meg hogy az anyák a szoptatás idejére mentességet kapnak a munkahelyükön- na, még jó, majd szoptatás közben fog a szalag mellett dolgozni, de ez csak vicc. Szóval, nekünk, magyar gyerekeknek aranyéletünk volt...

Ledöbbentő és sokkoló adat: Magyarországon 2017-ben több, mint 19 000 kiskorú eltűnését regisztrálták. Ez hatalmas szám, egy olyan országban, ahol mindössze 9 és fél millió ember él. Miért is tűnhet el ez a sok gyerek? ( Nagy részük természetesen megkerül) Azért, mert nem jüó nekik hazamenni. Rossza a családi légkör, apa és anya veszekszik, isznak is. Vagy éppen túl jól van tartva a gyermek, vágyik egy kis szabadságra. Sokféle oka lehet. Az a lényeg, hogy hazánkban a világi családok nem működnek jól. A szereplők nem ismerik a helyes arányokat. Apuka túl sokat dolgozik. Anyuka túl sokat idegeskedik. Vagy éppen már folyamatban a válóper. Szóval, nem jó ez így, sehogy. Illetve egyetlen megoldás azért van. keresztény hitre kell térni, családostul. Ezáltal Krisztus lesz a család feje, őt követi a hierarchiában az apa és az anya, és utána jön a gyerek. Ha ez így megvalósul, és szeretet párosul hozzá, a gyerek nem fog elcsámborogni otthonról. Remélhetőleg. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxXX