Írott és elektronikus média régen és ma

 2016-ban hunyt el Esterházy Péter,világhírű magyar író. A HVG 2020.december 10-i számának 14-15.oldalán olvashatjuk Hamvay Péter kitűnő cikkét arról,mi is lett Esterházy hagyatékának sorsa. Nos,a hagyaték java (többek között levelezések,dedikált könyvek) Németországban van. Hogy hogyan került oda és miért nem hozzák Magyarországra,arról Esterházy Margit,az író özvegye nyilatkozik:"...nem maradhat itthon,ahol életében és halála után is annyit gyalázták".  Azt gondolom,Esterházy Margitnak igaza van. Ami kígyót-békát itt Esterházyra rákiabáltak (és,tegyük hozzá,nemcsak őrá,hanem Kertész Imrére,Kertész Ákosra és még folytathatnánk a sort),azok után én,a laikus is úgy vélem,jobb helyen van az a hagyaték odakint.  De azért-derül ki a cikkből-digitalizálják. Mert-és ezt már megint jómagam teszem hozzá-élnek még ebben az országban értelmes emberek.

 1828-ban váratlanul meghalt Botsy István,az egri káptalan urasági tiszttartója,azaz,ispánja. Vagyoni leltár készült,hogy az örökösök ne perelhessék az uradalmat. Ezt a leltárt publikálta Bencsik János a Múzeumi Kurír folyóirat 1974.decemberi számában. Az elhunyt Polgár községben élt. Házában,mi tagadás,elég sok az ócska holmi. Lyukas lavórok,edények. Nem volt asszony a háznál. Ugyanakkor rengeteg a bútor. És 27 ép és értékes cserépedény azért csak akad. És rengeteg a haszonállat:12 tehén és ökör,35 juh és bárány,malacok,lovak. Nem  volt szegény ember Botsy ispán uram. Még könyvszekrénye is volt,96 könyvvel,ami abban az időben nagyon soknak számított. Úgyhogy ma az elhunytat felső középosztálybeliként jellemeznénk. A gazdálkodás mellett azért jutott idő olvasásra is. Bencsik János publikációja igen tanulságos. Minden,történelem iránt érdeklődő figyelmébe ajánljuk.  Múzeumi Kurír,1974,45-48.oldal