Írott és elektronikus média régen és ma

 A 18.században keletkezett Wesselényi Kata receptgyűjteménye,melyben olyan ételek leírását találjuk,melyet ma is el tudunk készíteni. A Bor és Piac 2022.decemberi számának 44-45.oldalán olvashatunk egypárat ezekből a receptekből. Mai nyelven leírom azt,amelyik nekem a legjobban tetszett. Hal három az egyben(a címet recenzens adta) Kell hozzá bármilyen egész hal,szerintem ponty vagy csuka a legjobb. A halat egészben kissé megfőzzük,ügyelünk rá,hogy szét ne essen. Ezután veszünk egy ecetes vagy forralt borral átitatott ruhát és a hal testének közepét  beletekerjük. A halat rátesszük kerti grillre és óvatosan elkezdjük sütni. Sütés közben a ruhát,amelybe beletekertük a hal testének középső részét,folyamatosan locsoljuk. A fejes részét megöntözzük vajjal és borsóliszttel. A hátsó részét megkenjük vajjal. Kissé megsütjük. Szokatlan elkészítési mód,de ha sikerül,akkor kész is a három az egyben hal. Csak szét ne essen sütés vagy főzés közben.

 Molnár Ferencet általában mint színműírót ismerjük, ekként tartja számon a magyar irodalomtörténet. Pedig írt ő mindent, újságcikket, novellát, regényt. Szalvéta című 1913-as cikkét közel hetven évvel később,1982-ben közölte újra a Magyar Konyha című gasztronómiai folyóirat ( 1.szám, 54. oldal).  Ebben a humoros és mai napig aktuális írásában Molnár a sznob illemtanárokat figurázza ki. Azokat, akik szerint nem lehet evés közben nyakunkba kötve szalvétát viselni. Azokat, akik szerint nem lehet a halat késsel enni. Molnár leírja, hogy az ún.illemtani sznobok éppenúgy szoktak illetlenül viselkedni, mint azok, akik nem estek keresztül semmiféle illemtan.-oktatáson, például belenéznek a szomszéd újságjába a villamoson, lökdösik egymást a villamosmegállóban, pletykálkodnak egész nap.  A Szalvéta című írás remek kis tanulmány a sznobizmusról, az álszentségről. Egyébként ma is vannak illemtanárok,csak ma protokoll-oktatóknak hívják őket.

 1965-ben elindult egy nemzetközi biológiai program (IBP),melynek célja az volt,hogy a halászat termelékenységének növelésével megoldják az éhínségek problémáját. A magyar sajtóban érdemes Dr.Lányi György cikkét(Halgyárak az óceánon. Delta,1976/11.26-28.oldal)áttanulmányozni. A program abból indult ki,hogy míg a fejlett tőkés országok mezőgazdasága alig növekszik(Olaszország 0,4 százalék évente,Japán 5 százalék öt év alatt,Hollandia 3 százalék négy év alatt),addig a tengeri halászat termelékenysége akár 44 százalékkal is növelhető. Mindenféle szerkezeteket,lézerrel működő szonárokat,ultrahang-kibocsátó,halakat vonzó kütyüket helyeztek üzembe. A kifogott tengeri hal mennyisége a sokszorosára nőtt. De:1. Az afrikai,ázsiai,latin-amerikai éhínségeket mindez nem oldotta meg. A kifogott hal egyszerűen nem jutott el a lakossághoz 2. Nagyon sok halfaj a kipusztulás szélére jutott. Túlhalászták őket. Úgyhogy-bár a Delta magazin cikke reményteljes és optimista hangvételű,az IBP program nem válto

 A Sporthorgász magazin 2021.februári számának 56-58.oldalán olvashatjuk Ladányi Tamás fotókkal gazdagon illusztrált cikkét. Régebben a média az ilyesmit hívta képriportnak, nem tudom, használják-e még ezt a kifejezést.  A cikk a  Ráckevei-Dunakeszi-Soroksári pontyfogó versenyről szól. A legérdekesebb benne az a sok-sok mosolygó ember, húszkilós pontyokkal, amúrokkal. Majd szétesnek a boldogságtól, és a halak sincsenek nagyon felháborodva. Szóval, belelapoztam egy magazinba, csupa mosolygó embert láttam, és ez olyan jól esett, hogy elhatároztam: szóvá teszem a blogomban. Úgyis annyi szomorú embert mutat mostanában a hazai és nemzetközi média, itt az egyik kivétel. Szóval, azt gondoltam, írok erről egy jó kis rövid bejegyzést.  Megtörtént.  Kívánok mindenkinek hasonló mosolygó arcokat.   Ja, és az állatvédelmi szempontok: a sporthorgászok visszadobják a halat.