Írott és elektronikus média régen és ma

Ha körültekintünk a 20-21.századi világirodalomban ( már önmagában ez is kellően izgalmas szellemi erőfeszítés), látjuk, hogy minden kultúrkörben van/volt olyan költő, író, aki lemerült a társadalom legalsó bugyraiba, s műveiben a kocsmák, az alvilág milliőjét tárta fel. Villontól kezdve Petőfiig, Whitmantól Bukovskyig sokan feldolgozták a témát, vagy inkább:a közeget. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában bukkantam rá Kántás Balázs:Kocsmasanzonok című művére. A három részből álló vers voltaképpen a József Attila-féle metafora ( " mai kocsmán") továbbfűzése.A vers azt a képet villantja fel,ahogy mi, szegény földi halandók ülünk az élet nagy sörözőjében, közben pedig a pincében a Moirák ( az ókori görög mitológiában a végzet istennői) szövik, szövögetik a szálakat, de mi erről az egészről nem akarunk tudomást venni- ugyanakkor nagyon is tudjuk, hogy valami ilyesmi létezik, ezért elmagányosodunk, mert már egymás előtt is szegyélljük magunkat. Ilyen a világ, ilyenek

 Középiskolai irodalomtanulmányaink egyik legrokonszenvesebb alakja Francois Villon francia költő. Falta a nőket, börtönben ült, bűncselekményeket követett el. Igaz vagány fickó volt. Legalábbis így tanultuk.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2021/8. számában, a kilátó rovatban olvashatjuk Ádám Péter cikkét(" Én, Francios Villon...". Valóság és ráció Villon költészetében, 56-58.oldal). Szerző erősen megkérdőjelezi a hagyományosan, az európai köztudatban elterjedt Villon-képet. Szerinte - Villon három nevet is használt - nem biztos, hogy a versekben leírt események fedik a valóságot - egyáltalán nem biztos, hogy ült börtönben - A költő egy " másik Ént tol előtérbe", magyarán szólva: keveri a fikciót a valósággal. Ádám Péter ezek után óvatos kritikával illeti Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc és Vas István Villon-fordításait. Szerinte  - sokat feladtak a versek eredeti értelméből - nem ritkák a képzelt sorok sem. Szerző maga is fordította a nagy francia k