Írott és elektronikus média régen és ma

 Vajon hogyan ért véget történelmünk során a magyar miniszterelnökök élete? Hogyan alakult személyes sorsuk? Erre keresi a választ a 168 Óra ( azóta már megszűnt) hetilap 2011.október 28-i számában Buják Attila cikke. A nagyon komplex látásmódú írásban közölt adatok meglehetős elkeseredésre adnak okot. A 71 miniszterelnöki ciklus 64 kormányfője közül kilenc fő erőszakos halált halt, tizenegyen valamely külföldi országba emigráltak, hatan börtönbüntetésben részesültek itthon- igaz, volt, aki még miniszterelnöki pályafutása előtt. A 64 kormányfő közül 26 tehát nem természetes halált halt vagy hosszabb-rövidebb  börtönbüntetést szenvedett, vagy idegen földön, többnyire elszegényedve hunyt el. Elképesztő szám. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy magyar miniszterelnöknek lenni nem életbiztosítás...A történelem tanúsága szerint egyáltalán nem biztos, hogy otthonában, ágyban, párnák közt éri a halál az illető politikust. És akkor még nem esett szó az erőszakos halált halt köztársasági eln...

 A Kincskereső című,fiataloknak szóló irodalmi folyóirat 1996.októberi számában Eörsi László az 1956-os forradalom és szabadságharc gyermek-hőseiről emlékezik meg. Igen,voltak ilyen hősök,írja,de konkrét személyeket nem nevez meg. Azt viszont leírja,hogy kevés a dokumentum ezekről a gyerekekről. Inkább csak általánosságokat említ,ez pedig történelmi témájú írásnál nagyon zavaró. Azt sem magyarázza meg,ki az a Balogh Andris,s miféle versről van itt szó. A legmeglepőbb viszont az,amit Eörsi Mansfeld Péterről leír. Az ő interpretációjában Mansfeld egy autótolvaj banda feje,aki csak később lesz forradalmár. Ennek ellentmond,hogy gépjárművel fuvarozott forradalmárokat. Szóval,Mansfeld itt,ebben az interjúban,egy olyan jég hátán is megélő csibész. Nem tudom. Más történészek mást mondanak.