Írott és elektronikus média régen és ma

 A pszichológia egyik legismertebb és legnépszerűbb ága a fejlődéslélektan. A tudományág egyik nagy kérdése az,hogy az ember egyes életkori szakaszainak van-e mindenkire érvényes,kötelező feladata. E.H.Erikson szerint van. Erről a Közösség folyóirat 2018/4. számában olvashatunk(Dr.Kálmánchey Márta:Fejlődési feladataink). Az óvodáskorban felszabadult játékosság a jellemző,a serdülőkorra az önazonosság-keresés,a felnőttkorra a gondoskodás stb. Tehát minden egyes életszakaszra jut valami általánosan kötelező feladat. Erikson ezen elméletének kritikusai -s erről már nem szól a cikk-inkább az egyéni élethelyzetek fontosságát hangsúlyozzák. Pl. vannak emberek,akiknek felnőtt korban kell önazonosságot keresniük,pl. ha új országban kezdenek új életet. Vannak idősek,akiknek gondoskodniuk kell,pl. akkor,ha házastársuk lebetegszik. Szóval,az elmélet kritikusai szerint Erikson egy sémát vázolt fel,amelytől mindenféle irányban lehetnek eltérések. 

 Az emberi intelligenciának, kétségtelenül, vannak biológiai mozgatórugói is. Amit azonban az 1970-es években a Hendrickson kutatópáros állított, miszerint az egyes ember intelligenciája attól függ, milyen gyorsan és hatékonyan képesek idegsejtjei egymással kommunikálni,nos, az már merő áltudomány. A szinaptikus intelligencia elméletéről a Delta magazin ( azóta már megszűnt) 1980/8. számában olvashatunk.  Hadd soroljak most itt néhány ellenérvet: 1. Nem egyfajta intelligencia van, jelenlegi ismereteink szerint kilenc. Mindegyiknek az alapja pusztán az idegsejtek egymáshoz való kapcsolódása lenne?Példának okáért:az érzelmi intelligencia is idegsejtek működésének eredménye? 2. Pszichológiai jelenségeket pusztán biológiai okokkal magyarázni:biológiai determinizmus. 3. A környezetnek semmi szerepe sincs az intelligencia alakításában? Vagy a környezeti hatás olyan erős, hogy befolyásolja az idegsejtek ingerületátvivő képességét? 4. Hendricksonék szerint a sejteknek van intelligenciája. 5. A

Olvasom Katona Nóra és Oakland Thomas:Tanulási stílus:egy integratív megközelítés című publicisztikáját ( Alkalmazott Pszichológia,1999/1.,17-29.). A első részben összegzik azokat a tanulói-tanulási  típusokat és ellentétpárokat, melyek az elmúlt évtizedek pszichológiai szakirodalmában napvilágot láttak.  Az 1970-es években, az amerikai pszichológiában terjedt el a mezőfüggő-mezőfüggetlen ellentétpár. A mezőfüggő örömét leli az apró részletekben, a mezőfüggetlen viszont a tágabb öszefüggések felfedezésében talál sikerélményt. ( A szakirodalmi hivatkozásokat lásd a tanulmány szövegében!).  Még szerencse, gondolom én, mint 21. századi Olvasó, hogy ez a szemlélet nem terjedt el a magyarországi szakirodalomban, illetve a tömegmédiában. Netán az iskolai gyakorlatban. Merthogy leegyszerűsítő butaság az egész. Minden ember egyszerre mezőfüggő és mezőfüggetlen. Jómagam az élet bizonyos területein mezőfüggő vagyok, élvezem a kis pici részleteket, az apró nüanszokat. Életem más aspektusaiban vis

Hatalmas robbanás rázta meg Libanon fővárosát,Bejrútot. Csak reménykedni tudunk, hogy a "bejrúti robbanás" kifejezésbe nem kell utólag egy t betűt raknunk...Mindenesetre a nemzetközi média már spekulál, nagyon remélem, hogy nem ott fogunk kikötni, mint az utóbbi hónapok fontos történései esetében:álhíreknél, összeesküvés-elméletekkel. Remélem, a média megmarad annak, amire szánták: objektív, tárgyilagos hírforrásnak. Részvétünk az áldozatok családjának. 

Vannak evolucionisták és vannak kreacionisták. És van Moretti páter, aki jezsuita, és mindkét elmélet ortodox alkalmazását elveti. Minderről cikket írt a francia Études folyóirat 1980.januári számába. Moretti azt mondja, hogy a darwini evolúció hívei adósak a teljes bizonyítással, míg a kreacionizmusról- azaz a bibliai teremtéstörténetről- kijelenti, hogy nem igaz. Hogy miért nem igaz, azt már nem jelenti ki. Szóval, Moretti elveti a bibliai teremtéstörténetet, de tagadja azt is, hogy mutációk útján új fajok keletkeznének. Mégpedig azért tagadja, mert szerinte a csoporton belüli genetikai változatosságot a genetikai állomány változatossága, nem pedig a mutációk sora biztosítja. Tehát sem egyik, sem másik. Megszületett a Moretti-elmélet- csak éppen nem tudjuk, mi az. Moretti ugyanis egyetlenegy szót nem ír arról, hogy mi az ő saját elképzelése a dologról. Pedig kell, hogy legyen, merthogy őslénytant tanít egy jezsuita egyetemen. Annyiból persze örülhetünk, hogy végre, itt egy katoli