Írott és elektronikus média régen és ma

 Nem sok jót.Legalábbis ez derül ki a HVG hetilap 2018.március 8-i számában közölt cikkből. Az amerikai St.Joseph Kórház és Egészségügyi Központ baleseti sebészei arra figyelmeztették a kórházi sorozatok készítőit (valószínűleg az akkoriban futó Grace Klinika sorozatra is gondoltak),hogy elővigyázatosabban járjanak el a filmek készítésénél. Megtudjuk a cikkből,hány beteget visznek műtőbe az intenzívről a valóságban és a sorozatokban,vagy mennyi egy baleseti sérült beteg átlagos felépülési ideje a sorozatokban és a mindennapi valóságban. Az orvosok azt is kiemelték:a kórházi sorozatoknak nagyon nagy a felelősségük,mert sok potenciális páciens kizárólag ezekből szerzi egészségügyi ellátással kapcsolatos ismereteit.A cikk rövid,de nagyon tanulságos,elgondolkodtató. (Szerző jelölése nélkül:Fantázia és valóság. Sorozatos félreértés. HVG,2018.március 8., 38.oldal)

1997-ben megkezdődött az űrkutatás valaha volt legnagyobb méretű projektje:a Cassini-Huygens program a Szaturnuszt vizsgálta meg, addig elképzelhetetlen közeli távolságból. a National Geographic folyóirat 2018.decemberi száma részletesen foglalkozik a kozmikus expedíció történetével.( Eva van den Berg:Élő Szaturnusz?). Gyönyörű fényképek tanúskodnak ennek a gigantikus tudományos ( ma már tudománytörténeti jelentőségű) vállalkozásnak sikeréről, a lefényképezett holdakról ( mint kiderült, a Szaturnusznak legalább 53 holdja van, de még kilencet feltételeznek a kutatók). Megtudjuk, milyen nehézségeket kellett legyőzni a program elindítóinak. Megdöbbentő,hogy ezen az óriásbolygón ( mérete 734-szerese a Föld méretének) minden óriási: egyszer lefényképeztek egy 8 ezer kilométer átmérőjű hurrikánt. Ez kb. elsöpörné a Földet.  akit részletesebben érdekel a Cassini-Huygens program története, annak tehát ajánlom a National Geographic 2018.áprilisi számát!  

 Kína lakossága a 20.század folyamán folyamatosan növekedett. A National Geographic folyóirat 2018. áprilisi számában olvashatunk egy cikket, melyben a Szerző (Tracie McMillan) annak járt utána, hogyan tudják ezt az irdatlan mennyiségű, több, mint 1 milliárd 300 millió embert élelmezni. Nagyon átfogó, a problémákat több oldalról megközelítő tudmányos ismeretterjesztő  cikk lett belőle, mindenkinek ajánlom olvasásra, akit érdekelek Ázsia és globális világ problémái. Megtudjuk, milyen ellentmondásokkal jár a nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés- kevés a technikai eszköz,vannak, ahol még bivalyokkal szántják az óriási földeket. A lakosság élelmezése szempontjából további korlát, hogy leginkább nagyüzemekre volna szükség, a búza viszont a közepes nagyságú, 2-7 hektáros termőterületeken hozza a legjobb termésátlagot. George Stinmetz fotóinak öszönhetően bepillantunk egy vendéglátós szakképző iskola konyhájára- az iskolában évente több, mint 5500 szakács végez, és kell is ennyi, mert a kína

 Hogyan lehetséges az, hogy az egyik ember természete olyan, hogy átgázol a másikon, a másik ember pedig képes akár a teljes önfeláldozásra? Mi határozza meg az emberi viselkedést, mi dönti el, hogy valaki macchiavellista lesz, vagy altruistaként éli életét és segít az embertársain? Vajon velünk született hajlamok alapján leszünk önzők vagy segítőkészek, vagy pedig a környezeti hatások eredményeképpen válunk ilyenné vagy olyanná? Ezekről a nagyon fontos kérdésekről, a hétköznapi pszichológia világot meghatározó problémáiról olvashatunk interjút a National Geographic folyóirat 2018.áprilisi számában Bereczkei Tamás pszichológussal, egyetemi tanárral. Az interjút Egyed László készítette, fényképezte Sóki Tamás. Mindannyiunk számára hasznos lehet ennek a kitűnő cikknek az olvasása, még akkor is, ha nem kifejezetten a pszichológia az érdeklődési területünk. Hiszen mindannyan kapcsolatba kerülünk más emberekkel, s mi magunk is sokszor bizonytalanok vagyunk saját természetünket illetően. Szó

 A Magyar Narancs hetilap 2018.szeptember 18-án megjelent száma kitűnő,gondolatébresztő interjút közöl Karl-Markus Gauss osztrák íróval. Az interjút Király Edit készítette,címe:"A fasizmus erős szó". Az interjú főbb témái:1.Hogyan élte meg Gauss,aki a Vajdaságban született,gyermekkorában a multietnikus környezetet? 2. Létezik-e Európában centrum-periféria megoszlás,s ha igen,miként nyilvánul ez meg?3. Hogyan integrálta az osztrák társadalom a náluk élő vendégmunkásokat,különös tekintettel a törökökre?4. Összehasonlítható egymással Orbán és Erdogan rendszere? A kitűnő,olykor meglepő gondolatokkal tarkított interjú példaként szolgálhat a hazai média,az írott és elektronikus sajtó számára.

 A Turista Magazin a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) képes folyóirata. A 2018.februári szám 42-47.oldalán olvashatjuk Dömsödi Ádám kitűnő cikkét,A palóc Olümposz felfedezése címmel. A Szerző a Karancs-hegyen és környékén tett túráról számol be,úgy hogy kedvet csinál másoknak is e nem túlzottan magas,mégis kihívást jelentő hegy megmászásához. A cikkből kiderül,hogy a Karancs,bár alacsony,minden oldalról rendkívül meredek. Szerző azt tanácsolja,a havas oldalon másszunk. Megismerhetjük Somoskőújfalut,amely kicsi,de rendkívül színes község. Az egész környék teli van gyönyörű erdőkkel,nincs tarvágás vagy ilyesmi. Egy kőbányából csodás kilátás nyílik Észak-Magyarország dombvidékére,illetve láthatjuk az itt épült városokat is,pl.Salgótarjánt. Nagyon jó kis beszámolót kapunk Dömsödi Ádámtól illetve a Turista Magazintól(azt viszont nem értem,miért kell a címlapon kisbetűvel írni a címet,de ez csak apró dohogás).Bárcsak minél több ilyet olvashatnánk,láthatnánk a sajtóban,médiában! Úgyhogy,

 Majd'minden nyelvben valamilyen közmondás arra, hogy " Gyakorlat teszi a mestert". Minden nép, már ősidők óta tudja, hogy ha valamilyen tevékenységet, legyen az munka, sport, gyakran,rendszeresen művelünk, akkor - egyre jobb minőségben fogjuk azt művelni - egyre gyorsabban hajtjuk végre az egyes feladatokat.  Amikor a huszadik század elején megjelent a futószalag, ezzel egyidőben megjelent a munkapszichológia tudománya is. Azzal foglalkozott, hogy egy szalagmunkás egy mozdulatot hány másodperc alatt végez el. Ford üzemei nagyon kiszámítottan, mondhatni: tudományos alapon működtek. Feltételezték, hogy a gyakorlottabb munkás pontosabban és gyorsabban dolgozik, mint a gyakorlatlan.  Vajon igazuk volt? A HVG ( szokás szerint csak a főoldalt linkeljük, tessék olvasni... hvg.hu ) 2018.augusztus 23-i számának 32. oldalán, a sajtó-szakmában csak " kis színesnek" nevezett hírek között találtam egy nagyon fontos cikket. Az amerikai John Hopkins Egyetem kutatói azt vizsgá

 A Nők Lapja 2018/23.számában olvashatjuk Schäfer Erzsébet kitűnő interjúját Iain Lindsay újonnan kinevezett budapesti brit nagykövettel (Az élet nem egy főpróba,20-22.oldal). Lindsay egy rendkívül rokonszenves,laza,középkorú úriember,aki láthatóan igen jól prezentálja magát a sajtóban,médiában. Mindemellett szereti is Magyarországot,Juhász Gyulától és József Attilától szaval verseket,komolyan tanul magyarul. Szerinte a magyar nyelv nyelvtana nehezebb,mint a japáné. Konkrét politikai kérdésekről ebben az interjúban nem esik szó,elvégre mégiscsak egy magazinról beszélünk. Mindenesetre,Lindsayról kiderül,hogy nem az a karót nyelt politikus,hanem igazi,őszinte ember. És ez a lényeg.

 A Nők Lapja 2018/25. száma interjút közöl Dr.Oláh Attila professzorral, boldogságkutatóval. A témák a szokásosak: miért vagyunk mi magyarok, annyira hátra az országok közötti boldogságlistán. stb. Aztán feltesz egy kérdést az újságíró ( "a magyar nők miért boldogabbak a férfiaknál?), amire viszont egyetemes érvényű válasz jön aminek röviden összefoglalható lényege a következő: a nők a teljes érzelmi skálán játszanak, faltól falig, a férfiak viszont szeretnek érzelmileg középutasok, kvázi semlegesek maradni. A férfiak tehát voltaképpen saját dolgukat teszik nehézzé.  Szerintem ez minden országban igaz a férfiak és a nők többségére. Ettől függetlenül- szerintem- a férfiak is boldogok, csak éppen pont azért, mivel középen szeretnek maradni, nehezebben vallják ezt be. Jómagam egyszer vettem részt egy afféle boldogságfelmérésben, marha nehéz volt bevallni, hogy boldog vagyok. Olyan triviálisnak tűnt. Inkább megbonyolítottam a választ. Amúgy a Nők Lapja cikke kitűnő, a pozitív pszichol

 Olvasom a Nők Lapja 2018/32.számában Szegő András cikkét(A próféta és a rajongó. Jim Morrison titkai),és azon gondolkozom,vajon én magam hogyan viszonyulok a 20.század amerikai rock-ikonjához. Szeretem Morrisont?Nem szeretem Morrisont?Valahol a kettő között. Azt gondolom,ebbéli viszonyulásom,pozícióm,ha úgy tetszik,nagyjából egyezik Szegő Andráséval. Az vitathatatlan,hogy a Doors zenéje jó(de nem fenomenálisan jó,nem fog meg annyira), bár néhol még most, a 21.században is innovatívnak hat. A szövegeken már el lehet vitatkozni,sok esetben érzem úgy,hogy a direkt botránykeltés,a médiafigyelem megragadása az elsődleges cél. A szövegek szellemisége,a polgári társadalom értekeinek teljes tagadása,az tőlem idegen. Ugyanakkor,főleg a későbbi dalokban,kissé iparszerűnek érzem ezt a nagy lázadást. Ezt várja tőlünk a közönség,tehát ezt csináljuk.... Minden kornak megvoltak a maga lázadói. Morrison azért volt különleges,mert őt tényleg nem érdekelte semmi. Ettől válik számomra unszimpatikussá. H

 Pedig Magyarországon több,mint 544 ezer szülő neveli egyedül a gyermekét/gyermekeit. Egy időben nagyon népszerű téma volt ez a médiában,mostanság keveset beszélnek az egyedülálló szülők és gyermekeik problémáiról. Pedig kellene. Ezért is örültem a Nők Lapja 2018/29.számában Rist Lilla és Aszmann Zsanett:Egyedül (nem) megy című,kitűnő és problémaérzékeny írásának. Ami a legfontosabb:Magyarországon az egyedülálló szülő illetve gyermeke semmilyen anyagi vagy érzelmi segítséget nem kap. Norvégiában plusz egy gyermek után kap támogatást az,aki egyedül neveli gyermekét. A cikkben szó esik olyan lelki nehézségekről is,melyeket pl. az elvált anyukáknak kell megoldania. Minden döntést egyedül kell meghoznia,ez már önmagában eléggé nyomasztó lehet. Sok elvált asszonynak megszakad a társasági élete:a családban élő nők már nem barátnőként,hanem potenciális riválisként tekintenek rájuk. Kevés a szabadidő,minden percet a gyerekek foglalnak le. Szóval,nem egyszerű.  És a gyerekeknek sem egyszerű,nem

 Nem minden sikerember fedi fel tálentumait a nagyvilág számára már gyermekkorban. A Nők Lapja 2018.január 4-i számában olvasom Vekerdy András cikkét,melynek"Magyarázom a bizonyítványom" címe utalás Csiffáry Gabriella könyvére. Csiffáry nyolcvankét ismert tudós,művész iskolai pályafutását követi nyomon. Többségüknek nem ment a suli,Mándy Iván nem jutott el az érettségiig sem,Eötvös Loránd pedig tantárgyainak túlnyomó többségéből elégségesre érettségizett-ideértve a fizikát is. Szent-Györgyi Albert és Mándy Iván iskolával kapcsolatos attitűdjében két közös vonás érhető tetten:1. Szorongás az iskolától,úgy érzi,elvesznek belőle valamit,fenyegetik 2. Önmaguk alulértékelése.  Hogy mi a dolog tanulsága?Olyan nagyon semmi. Vannak emberek,akik később érnek. Ha a gyerek közepesen vagy éppen rosszul tanul,ne essünk kétségbe!Lehet belőle még Nobel-díjas is...

 A H.O.M.E. designmagazin 2018.július-augusztusi számának Cityguide rovatában,a 90-91.oldalon,Tokió egyik legmenőbb éttermét,a Moonflower Sagaya-t tekinthetik meg az Olvasók. Az étterem legnagyobb belsőépítészeti újítása az volt-azóta már ezt többen is alkalmazzák-,hogy a belsőépítészetet nem tárgyakkal,hanem digitális technikákkal történő vetítéssel oldják meg,igen magas színvonalon. Ráadásul mindez kiegészül illatokkal,speciális hangeffektekkel. Mivel minden digitális dizájnelem cserélhető,variálható,minden korosztály és bármilyen kulturális háttérrel rendelkező vendégkör számára tudnak élményszerű,soha el nem felejthető vendéglátást biztosítani. Ráadásul a dolog kiválóan mediatizálható,amit jól bizonyít a 91.oldalon látható egészalakos kép is. Fiatalok ülnek egy nagy asztal körül,a fekete bútoron kiválóan mutat egy trópusi esőerdőt mintázó digitális kép. Minden vidám és boldog a japán főváros egyik legtrendibb helyén. Mi tagadás,vágyom oda...

 Olvasom a Nők Lapja 2018/30.számának 52-53. oldalán Jónap Rita kitűnő cikkét ( Lélekgyógyítás képernyőn keresztül. Amikor az rvos messze van). Azontűnődöm, ha nekem lenne lelki problémám, kielégítő volna-e számomra, ha a pszichológussal, pszichiáterrel online kommunikálnék. Mert hát, azt a tartja a hagyomány, hogy személyes kapcsolat, a közelség ilyenkor elengedhetetelnül fontos. Egymástól több száz, több ezer kilométerre, kisebb vagy nagyobb képernyőn keresztül vajon működne-e a terápia az én esetben? Koronavírusos évek után, megszokva az online felületeken való munkát, csevegést, játékot, istentiszteletet, azt mondom, hogy igen, működne. Merthogy méltányolnám a terapeuta erőfeszítéseit. A járvány kezdetén viszont nem tudom, sikerült volna-e az ilyesmi. A COVID-járványok kitörése óta egyre népszerűbbek az online pszichológiai tanácsadások, valószínűleg nem véletlenül.  Jónap Rita remek cikket írt, elgondolkodtatott, megpróbáltam magam beleképzelni a helyzetbe- és mi más lehet egy újs

 Tele vagyunk szabályokkal. Néha előfordul,afféle kis hétköznapi forradalmárként nemet mondanánk mindenre,beülnénk egy piros sportkocsiba,magunkkal vinnénk egy csinos,húszéves lányt,és megnéznénk Nápolyt. Aztán veszünk egy nagy levegőt,fújunk egyet,visszatérünk a hétköznapi élet szolíd,állítólag biztonságot adó taposómalmába.  Mindez Pór Attila egyik jegyzetéről jutott eszembe (A szabadság vándorai. Nők Lapja,2018/27.,9.oldal). A sztori az,hogy a buszsofőr telefonál,egy hölgyutas ezt zokon veszi,mire a sofőr bepöccen,és közli:akkor megállunk,és addig állunk,amíg a hölgy a buszon van. Pór Attila értelmezésében a sofőrnek van igaza,lerázta magáról "a megfelelési kényszer béklyóját". Azért ezen elgondolkodhatunk. Biztos,hogy nem a biztonságos vezetésért,utastársai épsége miatt aggódó hölgynek van igaza? A kitűnő jegyzet megírásakor még ismeretlen szó volt a COVID. Mióta világjárvány van, megszaporodtak a nekünk csupa jót akadó erkölcscsőszök. A minap egy hölgy csinált nagyjelene

A Szín-Közösségi művelődés című folyóirat 2018.áprilisi számában remek cikket olvashatunk a kecskeméti fiatalok közösségi művelődéséről. (Szappanos Sára-Fekete Beatrix:Boldog szetésnapot,Kék Elefánt!) A cikkben bemutatják többek között a Hírös Agóra Kulturáliy és Ifjúsági Központot,az ELEVEN közösségi teret,a Kék Elefánt Közösségi Tér és Ifjúsági Irodát.Méltó tiszteletüket fejezik ki ezzel. Nekem az egész cikkben legjobban az összefogás tetszett. A Z generáció igenis produktív és nevelhető. Nagyon komoly, értelmes célokra mozdítható társaság. A kecskeméti szakemberek részéről pedig nem hiányzik a megfelelő motiváció.

Az ember, főképp, ha férfi, azt gondolná, hogy a virágok, azok olyan öreg mamiknak valók. Hát nem. A virág, a dísznövény hatalmas üzlet ( erről sajnos, keveset szól a hazai gazdasági média), a világ minden táján dollármilliárdokat hoz a konyhára. Mármint a tehetséges szerencséseknek. Ha valaki nem hiszi, olvassa el a Kertészet és Szőlészet folyóirat 2018.december 12-i számát! A 24-27.oldalon olvashatunk a Moszkvában rendezett FlowersExpo virágkiállításról ( flowers angolul virágot jelent). A képek elképesztenek. Micsoda rózsák, akkorák, mint egy ember fej, annyira szép színűek, hogy az Olvasó le sem tudja róla venni a szemét. Még olyan rózsa is van, melyet tartósítani lehet, több évre! Lenyűgöző. Aztn beleolvasunk a szövegbe. Mindenki panaszkodik, hogy gyenge a gazdaság, kevés a vásárló.Panaszkdoik Japán, Panaszkodik Oroszország, panaszkodik Venezuela. A látvány nem támasztja alá a sirámokat. Szépség, tomboló, artisztikus szépség. óh... Ez pedig a Kertészet és Szőlészet weboldala

Vitéz Ferenc irodalmi-kulturális-művészeti folyóirata, a NézőPont, a 2018.júniusi számban film és irodalom kapcsolátval foglalkozik. A 274.285. oldalon nyugatos íróknak  filmről alkotott verseit, publicisztikáit olvashatjuk. Nem akármilyen névsor: Ady Endre, Heltai Jenő, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes. Mindannyian írtak a filmről, a moziról. Van, aki azt fájlalta, hogy a színpadi szerzők anyagi lehetőségei csökkennek. Van, aki szerint túl irodalmi a mozi, márpedig irodalmi követelményeknek a mozgókép nem fog megfelelni. Volt, aki csodálatos versben zengedezett ( talán nem sértés...) a moziról. Érdemes elolvasni, hogyan vélekedtek a szellemi élet akkori óriásai a tömeg (?) kultúráról. Amúgy a folyóirat kitűnő, Vitéz Ferenc elképesztő munkát végez évek óta. Köszönet neki!

Férfi létemre igenis szoktam Nők Lapját olvasni, egyszerűen azért, mert vannak benne érdekes cikkek. Ezek közé tartozik a 2018.november 7-i számban Hulej Emese írása, melynek címe:Az első ember és az Apollo-11. különösen arra a mondatra figyeltem fel, ami szerint Armstrongot mindenki olyan unalmas figurának tartotta. A zsenik ilyenek. Mivel az életüket egy dolog teszi ki, a többi dologban szükségszerűen kissé járatlanabbak, mint kortársaik. Igazából nincs mirő mesélniük, mert amiről mesélhetnének, az, abban mélységben, senkit sem érdekel. Úgyhogy inkább hallgatnak. Armstrong sem lehetett olyan igazi társasági ember. Földi dolgokan nem izgult, hiszen a Holdon talán minden kortársánál nagyobb stresszt élt át. Csendes volt. Küldetését véghezvitte. Amúgy a cikk kitűnő, többször is elolvastam, el is teszem emlékbe. Ez pedig a Nők Lapja weboldala: noklapja.nlcafe.hu

Az Acta Papensia rendkívül színvonalas tudományos folyóirat, címlapján ez szerepel: a Pápai Református Gyűjtemények közleményei. A 2018/1-2. számban nagyon érdekes írást közölnek Böcskei László tollából, aki pápai diákéveiről írt nagyon részletes, de adatgazdagságával együtt is szórakoztató visszaemlékezést. Az akkori diákcsínyeket leszámítva- melyek ma már nem hatnak olyan elevenen- nagyon érdekes társadalomtörténeti forrás is ez a visszaemlékezés. Részletesen ismerteti az osztály társadali hátterét, szól arról a konfliktusról, amit a koedukáció okozott, illetve arról, amikor a sok eléggé szegény diák között feltűnt egy igazi nagypolgár. Az oktatás körülményei is említést érdemelnek. A  történelem viszontagságai, a második világháború során megsemmisült a kémiaszertár- mégis volt kémiaóra. Nem voltak rajz-felszerelések, mégis, valami ábrázoló geometriát tudtak tanítani. A könyvtárak megsemmisültek, mégis, valahogyan előteremtették a kötelező olvasmányokat. Szóval, a kitartás, az új