Írott és elektronikus média régen és ma

 1965-ben elindult egy nemzetközi biológiai program (IBP),melynek célja az volt,hogy a halászat termelékenységének növelésével megoldják az éhínségek problémáját. A magyar sajtóban érdemes Dr.Lányi György cikkét(Halgyárak az óceánon. Delta,1976/11.26-28.oldal)áttanulmányozni. A program abból indult ki,hogy míg a fejlett tőkés országok mezőgazdasága alig növekszik(Olaszország 0,4 százalék évente,Japán 5 százalék öt év alatt,Hollandia 3 százalék négy év alatt),addig a tengeri halászat termelékenysége akár 44 százalékkal is növelhető. Mindenféle szerkezeteket,lézerrel működő szonárokat,ultrahang-kibocsátó,halakat vonzó kütyüket helyeztek üzembe. A kifogott tengeri hal mennyisége a sokszorosára nőtt. De:1. Az afrikai,ázsiai,latin-amerikai éhínségeket mindez nem oldotta meg. A kifogott hal egyszerűen nem jutott el a lakossághoz 2. Nagyon sok halfaj a kipusztulás szélére jutott. Túlhalászták őket. Úgyhogy-bár a Delta magazin cikke reményteljes és optimista hangvételű,az IBP program nem válto

Ritka pillanat volt a modern Kína történetében, amikor Mao Ce-tung, akár csak taktikai okokból, elismerte, hogy valamihez nem ért. Kína elsőszámú szellemi és katonai és gazdasági és mindenféle vezetője ( amúgy: a 20.századi történelem egyik megalomániás diktátora) 1962-ben, az úgynevezett hétezres pártkonferencián gyakorolt önkritikát. Ideje is volt, hiszen be kellett látni, hogy az úgynevezett " nagy ugrás" politikája csődöt mondott. Az emberek éheztek és falevelet meg füvet ettek, az utak teli voltak banditával, az ipari termelés stagnált, sok esetben azért, mert nem volt már hadra fogható munkás, aki a nyersanyagot kibányássza. Szóval, ebben a helyzetben Mao elmondja a párttársaknak-elvtársaknak, hogy ő bizony keveset ért a mezőgazdasághoz, az iparhoz, kereskedelemhez pedig egyáltalán semmit. Miért lett Mao hirtelen ennyire önkritikus? Azért, hogy ne kizáróla az ő nyakába varrják a sokadik éhínséget. Hanem osztozzanak a felelősségben az alsőrenddű vezetők is. A kínai

Megtörténik a Nagy Találkozás, Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun ( vagy más írásmóddal Kim Dzsong Un) észak-koreai vezető között az újabban gazdasági fejlődéséről elhíresült Szingapúrban. A 888.hu portál részletes anyagokat közöl az eseményről, nagyon jó, okos stílusban. Bennem egyetlen( pontosabban: jó néhány) kérdés motoszkál: Ha Észak-Korea, a világ egyetlen igazán kommunista állama kegyeskedik leszerelni atomfegyvereit- mint ahogy azt Kim Dzsong Un ígéri- akkor ezzel le is van rendezve az egész? Mi lesz az észak-koreaiakkal? Kim és bandája szabad kezet kap otthon? Továbbra is működnek majd az embertelen munkatáborok? Továbbra is halálos ítéleteket szabnak ki azért, mert valakinél Bibliát találnak? Hogyan alakul Phenjan gazdaságpolitikája? Megint éhínség lesz? Vagy már van is, csak mi nem tudunk róla? Kim és " csapata" szabad kezet kap a belpolitikában, ha szavatolja Amerika biztonságát? Erről írjanak valamit a hírportálok! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Okosko