Írott és elektronikus média régen és ma

 Nem mindennapi munkaügyi perről számol be az IPM 1985.januári száma. A 77.oldalon található Szőr-per című cikkben azt olvassuk,hogy azért rúgtak ki munkahelyéről egy NSZK-ban élő férfit,mert szakállt viselt.(Fiatalabbak kedvéért:NSZK az a hajdani Nyugat-Németország,azaz Németotszág kapitalista része). Jürgen egy csomagküldő szolgálatnál dolgozott,szállítóként. A vezetőség úgy vélte,ebben a munkakörben a szakáll rendezetlen megjelenést sugall,ez pedig negatív hatással lehet az ügyfél-elégedettségre,ezért nem engedélyezték. Az amúgy szakállas vezérigazgató kénytelen volt kirúgni Jürgent,mert szakállat viselt a munkahelyén. Jürgen bírósághoz fordult,de a cég nem várta meg a tárgyalást,hatezer márka (akkoriban még nem volt euró) kártérítést plusz végkielégítést fizetett a férfinak.  Közel 40 év elmúltával megállapíthatjuk,hogy Jürgennek volt igaza. Ha egy szakáll rendezett,jól ápolt,még jobbá,megnyerőbbé is  teheti egy férfi megjelenését. Ez pedig fokozza az ügyfél-elégedettséget.

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen. A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől s

Érdekes karriert futott be Mario Sandoval, az 1985-ben megbukott argentin katonai diktatúra egyik legaljasabb, legkegyetlenebb hóhéra, aki elektrosokkal kínzott ellenzékieket. A The Guardian írta meg- még 2019.decemberében-, hogy Sandoval 1985-ben, a diktatúra bukása után elmenekült Argentínából, a már akkor is befogadó kultúrájáról világszerte ismert Franciaországban telepedett le, és a tudomány útjára lépett. Tanítani kezdett a Sorbonne-on, és vezetője lett az egyetem Latin-Amerikai Tanulmányok Intézetének (IHEAL). A neves tudós szakember ezenkívül másodállásban több vidéki egyetemen is tanított. Mindenesetre kínos lesz megmagyaráznia a Sorbonne vezetőségének, hogyan került egy brutális hóhér egy igencsak fontos tanszék élére. Az sem egyértelmű, megérkezésekor milyen önéletrajzot mutatott be a francia hatóságoknak. Csak nem azt állította, hogy üldözték? S ha ezt állította, miért hittek neki automatikusan a franciák? Most aztán főhet a fejük a tüntetők- mert azok is vannak- meg a

Akit érdekel az informatika története, gyűjti az erre vonatkozó sajtó- és médiaanyagokat, annak szíves figyelmébe ajánlom a Gyermekünk című folyóirat 1985.áprilisi számát. Szakonyi Péter cikke bizonyos Jóska gyerek példáján indít, aki eddig utálta az iskolát, most viszont éjjel-nappal ott van, és az új csodaszert, a számítógépet bújja. Ezután a példa általánosítása következik, majd azon tűnődik a cikk szerzője, jó hatással van-e a számítógép a gyermekre. Végül arra jut, hogy igen, mert fejleszti a logikus gondolkodást. Hát, ilyen cikket manapság már nem lenne nagy szellemi teljesítmény, akkor azonban az efféle írások még úttörőnek számítottak a magyar sajtóban.

Ha a képzőművészet szót halljuk, aligha az üvegművészet jut elsőként eszünkbe. Pedig csodálatos dolog, az emberi kreativitás egyik csúcspontja. A Művészet című folyóirat 1985.márciusi számában Acsay Judit cikke bemutat három jeles 19-20. századi művészt: Gallét, Tiffanyt és Lalique-t. mindhárman franciák- akkoriban Franciaország volt a képzőművészet fővárosa. Tiffanyt persze ismeri az ember, tőle tudja, hogy mire számítson, de Gallé meglepett. Egy nagyon szép sárgás-rózsás-leveles kancsóval reprezentálja magát a folyóirat 43. oldalán, és elképesztően tetszetős. De megemlíthetem Tiffanynak a Gyümölcsvirág lámpáját, ,melyet 1905-ben készített. Bravúr! Szerintem a lakástulajdonosok többsége belemenne, hogy ilyesmi díszítse a nappalit. Aki szereti a szépet, netán szakmájába vág a dolog, például rajztanár,  nézze meg a Művészet folyóirat 1985.márciusi számában. Ahol is további érdekes írásokat találunk az üvegművészetről- merthogy ez egy tematikus szám.