Írott és elektronikus média régen és ma

 A Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat 2020.októberi számában, az 1064-1065.oldalon olvashatjuk Vajna Ádám:A nemzeti költészet című versét. A mű maga három részből áll, melyek a "lehetőség" alcímet viselik. Miről is szól ez a vers? Nyilván minden értelmezőnek másról és másról. Nekem arról, hogy még maga a fogalom sincs tisztázva: mi az, hogy nemzeti, és igen, korunkban már az sem egyértelmű, mi az a költészet. A közönség pedig, aki Petőfit még ünnepelte, ma összezavarodva áll a különböző tanok, kulturális produktumok, rendezvények, megmondóemberek eleven dzsungelében.  Ilyen körülmények között óhatatlanul is bekövetkezik az elfordulás. A közönség olyanokat keres, akik kielégítik a már meglévő hagyományra alapozott ízlését, a költő pedig maga útján járva, magának ír. Voltaképpen íróasztalnak alkot, még ha Vajna Ádám versében ez így nincs is kimondva.  A költemény kitűnő, nagy mélységben tárgyalja ezt az egész kultúránkat érintő problémát,ajánljom minden irodalombarátnak,

Bevallom férfiasan: Nem tartozom Tormay Cécile Bujdosó könyvének rajongói közé. Megértem persze, hogy az első világháború és Trianon után, abban a történelmi szituációban, felgyűlt a sok magyar sérelem, és ezt valahogy ki kell írni, meg kell fogalmazni, ki kell mondani, bele a világ arcába- ennek ellenére úgy vélem, a hisztériakeltés még nem fegyver. Az csak indulat. Örömmel olvastam Szolláth Dávid írását (Az elbeszélő hitelvesztése) a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat 2013.februári számában. Mindennel egyetértek. Ez a könyv antiszemita, méghozzá csontig-velőig. Azonkívül rosszul szerkesztett, valószerűsége megkérdőjelezhető. Szolláth Dávid erre remekül rámutat tanulmányában, mely őszinte, intelligens- ellentéte az általa elemzett műnek. Jó lenne, ha a magyar kulturális médiumokban csak ilyen színvonalú írásokat olvasnánk. Tormay Cécile-t nem szabad felvenni a középiskolai tananyagba! Ha pedig már megtörtént, a magyartanárok tanítsanak inkább mást!