Írott és elektronikus média régen és ma

 Hogy ne várakoztassuk,ne terheljük felesleges olvastatással azokat,akik csak egy rövid válaszra kíváncsiak,eláruljuk: a válasz: igen! De azért pár mondatban bővebben is kifejtem a véleményem. Véletlenül kezembe került a 2021-ben induló Print &Packtech. Modern csomagolástechnika című folyóirat első évfolyamának első száma. Ebben olvashatjuk Némethi Botond remek cikkét Márkaépítés vonzó csomagolás által címmel (18-19.o.). Ebben a Szerző igencsak dicséri a "kézzel írott hatású egyedi betűtípusok" alkalmazóit. Merthogy ezek által érzelmi kapcsolat alakulhat ki termék és vásárló között. A Szerzőnek alapvetően igaza van,egy dolgot azért hozzátennék:Európában az utóbbi években rengeteg úgynevezett kézműves-termék gyártója próbált érzelmi kapcsolatba lépni a vásárlóval úgy,hogy -szabad kézírást imitálva-mindenféle szöveget róttak a csomagolásra illetve magára a termékre. Ezen próbálkozások,melyek a piaci árnál jóval magasabban kínált,de csak valamivel jobb minőségű termékek elad

 Publicisztikával kapcsolatban ritkán használok nagy jelzőket. Most mégis kivételt teszek. A Magyar Demokrata 2021/33.számában jelent meg Ungváry Zsolt:Róma című írása. Egy képzeletbeli szónok a római elitet tömörítő szenátus előtt emlegeti fel a város hajdani nagyságát,Romulus majd a Horatiusok korát,és a hajdani nagyszerűséget veti össze a jelen erkölcsi hanyatlásával. A hanyatlás oka,szónokunk szerint nem más,mint az ősi római erények,a morál eltűnése,az etnikai felhígulás,a józan gondolkodás elsöprése. De-a szónok szerint-majd jönni fog egy új hit,egy új vallás,amely helyreállítja a birodalom hajdani dicsőségét.  Nem nehéz következtetni arra,hogy Ungváry Zsolt a 21.század birodalmainak erkölcsi válságára hívja fel a figyelmet,ókori történelmi analógiával. S a ma birodalmainak-USA,Nagy-Britannia,Németország,Franciaország-valóban szükségük lehet egy új hitre,amely helyreállítja a régi dicsőséget. S ez az új hit miért ne lehetne régi-új?Miért ne lehetne a kereszténység? Az elején azt

 Elolvastam a Világ Magyarsága című hetilap 2020/18.számában Horváth András:Vérmese cìmű cikkét. Az alábbi gondolatok kavarogtak a fejemben a cikk olvasása után: A magyar sajtó és média történetében mindig is jelentős vonulatot képviselt a humor,a szatíra. Ez jól is van így,az Olvasók,a Nézők vágynak a nevetésre,túl szorosak és feszültek a hétköznapjaink. Ráadásul a poénok bevetése segít az újságírónak is kordában tartani érzéseit. Szeretném elmondani,hogy a cikk tartalmát illetően nagyjából egyetértek Horváth Andrással. Azt gondolom ugyanis,hogy az emberi jogokat nem arra találták ki,hogy különböző excentrikus emberek az élet minden konfliktushelyzetében ezekre hivatkozzanak. Azt meg különösen nem szeretem,ha valaki átlépi a józan ész határait, provokatív célzattal médiacirkuszt csap piszlicsáré dolgok körül,jogsértésnek feltüntetve természetes dolgokat,megszokott,jól működő,s az emberi jogokat maximálisan tisztelő embereket besározva. Ebben maximális mértékben igaza van Horváth Andrá

 Olvasom a Vakok Világa c.folyóirat 1989/7.számában a kitűnő brit nyelvész,John Wells:Nyelv és egyenlőség a nemzetek közötti kommunikációban című írását,amely a 74.általános eszperantó kongresszusról szól. Itt szóba került a nyelvi egyenlőtlenség kérdése is(Wells példái:ha egy szenegáli beszélget egy franciácal,a társalgás nyelve a francia. Ha egy orosz tárgyal egy észttel,a társalgás nyelve az orosz). A nyelvi egyenlőtlenség kétségkívül fennáll,mindig is fennállt,s mindig az adott kor nagyhatalmának nyelve javára. A 18.században az ún.művelt rétegek franciául társalogtak egymással,még akkor is,ha értették egymás anyanyelvét. Sikkes volt a francia. Napjainkban a koiné szerepét az angol vette át, s nyugodtan megvallhatjuk,hogy egy brit vagy egy amerikai emiatt élvez némelyes előnyöket.  A Wells által emlegetett egyenlőtlenség tényleg létezik. De mi a megoldás?Az eszperantó? Igen,lehetett volna,de mégsem lett. Pontosan azon okból,hogy senkknek sem anyanyelve. Nem érezték az emberek a kul

 A Reader's Digest Válogatás magazin 2008-ban megkért a világ különböző pontjain élő családokat,számolják össze,mennyit költenek egy héten élelemre. A magyar kiadásban aztán (Peter Menzel-Faith d'Alusio:Ami az asztalra kerül. Reader's Digest,2008.szeptember,34-41.oldal.Később a felmérés könyv alakban is megjelent). Az eredmények nagyjából a várt szintet hozták,de ettől függetlenül szomorúak. Egy négytagú,francia értelmiségi család heti 62 027 forintot költött élelemre. Egy négytagú amerikai család 50 510 forintot,de eltökélték,hogy kevesebb gyors-és készételt fogyasztanak a jövőben. Egy hattagú kínai család esetében ez az összeg 8459 forintra jött ki,hozzátéve,hogy ők az éves fogyasztás kb.10 százalékát a kiskertben megtermelték. Egy dél-szudáni,éppen Csád egyik menekülttáborában élő család heti 3630 forint értékben kapott segélyt az ENSZ-től,zabkása formájában,ezt egészítették ki heti 183 forint értékű vásárlással,főleg magvakat,fűszereket vettek. Tehát egy francia család

 1988-ban egy csökkentlátókból álló kis csoport Romániába látogatott. A kirándulásról Kis-Varga József számolt be a Vakok Világa c folyóirat 1989/1.számában(Körutazás Szatmárban és Észak-Erdélyben,16-19.o.). Minden településről,ahol megfordultak,részletes helytörténeti ismertetőt közöl a Szerző. Ez számomra,aki pedig történelem szakot végzett,bőven tartalmaz újdonságokat. Nem tudtam például,hogy Nagybányát a középkorban Asszonypatakának nevezték,de az is újdonság számomra,hogy Misztótfalusi Kis Miklós itt tanult. Szintén az újdonság erejével hatott az a tény,hogy a közép-és koraújkor folyamán a Szatmárnémeti várához tartozó raktárakban tárolták azt az irtózatos mennyiségű sót,amit aztán leúsztattak a Maros folyón.  Ami egyedülálló kordokumentummá teszi ezt a cikket,az egy baleset leírása. A magyarországi csapat busza ugyanis belement egy kivilágítatlan lovasszekérbe,amelynek kocsisa tökrészegen aludt. Kis-Varga József leírja,min kellett keresztülmenniük,miután a baleset megtörtént. Vég

 A Vakok Világa c.folyóirat 1988/11.számában olvashatjuk Varro Irena cikkét,Egy művészpálya kezdetén címmel. A riport Janusz Kowalski lengyel operaénekes pályakezdését mutatja be. Janusz Kowalski vak. A kommunista Lengyelországban ezért sok felelős ember,vagy ahogy mi mondanánk,"illetékes elvtárs"úgy gondolta,nem alkalmas színpadra. Ez a tipikus kommunista gondolkodás:aki más mint a többi,az gyanús. Kowalski-hiába volt meg minden végzettsége,tudása-kefekötőként dolgozott egy gyárban. Elég nehéz pályakezdés..Pedig gyönyörű tenorhangja volt. Amikor aztán megnyert egy lengyelországi versenyt-ma tehetségkutatónak mondanánk-,akkor gondolkoztak el egyesek,hogy talán mégis érdemes lenne megpróbálni..de még akkor is akadtak,akik azon aggályoskodtak,fel tud-e menni a színpadra... Tipikus huszadik századi történet. Kowalskit nagyon intoleráns légkör vette körül. De ő kitört,túllépett ezen. Mert az igazi művészet legyőzi a kicsinyességet. Varro Irena riportja kitűnő. De több ilyen siker

 A Nők Lapja Évszakok 2021.tavaszi számában találtam egy nagyszerű cikket Jill Bidenről,az USA Firsr Ladyjéről. Neset Adri írásának címe:Aki másodikként is első lett. A rendkívül dinamikus szövegű,ugyanakkor bárki számára könnyen olvasható cikkből egy nagyszerű asszonyt ismerhetünk meg. Miben is áll ez a nagyszerűség?Először is abban,hogy a legnagyobb tisztelettel szól elődjéről,a tragikus balesetben elhunyt Neiliáról. Másodszor:nagyon tetszik maga az életút,tipikus,viszályoktól sem mentes középosztálybeli amerikai család. Harmadszor:nagyon szimpatikus volt,ahogy reagált a Wall Street Journalban megjelent,eléggé ízléstelen ( állítólag konzervatív) támadásra. Ennek az volt a lényege,hogy felhánytorgatták Jill Bidennek,miért használja a doktori címét,mikor nem is orvos...Mintha csak orvosoknak lehetne doktori címük!Jill Biden angol irodalomból doktorált,és amerikai elnökfeleségkén is megtartotta tanári állását-hoppá. De nem valami elitegyetemen,hanem egy ún.közösségi főiskolán tanít. Szó

 Románia 1989.évi forradalmának,és általában Kelet-Európa 20.századi történetének kutatói illetve a téma iránt érdeklődők számára nagyon hasznos lehet,ha elolvassák Nyakas Szilárd:Istentől elhagyatva című írását. A visszaemlékezés a Magyar Krónika c.folyóirat 2020/2. számának 114-117.oldalán olvasható. Szó esik benne arról,hogyan telepítették ki a román hatóságok Tőkés László református lelkészt és feleségét Menyő(hivatalos nevén:Szilágymenyő) községbe. Felbukkan a cikkben egy magyar rendszámú autó,amit Kolozsváron rendkívül szívélyesen fogadtak,aztán pedig segélyszállitmányról,valamint rendhagyó karácsonyi istentiszteletről és különleges úrvacsoráról is olvasunk.A stílus kitűnő:egyszerű,de nem leegyszerűsítő,hamis pátosztól mentes. Nyakas Szilárd nagyszerű cikke visszautaztatja az Olvasót abba az emlékezetes 1989-es esztendőbe. Több olyan cikkre,filmre,tudósításra,visszaemlékezésre lenne szükség a magyar sajtóban,médiában,melyek az utóbbi idők nagy történelmi eseményeinek apró hétközn

 Az a jó túrabeszámoló,amely magához kötí,mintegy résztvevővé teszi az Olvasót. Bevallom,jómagam sokáig nem voltam a vízitúrázás odaadó híve-gyenge úszáskészség,a kényelmetlenségek,stb -de amikor elolvastam Harsáczki György:Várlátogatás kenuval c.írását(Magyar Turista,2007.augusztus,38-39.o.),egy kicsit magam is résztvevővé váltam. Szinte saját magamat láttam,ahogy kenuzok végig a Garam folyón(Szlovákia),néha felborulok,néha nem,kempingezek,sörözgetek,sátorban alszom,meg minden. Ez egy remekül megírt,igazi kedvcsináló cikk,az ember szinte várja a nyarat,hogy elindulhasson. Tél közepén egy kis nyári ábránd,vágyakozás-aztán persze tudom,hogy belőlem már soha nem lesz igazi vízitúrázó. De olyan jó volt egy kicsit kimenekülni ebből az esős,szürke télből. Harsáczki György cikke megadta nekem ezt az élményt. Köszönet érte!

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.augusztusi számában olvashatjuk Szabó Gyula cikkét,mely Noszvaj községet és környékét mutatja be a kirándulóknak,turistáknak. Nagyon jól sikerült ez a leírás. Olvashatunk a De la Motte-kastélyról,a Gazdaházról,a Várkúti turistaházat,megismerjük a tiszta levegőjéről híres Síkfőkutat,virtuálisan felmászunk a Várkúti turistaházig,onnan pedig a Várhegyre. Jó kis túra a Bükkben. Ha lehet-de nem kell- egyáltalán valamicske hibát találni a cikkben,az a fénykép. Nem a minősége,a hangulata. Olyan borongós,felhős.Nem nevezném éppen kedvcsinálónak. Persze,ellenvetésként mondhatjuk erre,hogy a Bükkben ritkán szokott lenni verőfényes kánikula. Amúgy meg az újságíró nem rendelhet napfényt,neki meg kell csinálnia a képet,ha esik,ha fúj. Most ilyen idő volt,és kész. A Szerző mindent kihozott a témából,amit lehetett. Jó kis cikk ez,érdemes még így,évtized távlatából is elolvasni.

 Mindig is érdekelt,kiket vagy miket tartanak érdekesnek az Európába átruccanó amerikaiak. Mit gondolnak rólunk,hogyan látnak bennünket. Kezembe került a Reader-s Digest Válogatás magyar kiadásának 2008.júliusi száma,melyben Lisa Donafee amerikai újságíró készitett afféle válogatást,koktélt Európa érdekességeiről. Az összeállításban egyaránt szerepelnek alkotások és érdekes személyek. Kit vagy mit talált érdekesnek Európában 2008-ban egy amerikai újságíró? Az összeállítás Anna Nyetrebko orosz operaénekesnővel kezdődik. Következik az egymilliárd euróból felújított londoni Eurostar-terminál,ami tulajdonképpen egy metróállomás,luxus-szolgáltatásokkal,mint pl. egy 90 méter hosszú pezsgőbár. Ezt követi az 53 éves szlovén sportoló,Martin Streel,aki átúszta a Föld legnagyobb folyóját,a dél-amerikai Amazonast. Christian Mungiu román rendező,a 2007.évi Cannes-i Filmfesztivál győztese,reméli,hogy hazájában javul a filmgyártás helyzete,s a jelenlegi (2008) 80 mozi száma gyarapodni fog. Egy brit c

 Ez,gondolom,nem nagy újdonság... A Reader's Digest magyar nyelvű Válogatásának 2008.októberi számában jelent meg Cyntia Dermody cikke (Ösztönző szavak). Arról szól,hogy a gyermek sok esetben nem úgy érti a neki mondott szavakat,ahogy a szülők gondolják. A gyermekkel másképp kell kommunikálni. Egy példa:ha azt mondjuk egy kisebb gyereknek,hogy adja oda kedvenc játékát a szomszéd gyereknek,azt a gyerek úgy érti,mintha belőle tépnének ki egy darabot. Nyolc éves korig-írja Dermody-a gyerek szinte egybeolvad kedvenc macijával,kisautójával. Nyolc éves kor alatti gyermekek többségében nincs meg az altruizmus képessége. (Továbbgondolva:ha tehát egy ötéves gyereket azzal vádolunk,hogy irigy,szegény srác csak néz,mint Mari néni a pingvinekre. Egy ötéves gyerekben még nincs meg az a belső parancs,hogy önzetlen legyen).  Nagyon tetszik a cikkben a második tétel. Egy gyereket soha ne az adottságaiért dicsérjünk. Tehát ne azt mondjuk neki,hogy okos vagy vagy erős vagy,hanem azt,hogy keményen do

 Azt már régóta tudták az orvosok,hogy a csecsemők egy része hallássérülten jön világra. De hogyan lehet megállapítani egy két napja született csecsemő esetében,hogy jól hall-e?Hogyan lehet ezt ilyen kis gyerek esetében mérni? Vajon mi lehet az a hang,amire minden csecsemő ugyanúgy reagál?-tették fel a kérdést sokáig hibásan az orvosok. Az Élet és Tudomány című folyóirat 1979/5.számának 158.oldalán olvashatjuk a megoldást. Egy angol doktornő ugyanis rájött,hogy rossz a kérdés. Nincs olyan külső hang,amelyre minden csecsemő egyformán reagál. Viszont minden csecsemőnek vannak emlékei az anyaméhről.Azaz:új paradigma kell! Innentől már egyszerű volt:felvették a terhesség alatt a méh hangjait,majd születés után két nappal lejátszották a csecsemőnek. Az egészséges hallású babák boldogan nevetgéltek. 2 ezreléküknél viszont az új módszer kimutatta a halláskárosodást. 

 Magyarországon,mint a világ bármely országának bármely egyetemén,időnként unatkoznak a hallgatók. Ez derül ki az Iskolakultúra című folyóiratban közölt tanulmányból(Ulicza Nikolett-Gajdos Dóra-Bőthe Beáta-Tóth-Király István-Orosz Gábor:A Rövid Egyetemi Unalom Kérdőív faktorstruktúrája.Iskolakultúra,2015/10.69.o.skk).  Ami benünket,laikusokat érdekelhet ebből a kitűnő tanulmányból,azok a főbb adatok. 370 egyetemista töltötte ki a kérdőíver,az adatokat 1-5 skálán értékelték a kutatók. Óra közbeni ualom:2,74 pont,tanulás közbeni unalom:2,78 pont. Tehát valamivel több,mint a maximális pont 50 százaléka!Ez,véleményem szerint,sok.  Ha visszagondolok saját boldogult és egyre tovatűnő egyetemista időszakomra,nekünk is voltak unalmas óráink. Hajjaj,de mennyi!De azért több,mint a fele-ennyi azért nem volt. Ha annak idején velem is kitöltettek volna egy ilyen kérdőívet,valahol 2 pont körül lett volna az eredmény. Akkor még nem voltak olyan technikai eszközök az oktatásban,mint ma. Élőszó volt,fr

 Ebben a kis médiaszemléző blogban nem szívesen közlünk PR-anyagokról szóló írásokat,értékeléseket. Kivétel persze ezen szabály alól is akad:ha valamely magyar település turizmusát kell erősíteni. 2021.nyarán jelent meg a Turisztika Magazin,Heves,Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapjainak mellékleteként. A 49.oldalon van egy nagyszerű írás Egerszalókról,címe:Egerszalók több,mint gondolnád!Szerző-akinek neve nincs feltüntetve-egy oldalon remekül összefoglalja,miért is érdemes ellátogatni a Heves megyei községbe. Csak címszavakban:gyógyvíz,Európában egyedülálló sódomb,barlanglakások,Tücsökbusz és persze borospincék. Remekül megírt szöveg,kedvet csinál az utazáshoz. Nyáron,ha jó idő lesz,megyek Egerszalókra!

Nagyon jó cikk jelent meg a Magyar Teátrum című színházi témájú folyóirat 2021.júniusi számában a Puskás-musicalról,Tölgyesi Tibor tollából. Kifejezetten örülök annak,hogy a darab több szereplője is megnyilatkozik,így aztán az Olvasó több nézőpontból is megismerkedik a darabbal,a történettel,az egyes szereplőkkel. Mégis,mint az Aranycsapat régi rajongója,egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni a cikket. 1. Farkas Mihály,a Rákosi-korszak rettegett négyesfogatának egyik tagja,nemcsak próbálkozott (aki olvassa Tölgyesi Tibor írását,érti mire gondolok).Bizony,volt két játékos,aki igent mondott a "megtisztelő felkérésre",és besúgóvá lett. Ez nagyon szörnyű dolog,nem is akarok erről többet írni. 2. Puskás attól is nagy volt,hogy extraklasszisok vették körül. Bozsik a kor talán legjobb középpályása volt,Lantos kora legnagyobb balhátvédje,aki szabadrúgásoknál,szögleteknél-mármint az ellenfél kapuja előtt,úgy gondolom-bevethető volt,Kocsis Sándor szórta a gólokat,sokat fejjel. Az A

 Amint a Magyar Teátrum folyóirat 2021.júniusi számában hírül adta (5.oldal),Szentesen megkezdi működését a Tóth József Színház. A tudósítás a lényeget tartalmazza,csak éppen rosszul lett megírva. Egy ilyen témának szerintem nem az 5.oldalon,hanem a címoldalon a helye. Manapság új színház,Magyarországon,szerintem ez szenzáció. Aztán:jó lenne tudni ki (volt) az a Tóth József. A tudósításhoz csatolt fotó borzalmas:két öltönyös,szájmaszkos férfi valamit aláír. A képaláirásban benne hagyták azt,hogy "Képaláírás"!!! Szóval,a hír jó,szerintem mindenki örül neki,de az újságcikk lehetett volna kissé magasabb színvonalú. 

 Ha egy mai magyar történésztől megkérdezném:tudja-e,ki volt Ottrubay Melinda,valószínűleg nem tudná. Van a magyar történeti tudásban egy lyuk:színház-és drámatörténetünk ismerete. A huszadik századi történelem ismertetésekor,tanításakor hajlamosak vagyunk elfelejteni kitűnő színművészeinket,táncosainkat. Éppen ezért olvasom nagy örömmel az olyan írásokat,mint Balázs-Piri Krisztina:A herceg & a táncosnő című műve,amely a Nők Lapja 2020/37. számában jelent meg. Herceg Esterházy Pál,az ekkoriban már ötven felé járó dúsgazdag örökös és Ottrubay Melinda prímabalerina 1946-ban esküdött egymásnak örök hűséget.  Aztán,mint a cikkből is kiderül,közbeszólt a rettenetes történelem. Esterházyt letartóztatták,Melinda asszony sehol nem kapott állást,bujkált. Tönkrement az egészsége. Esterházy herceg a forradalom alatt szabadul(kicsit pontosabban:forradalmárok szabadítják ki),és a pár,immár együtt,Zürichbe disszidál,ahol is 1989-ig élnek,Pál herceg haláláig.  Nagyon jó volt olvasni ezt a kitűnő,

 Nagyon fontos állatvédelmi téma következik. Jómagam nem egy esetben láttam,amikor a kutyatulajdonos "beugrik"vásárolni,a kutyát pedig addig a kocsiban hagyja,és persze minden ablakot lezár. Hiszen-gondolja a felelőtlen gazdi- csak pár percre beugrik,addig nem lehet semmi baja a kutyusnak.... Pedig lehet. A Kutyabarát Magazin 2021.nyári számának 6-7.oldalán olvashatunk arról,hogyan kell elkerülni,hogy hőgutát kapjon a kutya. A cikk szerint már 5 perc alatt is kialakulhatnak olyan körülmények,melyeket a kutyus szervezete nehezen visel. Még nyári kánikula sem kell hozzá:akár már 20 Celsius fokos hőmérséklet esetén is bekövetkezhet a baj.  Tehát nem hagyjuk a kutyát egyedül a lezárt kocsiban!Vagy biztosítsunk kintről jövő levegőt,vagy,ha vásárolni megyünk,ne is vigyünk magunkkal kutyát,bízzuk rá valakire!Szóval,vigyázzunk kutyánkra,nehogy hőgutát kapjon!Kis kedvencünkért felelősséggel tartozunk!

 Egy lakást,egy házat sokféle stílusban berendezhetünk. Van,aki a rusztikusra esküszik,van,aki minimalista környezetben érzi otthon magát,másoknak a mediterrán lakberendezés a tetszetős. De a legtöbb ízlés,tapasztalat,finom művészi érzék egyértelműen az eklektikus lakberendezéshez szükségeltetik. Erre egy remek példát hoz a SzépLak című magyar lakberendezési folyóirat 2012/4. száma(Idilli eklektika,60-71.oldal),amelyben Bárdos Zsuzsa lakberendező egyik mesterművét láthatjuk,kitűnő minőségű fotókon(Villányi Csaba). Az étkezőben nagyon tetszik az asztal és a vele színben harmonizáló kandalló. De ami igazán zseniális,az a nappali. Lovas Cili szövegíró szerint angol klunbszobákhoz hasonlít. Ez igaz,de van ám egy fontos különbség:nincs az az erőltetett,19.századi viktoriánus hangulata,mint nagyon sok mai ügyvédi irodának. Ez a nappali modern,sokoldalú,nagyon kényelmes,jó benne üldögélni és könyveket olvasni egy hideg téli estén. A sötét fotelekhez remekül passzol a világos színű,nem túl hiv

 A magyar ember szeret tapsolni. Ilyenkor kikapcsolja az agyát. Vagy épp ellenkezőleg:ilyenkor,taps közben kapcsolja csak igazán be. Para-Kovács Imrének jelent meg egy keserű-humoros írása a Hócipő 2017/24.számában,Szűnni nem akaró címmel. A publicisztika a politikai tapsról szól,a jelenségről,hogy állunk és két kezünk összeverésével éltetjük vezetőinket,akik jelenleg többnyire a nagyobbik kormánypártból kerülnek ki. De miért is tapsolunk?-ezt a kérdést már nem teszi fel Para-Kovács Imre,nyilván nem akart egy oldalas írásban alászállni a politikai pszichológia mélységeibe. Miért is tapsolunk,ez itt a fennmaradó kérdés. Azért tapsolunk,mert a szomszéd is tapsol. Nem akarunk lemaradni mögötte. Nehogy már őt észrevegyék,engem meg nem...Nehogy már ő megkapja a jó zsíros pozíciót,mi meg kimaradjunk. Irigységből tapsolunk. Az a tragédia,hogy ez a kedves vezetőt mit sem érdekli. Neki te meg én nen létezünk,csak a tömeg,csak a fiúk. És milyen szép az,ha igyekeznek. Ha megdolgoznak azért a dics

 Nagyon szeretem az olyan cikkeket,riportokat,szpotokat a mai sajtóban és médiában,melyek utaztátják az Olvasót:bemutatnak egy,a magyar közönség számára kevéssé ismert országot vagy várost. A Nők Lapja 2016/19.számában M.N.:Város szerelmi ajándékba című írása a Németország keleti részén fekvő Magdeburgot mutatja be. Ahogy olvassuk a kitűnően megírt és fotókkal remekül illusztrált cikket,rájövünk,hogy Magdeburg egyszerre tradicionális és modern. Hiszen mi jelképezné élesebben Németország(pontosabban,ahogy akkoriban nevezték,Német-Római Birodalom)középkori történelmét,mint az 1363-ban felszentelt magdeburgi dóm,amely gyönyörű,impozáns épület. S mi mutatná meg jobban a modern Németország sokoldalú,mások elismerésén,tiszteletén alapuló életformáját,mint a Hundertwasser által tervezett Zöld Citadella. Amely nem zöld,hanem rózsaszín,első pillantásra látszik,hogy tervezője zseni. A nevét pedig onnan kapta,hogy tetején növényeket termesztenek. S amint az a Nők Lapja cikkéből kiderül,az egész v

 A Digitális Fotó című folyóirat 2012.szeptemberi számában a világhírű fotós,Steve McCurry Mianmarban készült képeiből láthatunk válogatást. McCurry az ősit,az időtlent próbálta megragadni. Sikerrel. Még a témáikat tekintve dinamikus,pörgős képeken is ott érzi az ember az álló időt,vagy-Fernand Braudelnek,a neves történésznek szavait idézve-a hosszú időt. Amikor nem a mindennapok létküzdelmei számítanak,hanem az igazán hosszútávú folyamatok,az út a szellemiekbe,talán az örökkévalóság felé. Buddhista szerzetestanoncok futballoznak a kolostor udvarán:minden mozog,mégis,a mindennapos tettek mögött ott lebeg valami űr. Ezek a fiatal és elszánt kamaszok mintha máris spirituális emberek lennének. Egy másik képen ledöntött istenszobrokat látunk,kisgyerekek szaladgálnak közöttük. A ledöntött szobrok élnek,mert a szellemi tartalom ott van bennük. Ez nem a fogyasztói társadalom világa:a képen látható iskola olyan szegény,hogy a diákoknak még pad sem jut,a földön fekve olvasnak,írnak,alázattal ha

 A matematika a legtöbb ember számára valami speciális dolog,amihez neki nincs tehetsége. Tudják ezt a matekkal hivatásszerűen foglalkozók is,ezért minden médiamegjelenés során igyekeznek tárgyukat életszerűvé tenni. Olykor azonban túlzásba esnek. A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/2. számában található két feladat. Az 1204.feladat szerint két barát,bizonyos Jóska és Gábor,állnak az út szélén nyáron,minden nap,és megnézik 51 egymás után elhaladó autó rendszámát és ha minden szám különbözik,Jóska kap 1 pontot,amúgy Gábor. A végén aztán összevesznek,hogy ki nyer. Könyörgöm:ki az a két bolond gyerek,aki ilyet játszik? Nem tudok elképzelni két kamaszt,amint ilyesmivel múlatják az időt. Az 1209.feladatban négy testvér egy kör alakú legelőt örököl. Önök láttak már kör alakú legelőt? Elképzelhető ugyan,de igencsak ritka. Aztán:a négy testvér mindegyikének 1-1 kecskéje van. Aki valami kicsit is ért az állattenyésztéshez,tudja,hogy aki állatot tart,a lehető legritkábban tart 1 kecskét. Tart

 A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Dale van Atta:Az eltékozolt Édenkert című írását,amely Nauru történetét foglalja össze. Naurut sokáig mint óceániai természeti paradicsomot tartották számon,Ausztráliából járták ide üdülni a tehetősebbek. Aztán az 1950-es években egy laboratóriumában unatkozó mérnök foszfátnyomokat vett észre egy fán. Ezzel Nauru sorsa eldőlt. A kis sziget a világ legnagyobb és legjobb minőségű foszfátkincsével rendelkezett. Megindultak az ausztrál,az új-zélandi,az amerikai bányatársaságok. Nauru szegény kis szigetből gazdag ország lett. Dale van Atta szerint ezzel kezdődtek a bajok. Már a függetlenség kikiáltását követő első elnök,Hammer DeRoburt alatt a jóléti kiadások elképesztő méreteket öltöttek. A 21 000 lakosú szigetországban két kórház épült,mindenkinek ingyen járt az egészségügyi ellátás és az oktatás,sőt,még a repülőjegy is. Ezek a kiadások évről-évre nőttek,s ezt a kiadásnövekedést egy darabig ell

 Ha megvizsgáljuk baráti kórünket,rájövünk,hogy a legtöbben hasonló életkorú emberekkel barátkozunk. Iskolatársak,haverok az edzésről vagy éppen a baba-mama tornáról,az íjász-szakkörből vagy a természetjáró ifjúsági klubból:mind-mind hasonló korúak. Mi hoz össze egy barátságot? Közös sors,közös élmények,azonos tapasztalatok. S ezek általában hasonló korú emberekkel történnek meg. A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Michael Welzenbach:Barátság az erdő mélyén című,kiváló,irodalmi értékű írását. A rendkívül szép igaz történetben egy kisfiú,akinek szülei gyakran költözködnek,ezért nem tud tartós barátságokat kialakítani,ez a kisfiú egy szép napon az erdőben sétál,összeütközik egy idős hölggyel. A nemrégibeb megözvegyült néni és a kisfiú aztán barátok lesznek. Az asszony mindent megmutat a srácnak amit az erdőről tudni kell. Megismerteti őt a rovarokkal,a virágokkal,a változatos hangon éneklő madarakkal,rengeteg könyvet ad neki kölc

 A Covid-19 miatt sokan kerülhetünk olyan helyzetbe,amit csak úgy hívunk:karantén. De mit csináljon az ember karanténban?Hogyan töltse el a napjait? Erre vonatkozóan ad tanácsokat a Nők Lapja 2020/46.számában Koronczay Lilla:Út befelé című cikke. Két szakember(Dr.Szondy Máté és Bokor Judit) mondja el véleményét és tapasztalatait a karanténról. Azért tetszik ez a cikk,mert mindketten a belső elmélyülés,a napjainkra oly jellemzővé vált pörgős,izgága életforma megváltoztatását ajánlják. Dr.Szondy Gábor kifejezetten javasolja a meditációt,mely szerinte vallás-és kultúrafüggetlen. Bokor Judit pedig a korábban elhanyagolt szellemi és fizikai időtöltések felelevenítését,régi képességek újraélesztését javasolja:jóga,olvasás,zenélés a régen elfeledett hangszeren,festés. Aztán a cikkíró is elmeséli mit is csinált ő a karanténidőszak alatt. Szerintem elsőosztályú írás ez,szinte olvastatja magát. A benne foglaltakat pedig érdemes megjegyezni.

 A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/3. számában,a 105.oldalon találtam egy olyan feladatot,amely még engem,a nem éppen jó matekost is megfogott. Adott két város,A és B. Egy gyalogos A -ból B-be 2,3 óra alatt,vissza 2,6 óra alatt jutott el.Most jön az érdekes része:a két város közti útnak van egyenes,emelkedő és lejtős része.A gyalogos emelkedőn 3,a vízszintes szakaszon 4,a lejtőn 6 km/óra sebességgel haladt. Mit állapíthatunk meg AB útszakasz hosszáról? Nem szó szerint idéztem a feladatot. Hogyan kell megoldani?Szerintem kell hozzá egy kis képzelőerő. Kis segítség:ami A-ból B-be haladva valami,az B-ből A-ba haladva pont az ellenkező valami. Ja,és persze egyenletek is kellenek a megoldáshoz. Itt jut eszembe egy általánosabb gobdolat:a magyar sajtó és média mostanában olyan keveset foglalkozik logikával,matematikával,sakkal meg effélével. Régen rendszeresen közöltek az újságok sakkfeladványokat,ez ma már csak kevés sajtóorgánumban van.Pedig kellene,sok ember intellektuális robotmunkát

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.szeptemberi számában,a 36-37. oldalon Sváb László remek cikkét olvashatjuk. Az 1926-ban felavatott Várkúti Menedékház (Bükk hegység)ma is remek állapotban van. A cikk összefoglalja a lassan százéves épület tórténetét. Eredetileg Várkúti Isaák menedeķháznak hívták,Isaák Gyula Heves megyei főispánról elnevezve. Aztán túlélte a világháborút,1950-ben államosították,de-ritka kivételként-a tulajdonos szépen karbantartotta,sőt,fejlesztette. A rendszerváltást követő időszakban sem lett az enyészeté.  Érdemes a Bükkben túrázni. Van valami sajátos levegője,párája,olyan,amely még az Északi-középhegység többi illusztris hegységétől is megkülónbözteti. Valami édes,hűvös simogatást lehet érezni.  De kicsit túlléptünk a cikken...Olvassák el,kitűnő,kedvcsináló. 

 A legtöbb ember valahogy leérettségizik matekból,aztán elfelejti az egészet-a banki hiteleknél meg csak kapkodja a fejét. Érdemes néha-olykor feleleveníteni,amit anno megtanultunk-legalábbis elvileg.  A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/5. évfolyamában a matematikai alapműveletek nagy barátainak szól egy feladat. "Mi lehet az a két egész szám,melynek összegét,különbségét,szorzatát,hányadosát összeadva 800-at kapunk..."?(215.oldal,Gy 1230). A feladat második részét már nem is idézem. Szóval,az van,hogy ez a feladat nehéz és gondolkodtató. Mielőtt ugyanis nekiesnénk,elkezdenénk egyenleteket felírni és azokból különböző szorzatokat és törteket előállítani,el kell gondolkodnunk valamin:mi is az,hogy különbség?Mi is az,hogy hányados? Ha ezeken elgondolkodtunk,utána tudunk helyes egyenletekkel operálni. Ja:nem két megoldás lesz. Több. Jó gondolkodást,számolgatást!

 Az emberek azt gondolják, hogy vezető ( itt most a vállalati szférára gondolunk) csak bizonyos kiválasztottsakból lehet. Ez nem így van, a vezetői adottságok ugyanúgy tanulhatók, mint bármi más. A HVG 2021/24. számának 52-53. oldalán olvashatunk erről igen érdekes cikket. A 2-3. bekezdés adja meg az írás lényegét. - a vezetői készségeket igazából mindenki használja a hétköznapi, családi életében, csak éppen tudatosítani, irányítani kell ezeket - a vezetőképzésen tanultak az élet más területein is használhatók, senki nem veszít tehát azzal, ha " beiratkozik" a vállalat vezetőképzésére. Azonkívül jó lenne, ha mi itt,Magyarországon, tudatosabban hoznánk döntéseket. Mindennapi tevékenységeink során olyan szétszórtak, következetlenek, szervezetlenek tudunk lenni. Ahhoz, hogy ezen tulajdonásgainkat levetkőzzük,jó alap lehet, ha elvégzünk egy vezetőképzőt.  A HVG-ben közölt cikk kitűnő, sajnos, a Szerző neve nincs feltüntetve. Jó lenne, ha a magyar sajtó és média többet foglalkozna

 A Nők Lapja 2019/3. számában,a 93.oldalon olvashatjuk Szabó Borbála kiváló novelláját,melynek címe:Egész ember. A főhős egy magas beosztású orvos(de lehetne bármelyikünk),aki rengeteget dolgozik,családja van (4 gyermek),ráadásképpen még szeretője is akad,aki egyre többet követel. Olyan munkamániás ember ez a mi doktorunk. Dr.Fodor úgy érzi,meg kellene háromszorozódnia,hogy minden fronton helyt tudjon állni. Kívánsága teljesül:egyszerre csak 3 Dr.Fodor lesz a világon. Hősünk eleinte élvezi a helyzetet,csakhogy ott a szerető aki továbbra is egyre többet kíván... Szabó Borbála novellájára Kafka és Örkény is büszke lenne. Jó ötlet,remekül megírva. Az egyik legjobb kortárs novella,amit olvastam. 

 A 21.századra kulcskérdéssé vált a megfelelő ivóvíz biztosítása. A Föld lakosságának egyharmada nem jut tiszta ivóvízhez. Magyarországon mindig is kulcskérdésnek tekintették az ivóvíz mennyiségét és milyenségét, mégis, még a 20.század végén is akadtak alapvető minőségi problémák a magyar ivóvízkészletekkel.  Az ÖKO folyóirat 2000/1-2. számában olvashatjuk Horváth Lászlóné:A víziközmű-szolgáltatás jelene és jövője című tanulmányát, ebben pedig találunk olyan táblázatokat, melyek vérfagyasztó adatokat tartalmaznak. A 60. oldalon olvashatjuk, hogy 1998-ban Bács-Kiskun megyében 46, Békés megyében 60 településen extrém magas arzéntartalmú vizet fogyasztottak. S aki azt hinné, hogy ez csak a keleti-déli periféria problémája volt, annak kiábrándításképpen elmondom, hogy Pest megyében is akadt 16 település, ahol nagyon magas volt az arzéntartalom. Még Pest megyében is 61000 lakos fogyasztott arzéntartalmú vizet. Nitrogénvegyületek terén sem volt sokkal jobb a helyzet, EU-s kritériumok szerint

 A Nők Lapja Évszakok 2019.nyári számában olvashatjuk Lénárt Emese cikkét A táltosköltő szerelmei címmel. Nagyon érdemes elolvasni mindenkinek,aki kicsit is foglalkozik irodalommal,vagy valami módon megragadta őt Ady Endre költészete és/vagy személyisége. Ebben a cikkben az is találkozhat újdonságokkal,aki hivatásszerűen műveli az irodalmat. Jómagam például nem tudtam,kicsoda is az a bizonyos Kíváncsi Ili,mint ahogy Rienzi Máriáról sem hallottam még soha(utóbbi,mint a cikkből kiderül,kupléénekesnőként kereste kenyerét). Nem tudtam,hogy nem Ady adta Lédának a magyar irodalomból ismert és elismert becenevét,mint ahogy nem voltam tisztában azzal a halálosan komoly okkal sem,ami miatt Léda hazajött Párizsból. Ismeretlen volt előttem Ady és Kaffka Margit meglehetősen zavaros románca(Kaffka Margit szeretett volna Ady felesége lenni,csakhogy Ady elállt a lánykéréstől. Bennem felmerül:a két,tragikusan fiatalon elhunyt literátor-zseni vajon megmenthette volna egymást?). Arról sem tudtam,hogy Ad

 A HVG 2021/24.számában olvashatunk remek hírösszefoglalót a Spanyolország politikai vezetését egyre jobban nyomasztó katalán kérdésről. 2017.után a spanyolok bebörtönöztek néhány,katalán fúggetlenségért küzdő politikust. 2021.nyarán Pedro Sanchez szocialista kormánya amnesztiát adott volna a bebörtönzött vezetőknek. Erre a spanyol jobboldal utcára vonult,tüntetni. Mint a HVG cikkéből kiderül,egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett spanyolok több,mint 60 százaléka ellenzi az amnesztiát,és csak 20 százaléka helyesli.  De akkor miért ragaszkodik Pedro Sanchez kormánya az amnesztiához?Mint a cikkből kiderül:retorikailag ez a nemzeti megbékélést szolgálná,a valóság az,hogy a szocialistáknak szüksége van a legális katalán parlamenti pá támogatására. Hozzátehetnénk:például a migrációbarát törvények keresztülvitelében.  A remek kis cikk(közérthető,tárgyilagos,nem elfogult egyik fél javára vagy rovására sem) olvastán az jutott eszembe:mennyire bonyolult lett a spanyol politikai élet is.

 250 négyzetméter. Egyedi bútorok,burkolatok. Szolíd polgári hangulat. A helyszín:valahol a Tiszántúlon. A cikk (Tiszántúli Toszkána címmel a SzépLak 2011.júniusi számában jelent meg,Kele Andrea szövegével,Berényi János fotóival) pedig egyenesen gyönyörü. Bevezet,kalauzol,végigvezet. Nem áradozik ízléstelenül,hanem bemutat. Ez a bemutató pedig szemet-lelket gyönyörködtet. Különösen a mediterrán hangulatú kert bűvöl el. Az tetszik legjobban ebben a házban,hogy nem kell hozzá sok pénz. Ízlés kell hozzá,meg egy kis ötlet. Polgári látásmód meg egy csipetnyi furfang. Nagyon szépen összeállt,remek otthon. És, még egyszer kiemelném:remek cikk. 

 Kedves Látogatónk!Ugye,milyen szépek is a filmekben,a fotókon,a média-spotokban azok a hajnalpíros napfelkelték,lilás-barnás-rózsaszínes naplementék,viruló piros rózsák,sárgálló pitypangok... Dehogy szépek!Többnyire sablonosak,rosszabb esetben giccsesek. A Digitális Fotó Magazin 2012/7. számában jelent meg Torsten Andreas Hoffmann Kerüljük a sablonokat!című írása. Ebben a Szerző bemutatja,hogyan is lehet sablonos egy fotón a naplemente vagy a rózsa vagy éppen India büszkesége,a Tádzs Mahal,de láthatunk olyan megoldásokat is,ahol a művésznek sikerült eredeti,új szempontokat találnia ezerszer feldolgozott témájához. Az a véleményem,ezt a cikket minden fotósnak,filmesnek,rendezőnek,média-szakembernek,operatőrnek,de ha tágabban akarom kifejezni:minden vizuális művésznek el kellene olvasnia,hogy ne essen bele a sablonosság hibájába. Nagyon őszinte,igényes írás. Minden szakember veheti úgy,hogy kötelező olvasmány. Lelőhelye pedig:Digitális Fotó Magazin,2012/7. ,78-83.oldal. 

 A Digitális Fotó c.folyóirat 2012.szeptemberi számában olvashatjuk Somogyi Nóra cikkét. Az írás Tim Mantoanival,a neves amerikai fotóssal és extra méretű polaroid képeivel foglalkozik. Mantoani új értelmet adott a "portréfotó" szónak. Az ő képein a "modell"mindig valamit cselekszik,az arc sohasem mozdulatlan (talán csak Teréz anya esetében,de ennek az ál-statikusságnak ott funkciója van,a lelki dinamizmust takarja),a fotók olyanok,mint egy kimerevített filmkocka. A Beatles tagjai éppen párnacsatáznak,a kutyát sétáltató házaspár éppen megáll az út szélén. Fidel Castro kubai vezető pedig a szemmel láthatóan kissé illuminált szovjet pártfőtitkárt,Hruscsovot öleli.  Azon gondolkoztam,ad-e valamilyen többletet a képeknek az,hogy Mantoani óriásira nagyítja őket. Nem csak egy öncélú performance-ról van szó?Rájöttem,hogy nem. Az előbb említett Fidel Castro-kép esetében ugyanis pont az hozza elő a részleteket,az teszi résztvevővé a nézőt,hogy a híres történelmi személyisége

 Aki lakberendezéssel  vagy belsőépítészettel foglalkozik- most az igényesebb szegmensre gondolok, nem arra, amikor arra kérik a lakberendezőt, hogy tüntesse el a vezetékeket- szóval, aki az igényesebb lakberendezést műveli és szereti, vagy éppen új ötletekkel kívánja feldobni házát, ne hagyja ki a Nők Lapja Évszakok 2019.téli számának 114-119.oldalán bemutatott házat! ( A cikk alatt szerző neve nem szerepel, kár, mert jó).  Szóval ez az ominózus ház Svédország Mellerud nevű városának igen gazdag külvárosi negyedében található, és jellegzetessége, hogy fehér. Fehér az ajtó, az ablak, a padló, a plafon, a fal, szinte minden bútor, még a kandalló is fehér.  Azt gondolhatnánk: na, megjöttek újgazdagék, és kitaláltak valami hülyeséget- de nem! Nagyon is ízléses a ház. Hogy miért?Azért, mert a fehér mellé mindig adagolnak egy kis ezt-azt. A konyhában, a fehér étkezőasztal mellett zöld növény virít. A hálószoba fehér ágyán ott a szürke műszőrme takaró. Az étkezőben piros sapkás karácsonyi ma

 Nagyon sok magyar szülő teljesen kétségbeesett állapotban keresi fel a pszichológust vagy rosszabb esetben ír levelet valamelyik médiacsatornának: gyermeke az utóbbi időben fáradékony, nem figyel, már meg is állapították nála,hogy figyelemhiányos. Mit lehet ilyenkor tenni? A Nők Lapja 2021/18. számában, a 63.oldalon olvashatjuk Dr. Donauer Nándor neuropszichológus nagyszerű írását ( címe:Művészlelkek vagy csak lusták?), melyben a kiváló kutató nagyon egyszerű választ, megoldást ad a problémára: a fiatalok nem alszanak eleget. Hogy miért, mit csinálnak éjszaka alvás helyett, azt nyitva hagyja, illetve majd a következő részben folytatja, de maga a válasz egyszerűségében lenyűgöző. Mint ahogy sodró, magával ragadó az egész cikk is. Nagyszerű írás, jó olvasni! Persze, a probléma nemcsak Magyarországot érinti. A Nők Lapja weboldalán nagyon sok izgalmas, érdekes olvasnivalót találnak nők és férfiak egyaránt!

 Annyiféleképpen gyászolunk...Van,hogy olyan embert gyászolunk,aki nem volt családtag,de sokat segített nekünk. Dragomán Györgynek,a kortárs magyar irodalom egyik ikonjának, kitűnő novellája,a Tartozás,a Nők Lapja 2021/18.számában,a 72.oldalon jelent meg. A novella tulajdonképpen egy belső monológ. Karola,az ötvenöt éves,meglehetősen zaklatott lelkű nő adná át részvéte jeléül ajándékát apja szociális gondozója férjének. Csakhogy rosszul lesz,nem tud kiszállni a kocsiból. Felidézi Emőke alakját,szereretét,ahogy apját ápolta,aztán őt is masszírozta-aztán a novella végén van egy igazi poén. Maga a mű szinte egybefüggő,nincs benne hagyományos,kötőjeles párbeszéd. Csak belső beszéd,de az aztán bőséggel. A Tartozás a rövid novella-régebben úgy hívták:tárca-műfaj mesterműve. Gyászt,tiszteletet,bonyolult érzelmeket jelenít meg,mindössze egy oldalban. Mindenkinek ajánljuk,aki szereti a szép és nemes irodalmat.

 Magyarország egyáltalán nem volt az a technikailag és infrastrukturálisan elmaradott ország,mint amilyennek sokan feltúntetik. Íme,egy példa:keretes hír a Vakok Világa c.folyóirat 1990.februári számának 23.oldalán: "Molnár Mária:Beszélő számítógép a szegedi hangoskönyvtárban Még a múlt év végén egy örömteli eseményre került sor könyvtárunkban:megérkezett Budapestről a BRAILAB PLUSZ számítógép.A gépet a Csongrád megyei Ifjúsági és Sportosztály pályázatán nyert pénzből és vállalati támogatásokból vásárolta az intézmény. A gép használatához és folyamatos működtetéséhez szükséges további eszközök beszerzését is pályázatokon elnyert összegekből szeretné a könyvtár finanszírozni. 1990 januárjától tanfolyamon sajátíthatják el a tudnivalókat.Reméljük,hogy mindnyájuknak jó szórakozást -talán egy-két társunknak kenyérkereső foglalkozást is-biztosít ez az egyelőre csak "csodabogárként"kezelt,mindent tudó masina." Szóval,1989-ben,Szegeden,már beszélő számítógép működött. Ez ér

 A Somogy című folyóirat 2009/1. száma közli Illyés Gyula:Tihanyi barátaimhoz című versét,mely szerintem világirodalmi rangú. Miért is? Egyrészt azért,mert úgy érzékelteti Tihany és a Balaton vidékének exkluzív hangulatát,hogy mellőzi a magyar költők által ezekhez társított toposzokat. Nincs nádas,visszhang,halász,magyar tenger,semmi ilyesmi. Ennek a költeménynek saját világa van,saját metaforákkal és szimbólumokkal. És Illyés Gyulától szokatlan vidámsággal,szarkasztikus iróniával. Már a "barát"illetve később előforduló "kortársaim"szavak jelentéstartalma is eltér a megszokottól,hiszen nem költőket,írókat,egyéb művészeket és értelmiségieket jelölnek,hanem az örök dal és a folyton zengő ének művészeit:énekesmadarakat. Akik pedig az örök fiatalságnak,folytonos megújulásnak szimbólumai. Az idősödő Illyés Gyula kiszabadult az irodalommal és politikával fojtogató Budapest szorításából,Tihanyba utazott, és újra fiatalnak,lendületesnek érzi  magát. Ehhez a lendülethez pedi

 Rohanó tudományos világunk elszáguld a tegnap eredményei mellett. Ritka dolog manapság, hogy bármely természettudományban egy 1984-es cikk még releváns legyen. Nos, Miklós András háromrészes cikksorozata erre a sorsra jutott. A torzonborz hangjegyek- fejezetek a pszichoakkusztikából című, nagyon komoly és valóban csak szakemberek számára érdekes sorozat második része ( Hi-Fi Magazin, 1984/2, 25-32.o.) például a torzításokról szól. Részletesen elemzi a harmonikus torzítást, az intermoduláris tozítást, illetve a különbségi torzítást. Igaz ugyan, hogy a cikk- nevezhetjük inkább tanulmánynak-  megjelenése óta a technikai eszközök jelentősen változtak, igaz, hogy a világ is sokat ávlzotott, de a hangtorzítások maradtak. Akit érdekel a téma, keresse meg a folyóiratot valamelyik adatbázisban, és tanulmányozza át alaposan a cikket! Megéri!  S hogy mennyire komoly szakmai tényező volt ez a magazin: 1984-ben 58 forint volt egy szám ára! Ez akkor egy magazinért hatalmas összeg volt. De az érdekl

 Vajon mi köze a kettőnek egymáshoz?A cementgyártás,annak alapján,amit tudok róla,nem tűnik éppen zöld iparágnak... Mint a Figyelő című üzleti hetilap 2021/33.számában közölt cikkből (59.oldal,Dózsa György: Cementgyárak aranykora) kiderül,nagyon is sok a kapcsolódási pont.Igen nagyértékű kapcsolódási pontok vannak a két ágazat között. Ha ugyanis egy kormány környezetvédelmi paradigmaváltásra készül-a cikk szerint éppen ez zajlik az USA-ban,Nagy-Britanniában és Kínában is),ahhoz infrastrukturális beruházások kellenek. Az infrastrukturális beruházások pedig építkezéseket foglalnak magukba. Az építkezéshez pedig mindig kell cement. Úgyhogy ma is tanultam újat:a környezetvédelem fellendíti a cementgyártást.  A cikk,és az egész hetilap pedig:kitűnő!

 Mai ismereteink szerint 1902-ben készült el az első európai sci-fi film. A címe:Utazás a Holdba. Francia rendező,Georges Méliès forgatta,s az egyik főszerepet is ő alakítja. A mindössze 14 perces némafilm csupa pörgés és cselekmény. Egy csapat extravagáns tudós felutazik a Holdra(ágyúval lövik ki őket,mint Jules Verne regényében),ott konfliktusba kerül a selenit néppel,de aztán megszöknek,és a sok kíváncsi érdekkődő az óceánba zuhan,ahol megcsodálja a káprázatos halakat,korallokat,angolnákat.  Az egész filmnek az a mondanivalója,hogy amíg közvetlen élőhelyünkkel,a Földdel,nem vagyunk tisztában,addig ne akarjunk már mindenáron a Holdra utazni.Az idegen világokban nem szívesen látnak bennünket,földlakókat...Ez a mondanivaló a mai napig aktuális. Méliès zseniális,a főszerepet alakító,Victor André pedig emlékezetes karakter. Jó film,érdemes megnézni a legnagyobb videomegosztó platformon.

 Ahogy tapossa a havat a messzi Északon,...az ég szürke...csak néhány órára süt ki a Nap... A sajtótól,médiától régebben azt várták el, hogy általa valami szépet,nemeset és maradandót éljen át a befogadó. Aztán ezek az elvárások hirtelen megváltoztak. De még napjainkban is alkotnak olya tehetségek a sajtóban,médiában akik alkotásaikkal képesek igazán gyönyörködtetni. A Reader's Digest 1997.januári számában olvashatjuk Pierre Berton:Azok a régi szép telek című írását. Annyira pontos,életszerű,hogy az Olvasó szinte a bőrén érzi a kanadai telet. Átéljük,milyen lehetett puszta kézzel hozzáérni a fémalkatrészhez a mínusz 40 fokos hidegben. Átérezzük az óvónő helyzetét,aki minden szünetben tizenkét gyerekre adta rá a két zoknit,a kesztyűket,kabátokat,sálakat,majd vette le róluk a szünet végeztével. Szinte együtt fáj a szívünk az Utolsó Hajó utasaival,akik október körül elhagyták Dawson Hillt,hogy melegebb vidéken húzzák ki a telet. S mit érezhettek vajon a parton állók? Ott vagyunk a kan

 A Nők Lapja 2020/53. számának 56-58.oldalán remek cikk olvasható a régi rádiókabarékról, Szegő András tollából. Fiatalabbak kéedvéért:anno a 20.század végén a Rádiókabaré volt a magyar humor csúcsa. Óriásokkal, akiknek viccein hetekig röhögtünk.  Jó olvasni Szegő András cikkét. Jó emlékezni Hofi Gézára, Antal Imrére, Alfonzóra, Kibédi Ervinre és a többi legendára. Nemcsak azért, mert visszamehetek boldogult ifjúkoromba, hanem azért is, mert ezeknek a humoristáknak, színészeknek a vicceit még mai napig is elhallgatom. Klasszikussá váltak. Van, aki még köztünk van ( Nagy Bandó András), de a többségük már csak az égből figyeli ezt a cseppet sem humoros világot.  Volt egyszer egy másik korszak, melynek emléke még mindig velünk él. Ne felejtsünk!  Azt a bizonyos kórházi sztorit Alfonzó kazettájával nem is ismertem... Itt a Nők Lapja weboldala.

 Szenzációsan jó cikkre bukkantam a NEW technology magazin 2021/2.számában. Gábor János írása(Az űrben is működhet a 3D  nyomtatás,39.o.) szinte elrepített egy másik dimenzióba.Vagy nem is csak "szinte".... Arról van ugyanis szó,hogy az űrhajókban rendkívül szűk a hely. Ezáltal nagyon bonyolult valamit elhelyezni a járműben. De ha működne az űrben a 3D nyomtatás,akkor ezzel ez a probléma meg is oldódna. Nem is szólva olyan külső egységekről,pl.antennákról,melyeket jelenleg a Földről kell minden egyes esetben felcipelni. Ezentúl másképp lenne:helyben kinyomtatnák.  Gábor János cikke kapcsán nekem egy sajátos felhasználási terület jutott eszembe:a filmipar. Olyan,valóban az űrben játszódó sci-fiket lehetne forgatni(ha ugyan használható még itt a "forgatás"szó),melyekről a 20.század nagy rendezői csak álmodtak. Fellőnének egy űrhajót,ezen egy számítógép tartalmazná a jelenetet,a nyomtató kinyomtatná a karaktereket,szóval a film vagy legalábbis annak egyes jelenetei tén

 A Nők Lapja Évszakok 2020.nyári számának 86-88.olvashatjuk Balázs-Piri Krisztina kitűnő cikkét Georgia O'Keeffe-ről,a magyar felmenőkkel is büszkélkedő amerikai festőről,aki utálta,ha festőnőnek nevezik,merthogy a művészi tehetségnek és a nemiségnek ne legyen köze egymáshoz... Georgia egy életével is művész,egy nem mindennapi egyéniség volt,az biztos. Mint Balázs-Piri Krisztina cikkéből kiderül,a közönség eleinte kissé félreértette,mindenféle freudista elemeket láttak bele virág-ábrázolásaiba. Aztán tisztázódott a dolog,sőt,Stieglitz,a híres galériatulajdonos feleségül is vette a kúlönc természetű nőt. Aki amúgy nemcsak virágokat festett,mintegy 2000 képe közül csak kb.200 ábrázol virágot. Balázs-Piri Krisztina írása kiváló,a magyar médiavilágban szokatlanul erős,nívós ismertetterjesztő cikk. Alkalmas arra,hogy felkeltse az érdeklődést Georgia O'Keeffe élete és munkássága iránt,és további kutatásra ösztönözzön. 

 Sokszor előfordul, hogy az Olvasó komoly témákról a legérdekesebb, legváratlanabb helyen talál érdekes, figyelemreméltó cikket-publikációt. A Magyar Narancs 2021.október 21-én megjelent számának 24-26.oldalán olvashatjuk Barotányi Zoltán:A velünk élő precedens. A nürnbergi per 75. évfordulója című írását, mely számtalan új, a magyar közönség előtt eddig nem ismert adalékkal, szemponttal gazdagítja a nürnbergi perről szóló ismereteinket. Megtudhatjuk, hogy már 1943-ban felmerült, hogy eljárást indítsanak a náci vezetők ellen. Winston Churchill statáriális módon akart végezni velük, ezt azonban Roosevelt és Sztálin nem helyeselte. Megtudjuk azt is, hogy a szovjetek eredetileg Berlinben kívánták lebonyolítani a pert, de mivel a város széjjel volt lőve, inkább Nürnberg mellett döntöttek.Nehéz volt megegyezni. Számomra igen meglepő információ volt, hogy már az I. világháború után is történtek felelősségrevonások Németországban, mégpedig Lipcsében, ahol ötven ember kapott a vártnál kisebb

 A Görgei-kérdés hosszú évtizedeken át a magyar történettudomány mérlegéül szolgált:aki Görgeit árulónak tartotta,az balos volt,aki nem tartotta annak,az meg jobbos. Az ilyesfajta leegyszerűsítések ártanak legjobban a történetírásnak. Amikor elkezdtem olvasni a Világ Magyarsága c.hetilapban (2020.május 7.)Hutzler Vilmos írását,azt gondoltam,ez is csak egy újabb vitacikk,mely cseppet srm meggyőzően támasztja alá egyik vagy másik oldal igazságát. Aztán rájöttem,hogy itt jóval többről van szó,mint vitacikkről:Görgei Artúr hadvezéri pályafutásának rövid (egész oldalas) ismertetése ez,olyan tényekkel,melyekről még soha nem volt szerencsém hallani  Három olyan tényt találtam a cikkben,mely meggyőzően igazolja Görgei elkötelezettségét,és cáfolja áruló voltát. 1.Andrássy kifejezetten kérte Görgeit,hogy kezdjen egyeztető tárgyalásokat az orosz udvarral. 2.Kossuth az OHB elnökeként adott felhatalmazást Görgeinek az oroszokkal való békekötésre(na,itt csattantam fel. Aztán az emigrációban mindenfé

 A Magyar Narancs című hetilap 2021/42. számának címlapján a mosolygó, az előválasztásokon győztes Márki-Zay Péter látható, a felirat következő:"Elvis él! Márki-Zay Péter és a belé vetett remények" A képaláírás arra utal, hogy Márki-Zay külsőleg hasonlítana Elvis Presley-re, a rock and roll ikonjára. Kétségtelen,a magyarországi ellenzék vezetőjének a szája és az orra oldalról nézve mutat némelyes hasonlóságot, összességében mégsem állítanám, hogy az ellenzék vezetője külsőleg hasonlítana Elvisre. Szerintem teljesen más karakter. Elvisnek pl. nagyobbak voltak a fogai. Nem is tenné jól az ellenzéki média, ha ezt a hasonlóságot erőltetné. Szerintem. Ami pedig a pályafutás hasonlóságát illeti, azzal még több probléma akad. Memphis nem Hódmezővásárhely.Nem kell ezt a hasonlóságot tolni a médiában. Amúgy maga a hetilap kitűnő, következő bejegyzésünkben egy nagyon érdekes történelmi cikket ismeretetünk.  Itt a hetilap weboldala: magyarnarancs.hu

 El Mirador a maja civilizáció egyik központja volt. Igen szokatlan sajtóorgánumban, a Vakok Világa című folyóirat 1989/10.számában olvashatunk róla cikket, melyet Ray T. Matheny könyve alapján Szabó Lászlóné írt és fordított. Méghozzá remekül. Szinte érezzük a nyári negyvenfokos trópusi meleget, a kutatókat folyton zaklató moszkitókat. Látjuk magunk előtt a hatalmas, vörösre festett mészkövekből épült szent építményeket. Teraszok, szobrok, hatalmas közterek között járunk, megcsodáljuk a 18 méter magas piramist ( köztudott, hogy piramisokat nemcsak az ókori egyiptomi civilizáció hozott létre). Megtudjuk a cikkből, hogy a kutatók sokat vitatkoztak azon, hogy El Mirador vajon a klasszikus maja korban ( Kr.u.250-900), vagy a preklasszikus maja korban épült. Nagy valószínűséggel mindkettőben, mégis, inkább a klasszikus maja korban beszélhetünk a város virágkoráról. Ennek ellenére több száz preklasszikus cseréptöredéket is találtak. Matheny könyve említést tesz még a régészet hiénáiról, a f

 A Ridikül magazin 2014/30.száma egész kis blokkot szentel a felnőtt gyerek-szülő együttélésnek. Minden oldalról körüljárják a témát,szó esik az üresfészek-szindrómáról éppúgy,mint a bumeráng-gyerekekről. Nagyon tetszik a cikkekben,hogy nem értékelnek,nem ítélkeznek,elfogadják,hogy mindenkinek-ezáltal minden családnak-máshogy és máshogy alakul a közös sorsa.  A lap 36.oldalán friss statisztikai adatok találhatók a témáról. Jómagam egészen elképedtem. Az olasz férfiakról például az a hír járja,hogy macsók,önállóak-erre kiderül,hogy 2000-ben a 30-34 év közötti olasz férfiak 27 százaléka még otthon lakott. Magyarországon 2011-ben a 20-39 éves korosztálynak 37 százaléka lakott otthon. És most jön az igazi meglepetés:a KSH által megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy,hogy egy férfi bármeddig együtt lakhat szüleivel... Bár utóbbi azért eléggé szélsőséges,vegyük az átlagot,tehát azt,hogy valaki 30 éves koráig él otthon. Magyaroszágon az átlagéletkor 76,6 év. Életünk 40 százalékát tehát szülein

 Van egy nagyon jó cikk(több is van,de most csak az egyikről írunk)a Reader's Digest magazin 1996.augusztusi számában. Daniel Goleman írta,és az érzelmi IQ-ról,azaz az EQ-ról szól.Nagyon eleven,mindennapi példákkal alátámasztott,pörgős és okos kis írás. Goleman szerint az érzekmi IQ összetevői az alábbiak:önismeret,a hangulat irányítása,önmagunk motiválása,a hirtelen késztetéseknek való ellenállás képessége,emberismeret. Azért érdekes ez a felsorolás mert a magyar pszichológiai szakirodalom és ennek nyomán a magyar média,leginkább csak az utóbbit sorolja az EQ összetevői közé. Goleman szemlélete sokkal átfogóbb,divatos szóval:holisztikusabb. Érdemes elolvasni,így 25 év után is nagyon frissnek,újszerűnek hat. 

 A Reader's Digest magazin 1996.októberi számának cikke szerint (Szabados Krisztián:Hogyan nevelhetünk erkölcsös gyermeket?, 121-124.o.) igen.Elég, ha tudatosítjuk értékeinket, elmondjunk a gyerkőcnek, mi a jó és mi a rossz, felismerjük a bűntudat hatalmát ( apropos:nem ezt művelte másfél évezreden át a katolikus egyház?) no és persze támogatjuk az iskolai erkölcsi nevelést. Itt máris felmerül az első kérdés: ki mondja meg, mi a helyes erkölcs? Szabados Krisztián elmélete szerint -melyet egyébként kitűnően, szép és érthető magyarsággal fejt ki- a gyermek erkölcsi fejlődése a családon és az iskolán múlik. Ez az, amivel vitatkoznék. Mert a 21.században sok más olyan tényező van, amelyek jelentős hatással lehetnek a gyermek erkölcsi fejlődésére, s amin a szülők- mert elsősorban nekik szól ez a cikk- nem igazán tudnak változtatni. Ilyen tényezők: - haverok - internet, ezen belül is filmek, játékok - a felnőttek példaadásának hiánya, társadalmunk vezető rétege egyre erkölcstelenebb - a

 Az ÖKO című folyóirat ( alcím:ökológia-környezetgazdálkodás-társadalom) 2000.3-4.számának 27-47.ooldalán olvashatjuk Dr.Kerek Zoltán: Vidékfejlesztés, pénzügyi feltételek című tanulmányát, melyben Szerző komplex szemlélettel elemzi a magyar vidék helyzetét. Nagyon kevés hasonlóan magas színvonalú és mélységű tanulmányt olvastam eddig, biztos vagyok benne, hogy közgazdászok, agrárszekemberek,gazdaságtörténészek számára igen hasznos lehet e tanulmány. Szerző felvázolja Magyarország településszerkezetét, ismerteti a magyar mezőgazdaság pénzügyi kondícióit ( pl. kisgazdaságok jövedelmezősége, hektáronként megtermelt érték, stb.) egyéb elönyős és hátrányos oldalait, leírja, mire lehetne fordítani az EU-tól, különböző programok keretében kapott támogatásokat. Nagyon objektív, nagyon tárgyilagos. pl. amikor a magyar mezőgazdaság előnyös és hátrányos tulajdonságairól ír, 11 erősséget és 10 gyengeséget sorol fel. Erősségek között említi a földrajzi elhelyezkedést, a kedvező klímát, az öntözhet

 A Reader's Digest magyar kiadásának 1996.novemberi számában olvashatjuk Bob Sikorsky kitűnő írását,melynek címe:A téli autózás trükkjei. Kilenc nagyon fontos és jó tanácsot ad a Szerző mindazoknak,akik télies körülmények között használják gépjárművüket. Az első tanács az,hogy-az általánosan megszokottól eltérően-ne járassuk üresben a motort,vagy legalábbis ne sokáig. Mivel hideg az egész gépjármű,könnyebben kopnak az alkatrészek. Csak egy pici ideig,kb.fél percig járassuk a motort üresben,utána kezdjünk hozzá a "normális"vezetéshez.  Hát,akkor csináljuk így!

 Amikor az ember történelmi munkákat, vagy publicisztikákat olvas a Kádár-rendszerről, avagy épp a rendszerváltásról, szomorúan tapasztalja, hogy a történészek szerint Magyarország az 1980-as években egy technológiailag fejletlen, elmaradott ország volt. Az akkori magyar emberek pedig- vélekednek a történészek- folyton csak az elavult termékeket előállító gyárba jártak dolgozni, nem is sejtették, milyen nagy jövő előtt áll a számítógép, a kommunikáció, meg minden. Való igaz, Magyarország valóban nem tartozott a technológia-kommunikációs nagyhatalmak közé- gondoljunk bele, átlagembernek éveket kellett várni egy vezetékes telefonra. Ám minden szabály alól vannak kivételek. Magyarországon is éltek olyan emberek, akik látták, hogy az informatikáé, a számítógépes kommunikációé a jövő. 1989-1990-ben több magyar sajtó- és médiatermék( jómagam a Vakok Világa c. folyóirat 1990.novemberi számában, a 12-13.oldalon találtam cikket) is beszámolt arról, hogy hazánkban, a Budapesti Műszaki Egyetem Hí

 Bihari Klára novellája (Az egyik kislány, meg a másik,Nők Lapja, 1979/40) valóságos dráma. A főhős Rózsi, tizenegy éves kislány, szülei elváltak, édesanyjánál él. Anyja rendkívül igénytelen, gyermeknevelésre alkalmatlan asszony, amúgy egykori prostituált. A körülmények rendkívül szegényesek, nincs fürdőszoba, az érzelmi viszonylatokról jobb nem is beszélni.  A kis rózsi minden hónapban egyszer, ellátogat apjához, aki második feleségével él, ha nem is királyi, de tisztes kispolgári körülmények között. Lakótelepi lakás, fürdőszoba, minden. Apja második felesége, aki hozott a házasságba egy Andrea nevű lányt, próbálja elfogadni a helyzetet, de nem nagyon tudja- ugyan,ki az, aki tudná az ő helyében- hogyan kell a férje első házasságából származó lánnyal viselkedni.  A szitu: a szegény lány látogatása gazdagéknál. Rózsi csak ilyenkor, az apjánál tett látogatások napján tud megfürödni, nincs tiszta ruhája,Andrea ad neki. Csak ilyenkor eszik tejet, kalácsot, szalámit, süteményt. Andrea- hisz

 A BBK nem más,mint a Német Katasztrófavédelem. A szervezet Twitter-oldalára gyakran feltesz humoros videókat,melyben a német lakosságot tanítja alapvető helyzetek kezelésére. Például az élelmiszer-felhalmozás ellen egy képzelt ufó-támadásról szóló videót készítettek. Arra pedig,hogyha valaki veszélyhelyzetet érez a lakásban,pl. betörő jár ott,vagy szivárog a gáz,akkor hagyja el a lakást,egy gonosz kis kék nyulakat mutató animációs videó hívja fel a figyelmet. De mindez humor,echte deutsche humor. Nem gondolja komolyan a BBK,hogy kék nyulak fogják megszállni a lakásunkat.Ez csak figyelemfelhívás,társadalmi szintű edukáció,groteszk túlzásokkal,vicces formában,a mondanivalót erősen mediatizálva. Mint ahogy azt sem gondolják komolyan a katasztrófavédők,hogy gyertyával fognak fűteni a német lakásokban. Ez a videó is humor. Túlzáson alapuló humor.Arra próbálják tanítani a németeket,hogy takarékoskodjanak az energiával,különösen most,hogy csökken a gáz mennyisége és nő az ára. De szó nincs a

 Az Új Művészet c.folyóirat 2003.júliusi számában olvashatjuk Lóska Lajos cikkét Csendes képek. Száz éve született Faber Gabriella címmel. Remek cikk,egy,a magyar művészettörténetben kevéssé ismert alkotó szakavatott bemutatása érdekfeszítő szöveggel,jól válogatott képanyaggal.Lóska Lajos nagy gondot fordít arra,hogy beillessze a magyar művészettörténetbe Faber Gabriella munkásságát. Faber Gabriella a halvány,csendes színek,a szinte ködbe burkolódzó látvány festője volt egy olyan korban,amikor a szocreál harsány vöröse,a posztimpresszinizmus méregzöldje töltötte be a kiállítótermeket. A Fiatal fák című képén a kék szinte fehér,a barnák is egészen világosak. A Bérház körfolyosó című képén barna és szürke foltok érzékeltetik a ház sötétségét,misztikumát. Mert Faber Gabriella képein a misztikum,a titokzatosság éppolyan erős,mint mondjuk a romantika sötét erdőket mutató tájképein. Pontosan attól válik titokzatossá a táj,a fák,a bérház, hogy Faber pont az ellentétét festi annak,amit mi a va

 Magyarországnak sok szép hegysége van. Szeretem a Bükköt, a Zempléni-hegységet, a Pilist- mindenek-mindnek megvan a maga sajátos hangulata. Mégis: legromantikusabb hegységünknek a Bakonyt tartom. Valami furcsa, misztikus hangulat, lelkünket izgalomban tartó borongós sötétség uralkodik itt, no meg emléke az ide menekülő betyároknak, a harcos történelemnek, no és az itt született, hatalmas életművet megalkotó íróknak. Aki a Bakonyban jár, igazából kul-túrát tesz: hagyja, hogy megérintse őt a magyar múlt máig fújó szele.  A már említett író-egyéniségek kapcsán figyeltem fel Lak István: Barangolás a Bakonyban című cikkére. Ez voltaképpen beszámoló egy túráról, melyet 1988-ban a Vakok és Gyengénlátók Wesselényi Sportkörének Turista Szakosztálya szervezett. A cikk pedig a Vakok Világa című lap 1988/8-9.számában jelent meg.  Útibeszámolót írni tudni kell. Szépen, lassan, mint ahogy a zsákmányára leső macska oson, kell rávezetni a Tisztelt Olvasót magára a lényegre, a turisztikai célpontra, a

 Olvasom a Természetgyógyász 2005.novemberi számának 40-41.oldalán -tamás- cikkét,melynek címe:Krónikus betegségek-karmikus terhek. Olvasom és hüledezek. Örülök egyfelől,mert Szerző a betegségeket a szellemi hátterükkel együtt véli gyógyítandónak. Ezzel semmi baj. Még azt sem tartom bajnak,ha valaki hisz a reinkarnációban és karmában,több milliárdan hisznek benne a világon. Azzal azonban,amely következtetést a cikk Szerzője mindebből levon,nem érthetek egyet. -tamás-szerint ugyanis betegségeinktől úgy szabadulhatunk meg,ha kisöpörjük a tudatalattinkat. "...mindenkinek arra kell törekednie,hogy lehetőleg gyorsan és tartósan megszabaduljon jelenlegi,tudatalattijában zajló programjától". Azt gondolom,hogy nem feltétlenül a tudatalattimban kell keresnem az influenza vagy a gyomorrák ellenszerét. Fizikai betegségeket gyógyítani,vírusok,baktériumok ellen fellépni leghatásosabban az orvostudomány fizikai-kémiai eszközeivel lehet,legalábbis eddigi rövid élettapasztalatom ezt igazolja

 Aki azt gondolja,hogy a napkollektor valami új dolog,az rosszul gondolja. A Nők Lapja című kitűnő hetilap 1979/40.számának hátoldalán,a "Heted 7 Országból"című fotórovatban láthatunk egy fényképet,az alábbi képaláírással: Napfűtés előnyben-a családi házon napfénykollektorok. A ház tetején 15 darab kollektor látható. A képet az MTI Külföldi Képszolgálat készítette,de hogy hol és mikor,azt nem tüntetik fel. A fekete-fehér fotón egy európai külsejű ház látható. A lényeg:napkollektort már az 1970-es években is használtak,úgy feltételezem,nálunknál környezettudatosabb nyugat-európai országokban. Csak akkoriban a média még nem karolta fel a környezetvédelem ügyét,mint ma.21.századi emberként azt mondom:lehet,hogy akkoriban kellett volna erről többet beszélni-illetve mutatni. 

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.

 A VidékÉRT Magazin, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat kiadványa, tudomásom szerint eddig egyetlen számot ért meg, pedig- véleményem szerint- szükség lenne ilyen kiadványra, rendszerességgel is. Pláne, ha olyan kitűnő cikkeket olvashat az ember, mint a 30-34.oldalon található Mert a vidék soha nem állhat le. Vidékfejlesztési jó gyakorlatok a koronavírus árnyékában című.  A cikk megyénként felsorolja azokat fontosabb mezőgazdasági ötleteket, fejlesztéseket, melyek a pandémia idején valósultak meg. Van itt öntözési mintaprogram Bács-Kiskun megyéből éppúgy, mint szőlősgazdák számára felújított út Hevesből, vagy Napkoron ( Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) nyílt vadhúsfeldolgozó, üzem, prémium minőségű árukkal. Az egész cikk arról szól, hogy bár a helyzet nehéz, Magyarország mégis tud továbblépni: innovációban, korábbi elmaradások pótlásában, öntözésben, előfinanszírozásos zöldség-vásárlásban ( ezt zöldségdoboznak hívják, Vas megyében találkozhatunk vele), és még megannyi másban. Szóval, nagyon

 Ha valaki szereti a mély pszichológiát és egyben kemény társadalmi kritikát ötvöző filmeket,akkor ne mulassza el a román Adina Pintilie:Ne érints meg!(Touch Me not!) című filmjét. A főhős,Laura (Laura Benson) komoly szexuális problémával küszködik:nem tűri az érintést. Pszichológusa javasol neki egy sajátos terápiát-hogy ez mi,azt itt nem áruljuk el,tessék megnézni a filmet! Pintilie filmjének hangulata szerintem-egyszerűen nem jut eszembe pontosabb kifejezés-kesernyésen franciás. Minden megdől,amit Európában a szexualitásról tanítanak,illetve amit a mainstream média erről a pubkikumnak közvetít. Laura világa annyira egyedi,mégis:mindannyiunkra jellemző,hogy minden nező csak tanulhat ebből a filmből. Nők,férfiak,idősek,fiatalok egyaránt.

 Nagyon imponáló kis cikket olvastam a Természetgyógyász c.folyóirat 2005.novemberi számának 52-56.oldalán,V.T. tollából. Szinte mindent elmond a virágesszeciákról,amit egy magamfajta laikusnak tudnia kell:mire használják ezeket a készítményeket,hogyan hatnak a stressz ellen,ki volt az a Dr.Bach,hogyan készülnek ezek a virágesszeciák,mely országok tudósai foglalkoznak ezzel leginkább,s kell-e tesztelni ezeket a készítményeket. Nagyon élvezetes,jó cikk. Számomra,mint laikus olvasó számára inkább az a kérdés,hogyha egyszer stressz és más civilizációs betegségek ellenében használom a virágterápiát,akkor kell-e egyáltalán esszenciát készítenem. Nem jobb lenne a virágot a tövén hagyni,és csak nézegetni?Az is megnyugtat,nem? Szóval,lehet,hogy dilettáns a kérdésem,de szerintem jogos.

 Nem tudom,az internetes médiatartalmak között mennyire népszerűek a mémek,sajnos,ebben a témában járatlan vagyok,azzal nem hiszem hogy nagyot tévedek,ha kijelentem:nagyon népszerűek. Mindenesetre azok számára,akik úgy döntöttek,hogy a jövőben mémgyártással szeretnének foglalkozni üzleti alapon,adnék egy tanácsot. A Glamour divatmagazin 2021.áprilisi számában Juhász Edina tollából nagyon jó cikket közöl az internetes mémiparról. Bevezetésképpen minden érdeklődőnek ajánlom,olvassa el! Szerepelnek a cikkben a pozitívumok is,de nem felejtik el figyelmeztetni az álmodozó kezdőket,mire is kell odafigyelni. Juhász Edina remek kedvcsináló cikkel örvendeztette meg az Olvasót. Bepillantást nyertünk egy ismert jelenség kevésbé ismert oldalaiba. Érdekes,izgalmas cikk. 

 Az Élet és Tudomány c.folyóirat 1978/24.számában,a 759-761.oldalon olvashatjuk P.Mirtse Márta és dr.Flam Zsuzsa Az önzetlenségről c.cikkét. A Szerzők kitűnően összefoglalják az altruizmussal kapcsolatos,akkoriban frissnek számító szociálpszichológiai kutatások eredményeit. A kutatások három fő irányban keresik az altruizmus eredetét. 1.Csereelmélet.Eszerint az az ember,aki gyakran kap életében elismerést,jutalmat,késztetést érez arra,hogy visszaadja azt. Aki viszont sokat ad másoknak,az sokat is akar másoktól kapni.(Véleményem az,hogy ez tkp.az altruizmus üzleties magyarázata,jellemzően amerikai kutatók munkásságán alapul).  2.Társadalmi és műveltségi felfogás. Az emberek(és az intelligensebb állatok)tudják,hogy közösségeik csak akkor maradhatnak fenn,ha a tagok segítenek egymáson. Szerzők példának hozzák az éhező társaikon segítő csimpánzokat. Eszerint-recenzens legalábbis így értelmezi-az önzetlenség egyfajta intellektuális aktus:én segítek rajtad,mert a közösségnek erre van szükség

 Örömmel olvasom Rozgics Mária cikkét a Világ Magyarsága című hetilap 2020/19.számának nyitóoldalán. A Szerző a magyar nyugdíjasok nehéz helyzetéről ír,mindenben igaza van,nemzetközi összehasonlításban valóban elképesztően alacsonyak a magyar nyugdíjak.Valahol ez az egész társadalom felelőssége.  Van egy érdekes gondolat a cikkben,amivel viszont vitatkoznék. Rozgics Mária azt írja:Mi indokolja a művészvilág hihetetlen támogatását.Mi a társadalmi elismertség piedesztálján álló focisták támogatását?". Azt gondolom,itt két különböző dolog lett összemosva. Egyrészt:A művészeknek ( és most nem a mindenkori politikai kurzus által sztárolt, hanem a tehetséges, sokat kínlódó művészekről beszélek) juttatott támogatás meg sem közelíti a futballistákét. Másrészt a magyar művészek nemzetközi szinten is teljesítenek,öregbítik országunk újabban fogyni látszó hírnevét. Futballistáinkról (a cikk megírása óta kétszer kikaptak Albániától, úgy,hogy még gólt sem rúgtak) ez már nem mondható el. Tehát-

 Egy nagyon jó elemző cikket szeretnék ajánlani Kedves Látogatóinknak. A mandiner.hu internetes portálon olvashatjuk Balázs Boldizsár:Úgy verte meg a Madrid idegenben a Barcelonát...című írását. Balázs a legutóbbi,a Real Madrid győzelmével végződött El Classicoról ír.  Szó esik az edzőkről,különösen Ronald Koeman nehéz helyzetéről,a két sztárcsapatba beépült (vagy inkább:beépülni szándékozó)fiatalok kudarcairól,és a sok csatát megélt idősebb játékosok húzóerejéről. Minden futballt szerető embrnek szívből ajánlom Balázs Boldizsár cikkét,s azt kívánom:bárcsak mindig ilyen színvonalú és ilyen,finom és értő stílusú cikkeket láthatnánk-olvashatnánk a magyar médiában,mint ez! Jó olvasást!

 A Nők Lapja 2021/15. számának 76-78.oldalán portrét olvashatunk Mihail Gorbacsovról,barátja,Zolcer János tollából. Az egykori szovjet vezető,a glaznoszty és a peresztrojka atyja,ekkor kilencvenéves.  Zolcer felidézi Gorbacsov ifjúkorát-a nép már ekkor is szerette őt nagyon-hatalomra kerülését,megtudjuk,hogy felesége,Raisza,mindenben mellette állt,a Szovjetunió szétesése után a volt kommunista országok népe szerette őt,otthon viszont utálták,volt,ahol nem szolgálták ki. Az egész cikk kissé apotetikus. Ugyanakkor jó volt olvasni Zolcer írását,felidézte a gyermekkoromat,amikor is a végtelenül intelligens,de részletkérdésekben sokat hibázó főtitkár mindennapos látvány volt a médiában. Gorbacsov megváltoztatta a történelmet,s ezt nem felejtjük el neki soha. 

 Nagyon érdekes írás jelent meg a Nők Lapja 2021/115.számának 56-58.oldalán, Hulej Emese tollából. a Nem csak veled- fókuszban a kettős élet című cikk alaposan körüljárja a témát, Habis Melinda klinikai szakpszichológus vezetésével. A rendkívül átfogó, sokrétű írásból azt a gondolatot emelném ki, miszerint a megcsalás leggyakrabban az önismeret hiányára vezethető vissza, merthogy nem tudjuk, mit akarunk, nem vagyunk tisztában azzal, mit kaphatunk és mit adhatunk egy kapcsolatban.  Annyiban vitatkoznék ezzel, hogy az emberek változnak. Nem biztos, hogy az a nő, akit húsz évvel ezelőtt feleségül vettünk, ma ugyanazt nyújtja, mint a házasság vagy éppen a megismerkedés első fázisában. Tehát megtörténhet az, hogy elvársz valamit a partneredtől, ő egy ideig ezt megadja, aztán megváltozik: már nem akarja megadni. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy új partner után nézzen az ember, és őszintétlenné váljon. Szerintem.  Azon is elgondolkodtam, hogy a média igencsak szőrmentén kezeli ezt a megcsalás-

 Akkoriban a régészet egyik nagy felfedezése volt,de kevés médiafigyelmet kapott...1972 és 1976 között Várna (Bulgária) mellett egy 2400-4000 éves sírleletegyüttest tártak fel,telis-teli finoman megmunkált erdélyi arannyal-számol be az Élet és Tudomány folyóirat 1978/24.száma(765.oldal). Csak a 36.sír,melynek fényképét is látjuk,több,mint ötven aranytárgyat tartalmaz.Csodás aranylelet az európai rézkorból. Több furcsaság is van a leletegyüttes körül: Több sírban csak aranyat találtak,embert nem. Ennek valamiféle szakrális célja lehet,véli az ÉT beszámolója. Olyan sír is van,ahol az emberi arcot agyagból formázták meg,aztán aranyékszerekkel díszítették. Az egyik sírban találtak egy aranyporral festett mintás agyagedényt. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy kereskedelmi célra szánt bóvliról van szó.Ez lenne a világ legkorábbi,ilyen jellegű tárgya.Vagy valaki az isteneket akarta megtéveszteni... Mindenesetre a várnai leletegyüttes hatalmas jelentőségű tudományos felfedezés. 

 Olvasom a Magyar Demokrata című konzeratív hetilap 2021/33.számának 10.oldalán Dr.Bene Éva cikkét(Népszavazás és keresztény felelősség). A nagyon szívemből szóló írás egyik mondatához szeretnék egy apró megjegyzést fűzni. Az ominózus mondat így hangzik:"A vallás,a hit és az erkölcs azonossága és ereje által fűzi össze a nemzetek széttagolt társadalmát.". Azt gondolom,hogy ez ma már nem így van. De így kellene lennie. Csakhogy a világ szekularizálódott,vallás,hit és erkölcs elszakadtak egymástól és elszakadtak a nemzettől. A hit nem feltétlenül azonos a vallással,és a vallásos ember pedig nem feltétlenül erkölcsös.  Ami pedig a széttagolt társadalmakat,a korunkban helyüket egyre kevésbé találó nemzeteket illeti:utánanéztem,a legutóbbi népszámláláskor felvett adatok szerint Magyarország lakosságának 75(!!) százaléka keresztény...Sajnos,nem látom vasárnaponként az istentiszteletre özönlő tömegeket. Hazánk társadalma,mint ahogy Európa nagy része,világi társadalommá vált. A vallá