Írott és elektronikus média régen és ma

 A 21.században divat lett,hogy költők,akik addig az irodalmi életben,könyvek,folyóiratok lapjain jeleskedtek,érdeklődni kezdenek a fiatalok által legkedveltebb kulturális szcéna,azaz a könnyűzene iránt. Tandori Dezső a magyar irodalmi élet egyik legtalányosabb alakja. 2019-ben elment közülünk, de munkássága, életműve még jó darabig velünk marad.  Ebben a rövid kis posztban nem szeretnék kitérni költészetének elemzésére ( a teljes spektrumot ebben a monumentális méretű életműben úgysem foghatja át senki, legfeljebb erre szakosodott irodalomtörténészi munkaközösségek), inkább csak egy versét ajánlanám a Kedves Látogató figyelmébe.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2001/7. számában olvashatjuk Tandori " The Way I am" című költeményét ( a cím az eredetiben is idézőjelben). Ezt a verset a már megszokott - élet-halál - madár motívumokon kívül az is jellemzi ám, hogy egyik címzettje Eminem, a korban híres, meglehetősen megosztó személyiségű rapper. Maga a mű form

A Népsport 1970.május 1-i számának 3. oldalán Borbély Pál írása próbálta magyarázni, miért is nem jutott ki a magyar labdarúgó- válogatott az 1970-es labdarúgó VB-re. Szerinte azért, mert fiatal csapatunk még nem érett meg rá...Erre mai, 21.századi fejjel csak annyit tudok mondani:hm...Ha innen nézzük, így igaz, ha onnan nézzük, onnan sem igaz. Nem ezzel szeretnék ebben a bejegyzésben foglalkozni.Azt azért elmondanám, hogy akkoriban 16 csapatos volt a VB. Meg azért azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy akkoriban olyan nagy egyéniségek futballoztak Magyarországon, mint Albert, Bene, Dunai II, Mészöly és társaik.  Van a cikkben egy érdekes bekezdés. A válogatott edzőmeccset játszott Szentendrén, és valahogy nagyon nem alakultak jól a dolgok ( anno az ötvenes években Puskásék tízet rúgtak ilyen csapatoknak). Szóval, az egyik szurkoló a sokadik rossz lövés, elrontott csel után kiakadt, és azt mondta:-Nem érdemes ezekre szót vesztegetni.  Borbély Pál, valami erkölcsi felsőbbrendűségt

 Ördögh Szilveszter a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb alakja volt. Nemcsak regényíróként,de szerkesztőként is letette névjegyét. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában a fiatal és tehetséges íróval Görömbei András,az akkor fiatal és tehetséges irodalomtörténész beszélget.Az írás címe:"...nemzedékünk eddig még nem próbáltatott ki". Az interjú legmaradandóbb és a 21.századra is érvényes gondolatai a következők:egy kortárs irodalmi műnek úgy kell feltűnnie,mint a buzgár,azaz át kell szivárogni a gátakon. Ördögh azt is vizionálja,hogy hamarosan (1977-ben járunk) jön egy nemzedéki robbanás a magyar irodalomban. És jött hamarosan Esterházy és Nádas. Az is örökérvényű gondolat,hogy egy nemzedék csak úgy találhatja meg önmaga hangját,ha megbecsüli az előző nemzedékeket. Ez így is van.  Megszívlelendő gondolatok,irodalomtörténet és társadalmi kitekintés. Kitűnő interjú. 

 A MezőHír 2022.januári számának 20-22.oldalán olvastam Kohout Zoltán cikkét. Címe:Szép szakma,csinos jövedelem,növekvő érdeklődés. A cikk az agrárgépész,korábbi nevén mezőgépész szakma jövőjéről szól. Kiderül,hogy a magyarországi fiatalokat egyre jobban érdekli ez a szakma:2016-ban a szakképzésre jelentkező 84 ezer tanulóból csak 5 % tanult mezőgazdasági szakterületen,ezek 25 %-a vizsgázott eredményesen. 2015-ben ezer diák jelentkezett agrárgépésznek,2019-ben pedig már majdnem 4000. Négy év alatt közel 400 %-os növekedés!Csak a jánoshalmai képző intézménybe egyik évről a másikra 300-ról több,mint 420-ra nőtt a jelenkezők száma. A pályakezdők keresete a 2022-es cikk adatai szerint 250 000-300 000 forint,az elhelyezkedési esély szinte száz százalékos. Úgy néz ki,az agrárgépészek megoldották a munkaerőhiányt. Ez egy munkaerőpiaci sikertörténet.Érdemes lenne más szakmáknak tanulni tőlük és megkérdezni az illetékeseket:hogy csináltátok?  A MezőHír cikke pedig kitűnő,inspiráló. 

 Bevallom, nem tartozom az akciófilmek kifejezett rajongói közé. középiskolás és egyetemista időszakomban sok ilyet láttam, és agyilag is felnőve rájöttem, hogy egyik akciófilm olyan, mint a másik.  Persze, vannak kivételek. A gép című film ezek közé tartozna, ha.... Jean-Francois Richet rendező nem túl eredeti alapsztorit fűszerezett meg úgy, hogy a nézőnek az az érzése: most először lát efféle filmet. A főszereplő a Torrence kapitányt alakító Gerard Butler, de aki óriási, valóban emlékezetes alakítást nyújt, az nem más, mint a fogvatartott fegyenc, Gaspare szerepét alakító Mike Colter. Ha van Filmes mellékszereplő TOP 3 rangsor, akkor Colter ezen alakítása bőven benne van ebben a szűkített rangsorban. Szerintem igazán az ő alakítása miatt érdemes ezt a filmet megnézni- bocsánat a töbi alkotótól és szereplőtől ,de ez a véleményem.  A sztori, így elmesélve, nem túl különleges:egy gépen az FBI foglyaként utazik a veszedelmes Gaspare fegyencet. Csakhogy a gép kényszerleszállásra kényszer

 A Nők Lapja Psziché 2012.április-májusi számában olvashatjuk Kovács Nóra kitűnő írását Apának lenni 20,40,60 évesen címmel. Három olyan férfiról szól a cikk,akik 20,40 illetve 60 évesen lettek apák. Nagyon tanulságos,mélyen emberi dolgokról beszélnek az interjúalanyok.Remekül sikerült a cikk,minden szülőnek,nagyszülőnek,pszichológusnak tanácsolom:olvassa el. Természetesen minden életkorban más-más örömei és összetevői vannak az apaságnak. Azt kellett tapasztaljam,hogy mi itt,Európában,túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk annak,hogy ki hány éves. Amerikában,Ausztráliában sokkal rugalmasabban kezelik ezt a kérdést. Mi hajlamosak vagyunk arra,hogy az "öregeket"-vagy azt az embert,akit öregnek vélünk-úgymond "leírjuk".Pedig ez nem helyes. 40 éves kor után is képes az ember csodálatos dolgokra.  És a fiatalságot sem szabadna automatikusan a felelőtlenséggel azonosítani. Vannak a világon komolyan,felelősen gondolkodó fiatalok is. Csak bátorítani kellene őket,biztat

 Már évek óta problémát jelent a háziorvosok öregedése. 2023-ra szinte teljesen elfogytak Magyarországon a fiatal háziorvosok. A Magyar Orvosi Kamara facebook-oldalán közleményt jelentetett meg, ahol is azt olvashatjuk:a 30 éven aluli háziorvosok száma 5 fő. További adat:a ma Magyarországon praktizáló háziorvosok 7 százaléka 40 év alatti. A témáról a 24.hu weboldalon találnak érdekes,elemző cikket. Szomorú hírek ezek. Vajon húsz év múlva kik lesz a háziorvosom? Valami mesterséges intelligencia? Valószínűleg igen. 

 A Nagy-Britannia és Kína közötti szerződés értelmében 1997-től hong Kong visszakerült Kínához. Ahogy közeledett ez a bizonyos 19997-es év, a nemzetközi sajtó és média egyre inkább aggódni kezdett...A Newsweek című amerikai hetilap ( olyan népszerű volt az olvasók körében, hogy cég beszüntette a printelt kiadást, de az olvasók nyomására egy év múlva mégis újraindították) 1996.junius 24-i száma közli Lynette Clementson cikkét ( Little Red Schoulhouses.Teaching children a new way to think after 1997. 27.o.), amelyben hongkongi magániskolások fejtik ki véleményüket a közelgő csatlakozásról. Volt, aki aggódott, volt, aki nem. Működtek már ekkor kínai pedagógia elvek szerint működő iskolák is, a cikk főként ezekre koncentrál.Volt, akit csak az érdekelt, hogy az ohiói egyetemre kapott ösztöndíja ne vesszen kárba.  Az egész cikkből árad valami naiv fiatalság. Úgy érezték a megkérdezettek, bárhogy is alakuljanak a nagypolitikai dolgok,nekik mindenképpen jó lesz. Kínában is jó lesz, meg a hong

 A Nők Lapja 1979/41.számának 8-9.oldalán olvashatjuk Török Julianna:Az első kortyot sem! című,mélyen elgondolkodtató és megrázó írását. A dolog úgy indul,hogy az újságíró lesben áll a fotóssal,egy budapesti kocsmát figyelnek,arra kíváncsiak,kiszolgálnak-e ott fiatalkorúakat. Bizony,a válasz igen. Ezután iskolaorvos mondja el,hogy készült felmérés:131 megkérdezett negyedik éves gimnazista(tehát még csak nem is egyetemista) közül 25 tartja magát rendszeres alkoholfogyasztónak.Mi lesz ezekkel a srácokkal,ha egyetemisták lesznek,pl.kollégiumban laknak majd,szülői kontroll nélkül?? Sokan a sört már nem is sorolják az alkoholos italok körébe,csak a bort meg a töményet. Az iskolaorvos szerint kemény a helyzet a szakmunkástanulóknál is,harmadévtől van ösztöndíjuk,elvárja a társaság,hogy az új srác fizesse a rundot,akkor fogadják be. A doktornő kifejti:keményen kell reagálni a szülőnek,pedagógusnak,és már az első kortyot sem engedni. Ez a riport 1979-ben jelent meg,de még ma,43 év múltán is el

 Magyarországon az iskola jellegéből adódóan intellektuális, vagy ahogy a pszichológusok mondják: a kognitív képességeket erősíti. Nincs is olyan tárgy sem alapfokon, sem középfokon, mely a tanulók szívét, empátiáját erősíti. A humán tárgyak illetve a művészeti órák keretein belül lehetne kicsit nyitni a szív felé, de ott sem történik ez meg. Persze, az érzelmi nevelés háttérbe szorulása mögött oktatáspolitikai félelmek, aggodalmak is meghúzódnak: mi van, ha ez a bizonyos érzelmi nevelés nem megfelelő kezekbe kerül, mint ahogy volt is már példa ilyesmire...Aztán ott van a szakemberhiány( iskolapszichológusok számának katasztrofálisan alacsony volta), no meg a szülők sok esetben túlzott továbbtanulás-centrikus szemlélete: az a lényeg, hogy a gyereket vegyék fel egyetemre, a többi nem számít. Pedig hát a középiskolás korban érzelmileg leginkább instabilak a fiatalok, pontosan ekkor kellene nagyobb hangsúlyt fektetni az érzelmi nevelésre. Mindez egy tanulmány olvasásakor jutott eszembe. S

 Amikor 2003-ban először láttam a Libiomfi című magyar filmet(rendező Végh Zsolt és Kálmánchelyi Zoltán,főszereplő Mucsi Zoltán),egy nagy baráti társasággal voltam. Jókat röhögtünk a poénokon,de megértettük a lényeget is.A színjátszás a legszentebb művészet és kész,add magad,ha tudod,amúgy meg éljen Sztanyiszlavszkij! Amúgy a film egy újtaértelmezett Micimackó-történet. Közel húsz év után újranézve a filmet,amolyan édes-bús nosztalgiám támadt. Eszembe jutott,milyen jó volt közel harmincévesnek lenni,lendület,dinamizmus,de már felnőttként,magamat érettnek gondolva. A poénok ma is bejönnek,nem tűnt el a humorom,most felfigyeltem rá,milyen jó ennek a filmnek a színvilága,az egész olyan édes-bús volt. Mint Sztanyiszlavszkij. Vagy nem? Nem értek hozzá.

 Szendvicsgenerációnak azt a nemzedéket nevezzük,amely egyszerre gondoskodik felnőtté váló gyermekeiről és idős szüleiről. A sajtó és a média,sajnos,keveset beszél róluk,pedig életük csupa stressz. Több százezren,talán millióan is lehetnek. Ötvenes-hatvanasok és nagyon nagy rajtuk a teher. Mondhatni:életük a stressz. A Nők Lapja 2021/17.számában találtam egy remek cikket(Jónap Rita,Hufnágel Gabriella:Berobbant a szendvicsgeneráció,20-23.oldal) erről a jelenségről,ezekről az emberekről. Tulajdonképpen mindegyik megkérdezett ugyanarról panaszkodik:segíteniük kell a fiatalokat,meg az öregeket,magukra aztán nem jut se pénz,sem idő.  Nehéz ügy,világjelenség,a cikkben megszólaltatott pszichológus szakértő leginkább a tehermegosztást tudja javasolni,azaz ne egy családtag viselje az összes terhet. Ahol több testvér van,ott ne egyetlen vállra nehezedjen a szülőgondozás terhe. A huszonéves fiatal is besegíthet az idősek gondozásába. Jó,egyszerűen hangzik-gondolom én-de vannak családok,ahol nem l

 A Somogy című folyóirat 2009/1. száma közli Illyés Gyula:Tihanyi barátaimhoz című versét,mely szerintem világirodalmi rangú. Miért is? Egyrészt azért,mert úgy érzékelteti Tihany és a Balaton vidékének exkluzív hangulatát,hogy mellőzi a magyar költők által ezekhez társított toposzokat. Nincs nádas,visszhang,halász,magyar tenger,semmi ilyesmi. Ennek a költeménynek saját világa van,saját metaforákkal és szimbólumokkal. És Illyés Gyulától szokatlan vidámsággal,szarkasztikus iróniával. Már a "barát"illetve később előforduló "kortársaim"szavak jelentéstartalma is eltér a megszokottól,hiszen nem költőket,írókat,egyéb művészeket és értelmiségieket jelölnek,hanem az örök dal és a folyton zengő ének művészeit:énekesmadarakat. Akik pedig az örök fiatalságnak,folytonos megújulásnak szimbólumai. Az idősödő Illyés Gyula kiszabadult az irodalommal és politikával fojtogató Budapest szorításából,Tihanyba utazott, és újra fiatalnak,lendületesnek érzi  magát. Ehhez a lendülethez pedi

 A Folk Magazin 2011/5. számának 8-9. oldalán találkozhatunk Valter Linda írásával, pontosabban annak második részével. A cikksorozat a Spanyolországban tapasztalható udvarlási szokásokról szól. Az egyik ilyen sajátos szokás az volt- elsősorban Andalúziában- hogy a férfi levelet küldött a kiszemelt hölgy családjának, melyben leírta, ki ő, leírta, hogy nagyon tetszik neki a lányuk, és hogy tisztességesek a szándékai, magyarán: házasság céljából szeretne udvarolni. Gondolom, nem felejtette el megemlíteni, ha esetleg volt valamicska vagyona... Szóval, az ember elképed. Az egy dolog, hogy a családtagok vigyáztak egymásra, különösen a fiatalokra, de hogy az egész család azon kokettált, hogy Juan vajon megközelítheti-e Rosaliát, ez mai, 21.századi szemmel már tényleg sok. Igazi közösségi társadalom volt ez a spanyol, mindenki mindenkiről tudott valamit és mindenki mindenkinek beleszólt a dolgába. Arról már nem is beszélve, hogy sokszor a pappal íratták a legények a levelet, merthogy analfabé

 Az egyiptomi rendezésű férfi kézilabda-világbajnokságon Magyarország válogatottja remekül szerepelt,5.helyezést ért el. A Nemzeti Sport 2021.január 28-i száma is kiemeli,milyen jól küzdött a csapat a negyeddöntőben a hatszoros világbajnok Franciaország ellen,s a favorit franciák cyak a hosszabbításban tudták kicsikarni a sikert.  Amit jó volt látni,hogy fejlődött,acélosodott a csapat. Úgy állt ki a meccsekre,ahogy egy nemzetközi tornán ki kell állni. A tapasztaltabb kulcsjátékosok (Mikler,Bánhidi,Lékai)állandósítani tudták jó formájukat,s húzták magukkal a tóbbieket. A fiatalok is ambíciózusan álltak a feladathoz. Jó volt látni,szeretnénk hasonlót vagy még jobbat látni a jóvőben is. Hajrá! Ehhez a témához még csak annyit,hogy kik jutottak a 4 közé?Franciaország,Spanyolország,Dánia,Svédország. Ennek örülök,mert ez a papírforma. Így korrekt...

Ki gondolné, hogy Magyarországon már az 1980-as években missziót kellett szervezni a kallódó fiatal drogosokért, A Gyermekünk folyóirat 1986/3. száma interjút közöl Erdős Eszter lelkésszel, aki részletesen beszél a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által indított kezdeményezésről. Személyes érdeklődésémet leginkább az a kérdés keltette fel, hogy mit szóltak az idősebb egyháztagok mindehhez. Erdős Eszter erre azt válaszolja, hogy eleinte rokonszenvvel fogadták, aztán, amikor " a fiatalok a maguk módján kezdtek viselkedni", már idegenkedtek tőlük. Őszintén szólva, nem csodálkozom. Az 1980-as években ilyen konfliktushelyzet egy keresztény közösségen belül- nem semmi lehetett. A Gyermekünk folyóiratnak internetes oldala nincs, mivel meg méltóztatott szűnni az internet elterjedése előtt. Akit érdekel az interjú, írjon! 

Az Egyetemi Élet a Debreceni Egyetem lapja. Rendkívül magas színvonalú felsőoktatási sajtótermékről van szó, éppen ezért csodálkoztam a 2018.májusi szám címlapján, mert az kissé -vagy inkább nagyon is- gyengébbre sikerült az átlagosnál. Hagyomány és tradíció: e két szó van piros vastag betűkkel a címlapra írva. A két szó annyira rokon értelmű, hogy olyan, mintha azt mondanám: mosoly és nevetés, vagy pityóka és krumpli. Nagyobb baj, hogy a háttérkép nagy része semmilyen módon nem kötődik sem hagyományhoz, sem tradícióhoz. Csak a címlap jobb alsó sarkában láthatunk néptáncosokat, ami e felett van, inkább a modernitásról, semmint a tradíciókról szól. Ki-tudja.minek örvendő fiatalok, lufi, napszemüveges lányok, koncerten csápoló ifjak karjai. A szöveg és a kép nem áll egymással összefüggésben. Sebaj, a tartalom kárpótol... xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Építési-szerelési biztosítások 06 70 208 38 74

A Reager's Digest világszerte népszerű magazin magyar kiadásának 2007.novemberi száma egy nagyon szívszorongató történetet ismertet.( 50-58.oldal). Egy amerikai lány, bizonyos Lucy, ritka bőrbetegséggel jött a világra. Az a lényege, hogy a bőr nagyon gyorsan nő, és folyamatosan hámlik. Elvileg lehetetlen ezzel normális életet élni. Lucy azonban legyőzte az akadályokat, elvégezte a főiskolát, s ma már fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. A cikk bemutatja, milyen küzdelmeken ment keresztül Lucy és családja. Legelképesztőbb az a rész, mikor is kiderül: a lánynak minden nap fél ötkor kellett kelnie, hogy a lehámló bőrdarabokat lemossa magáról. Nagyon jó, ha egy fiatalban ekkora erő, ekkora küzdenitudás van. Jó példa lehet a fiatalok többsége számára, akik igencsak le vannak maradva ezen a téren. Pedig küzdelem nélkül nem megy. Az ilyen igaz történetek, mint a Lucy-é igazolják a régi tételt, miszerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Hasznos tanácsok: ne lég