Írott és elektronikus média régen és ma

 Czelder Márton (1833-1889) református lelkész a szabadságharc leverése utáni magyar irodalom ismert alakja volt. Írt politikai publicisztikát, gyermekverseket, és természetesen, foglalkozásából adódóan, lelkiségi műveket, pl. imádságos könyvet. Aztán, 1860-ban, Czelder Márton elhívást kapott az Úrtól, és tízéves missziós körútra indult " Oláhországba és Moldovába", rengeteg református és egyesült protestáns gyülekezetet alapított, a román ortodoxia felettébb ellenséges közegében. Mindenesetre a misszió sikerrel zárult, az alapított gyülekezetek még évtizeddel alapításuk után is virágoztak, gyarapodtak.   Arany János, nemzeti költőink talán legnagyobbika, ekkoriban a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője is volt. A folyóirat 2. számának első szerkesztői üzenete éppen Czelder Márton missziójának dicsérete volt. Arany szerint a lelkész " ritka példája az önzetlen lelkesedésnek". Ebben teljesen igaza volt. És jó olvasni, hogy a 19.században még a világi médiumok is komoly

 Annak idején fél Európa,benne Magyarország médiakedvence volt a Derrick című német krimisorozat. Horst Tappert feledhetetlen karakterét soha nem feledi el,aki csak egyszer is látta.  A sorozat egyik legjobb epizódja a Hívás éjszaka. Autóbaleset miatt haldoklik egy férfi,és papot kér. Anton meglátogatja a haldoklót,hogy vigaszt nyújtson neki. Ám az utolsó perceit élő férfi rábíz egy feladatot,amit mi,nézők,nem tudunk meg. Közben a lelkész családja igencsak furcsállja az egészet,arra kérik az egyházfit,legalább azt mondja meg,hová megy. De a lelkész hajthatatlan:ezt csak Isten tudhatja. Másnap reggel a lelkészt holtan találják,valaki leszúrta. Éééés innentől nagyon jó a film! Megtudjuk,hogy a balesetben elhunyt férfi utazási irodát üzemeltetett. Szépen,fokozatosan feltárul előttünk az egész család,az a rengeteg mocsok,amiben úsznak,az a sok titok,amit hordoznak magukkal. Nagyon jó karakterek,bűnösök,de egyben szánandók,esendők is. Derrick mondja is:neki nem az erkölcsi ítélkezés a dolga

A Reformátusok Lapja 2018.november 11. számában olvashatunk egy igencsak megható, megindító írást. Végh Tamás: Mai élethelyzetek című cikkének hőse Eszti néni, 97 éves özvegyasszony, aki azért jött, hogy a temetését intézze el a lelkésszel, mire ő elmagyarázta neki, hogy a mennybe nem lehet magunkkal vinni a bűneinket, és hogy kérni kell Istent, hogy bocsásson meg, majd köszönetet mondani ezért. Eszti néni először megsértődik, aztán szíve megindul és engedelmeskedik. Megköszöni Jézusnak az engesztelő áldozatot. Nekem az jutott eszembe erről a cikkről: hány és hány ember hiszi magáról, hogy bűntelen? Hány és hány ember felejti el, hogy szokott olykor irigy lenni, olykor féltékeny, a kapzsiság is megkísérti olykor, és a pletykálás bűnébe is beleesik időnként. Az emberek valahogy ezt elfelejtik. Csakhogy Isten számontart mindent. Ha jön az a pillanat, amikor az Ítélőszék elé kell állnunk, akkor tisztának kel, hogy találtassunk. Ehhez pedig úgy kell élnünk, mint a bibliai okos szüzeknek

Ki gondolné, hogy Magyarországon már az 1980-as években missziót kellett szervezni a kallódó fiatal drogosokért, A Gyermekünk folyóirat 1986/3. száma interjút közöl Erdős Eszter lelkésszel, aki részletesen beszél a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által indított kezdeményezésről. Személyes érdeklődésémet leginkább az a kérdés keltette fel, hogy mit szóltak az idősebb egyháztagok mindehhez. Erdős Eszter erre azt válaszolja, hogy eleinte rokonszenvvel fogadták, aztán, amikor " a fiatalok a maguk módján kezdtek viselkedni", már idegenkedtek tőlük. Őszintén szólva, nem csodálkozom. Az 1980-as években ilyen konfliktushelyzet egy keresztény közösségen belül- nem semmi lehetett. A Gyermekünk folyóiratnak internetes oldala nincs, mivel meg méltóztatott szűnni az internet elterjedése előtt. Akit érdekel az interjú, írjon! 

A magyar egyháztörténet-írás eddig kevéssé foglalkozott az egyházi sajtó történetével. Talán érthető, hiszen óriási szövegmennyiségről van szó: 1920-1940. között csak a református egyház 221 féle sajtóterméket jelentetett meg. És akkor még ott vannak a katolikusok illetve a többi felekezet lapjai...Az evangélikusoknak szinte minden gyülekezete jelentetett meg saját kiadványt. A Szegedi Evangélikusok Lapja 1932/4. számának tartalmából: - Gondolatok a protestáns egységről, annak kapcsán, hogy áprilisban megalakul az Országos Bethlen Gábor szövetség szegedi fiókja. Az alakuló ünnepségen beszédet mondott Ravasz László református püspök is. - Az egyházi adókulcs idén az alacsony jövedelműek esetében meglehetősen alacsony volt, aki például 30 és 50 pengő között keresett havonta, az évi 1 pengőt fizetett, ez nem sok. Aki viszont évi 2000 pengő jövedelemmel rendelkezett, az már 500 pengőt adózott. - A közgyűlésen a lelkész kifakadt mindazok ellen, akik ellenzik az evangélikus iskola műkö

A Szegedi Evangélikusok Lapja a magyar egyházi sajtó egyik kiváló remeke. A 1932/3. számának tartalmából, a teljesség igénye nélkül: - A címoldalon egy mély fohász, Diadalmas Jézus címmel. Csak egy mondatot idéznék: " Halódó életed levert minden sötét hatalmasságot: imádkoztál gyilkosaidért".Elképesztő, hogy mennyire szívből jön. - A 2. oldalon Egyed Aladár lelkész cikke arról, hogy a szegedi evangélikus közösségben nincs rendben a gyülekezeti élet. Sok hívő csak ritkán jár templomba, a segélyben részesülők közül is sokan elhanyagolják az Urat. Nem ismerős ez a helyzet a mai Olvasó számára? - Nagyon aktuális a 3. oldalon Templomjáró cikke. Evangelizációkor előforduló kifogásra talál megfelelő válaszokat. Például: Minek menjek templomba, úgyis tudom, miről beszél a pap? Válasz: én is tudom, milyen a kenyér, mégis, minden nap megeszem. - Egyházi adó: annak idején a presbiteri testület határozta meg, hogy ki mennyi egyházi adót fizet. 30 napon belül lehetett fellebbezni. ( Hú,