Írott és elektronikus média régen és ma

 Amikor anno az első EDDA Művek feloszlott, bemutattak a tévében egy filmet. Gonosz filmet.Almási Tamás:Kölyköd voltam című alkotását. Nem bírtam nézni, ahogy Attis, Slamó,Zsöci és Buksi egymásnak esik.  Tegnap, közel 40 évvel később újra megnéztem Almási sok botrányt kiváltó filmjét. Most sem bírtam nézni. Szörnyű volt látni, ahogy négy, igen tehetséges ember egymást fúrja-faragja, s mindezt azért, mert- na ez a kérdés,negyven év után is. Hogy miért.  Az EDDA művek feloszlása a huszadik századi magyar kultúrtörténet egyik legszomorúbb epizódja. A bánatot csak részben enyhíti az, hogy 1985-ben Pataky Attis újraalakította a bandát, s sok kitűnő dallal ajándékozták meg a közönséget.  Csak azt az 1983-as feloszlást, csak azt tudnám feledni. Nehéz. 

 A második világháború (1939-1945) a huszadik századi történelem legnagyobb katasztrófája volt. Minden nemzetben, minden országban működtek olyan ellenálló szervezetek, melyek tagjai demokratikus rendszerben szerettek volna élni. Azon dolgoztak, hogy a fasizmus vereségével minél gyorsabban érjen véget ez a borzalom.  Csakhogy, sajnos, a fasiszta országok titkosszolgálatai is próbálták kiaknázni a helyzetet. Amint az az IPM magazin 1982. júniusi számából kiderül, Olaszországban a titkosszolgálat ál-ellenálló szervezetet alakított, Luca Osteria, a Hugo doktor néven ismert lelkiismeretlen kémelhárító irányításával. Céljuk kettős volt: becsapni az angol titkosszolgálatot, illetve feltárni, Mussolini diktatúrájában kik azok, akik hajlandóak akár fegyveresen is fellázadni a diktátor ellen.  A Harmadik Front nevű ál-ellenálló szervezet aztán csúfos véget ért. Hogy hogyan, azt megtudhatjuk, Franco Fucci kitűnő cikkéből, mely az IPM 1982.júniusi számában jelent meg, címe:Álellenállók.

 Sajnos, sem általános, sem középiskolai történelemkönyveink nem tárgyalják a Hajts testvérek munkásságát. A médiában is alig esik szó róluk.Pedig nagyon fontos szerepet játszottak a huszadik század magyar kulturális életében.  Az idősebb testvér, Hajts Lajos, a térképeszet terén alkotott maradandót. 24 éven át volt a Ludovika Akadémia tereptan tanára. Kartográfiáról írt munkáin a szakma generációi nőttek fel. A fiatalabb testvér, Hajts Béla, inkább a turizmus területén vált ismertté. A Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói Osztályának elnökeként mindent megtett, hogy a természetjárást megszerettesse fiatallal, öreggel. Ötszáz fős turistakört vezetett. Földrajzi könyvgyűjteménye országos hírű volt. Haláláról címalpon emlékeztek meg a korabeli helyi lapok.  Akit érdekel a Hajts testvérek munkássága, a Magyar Turista folyóirat 2007.januári számában talál róluk cikket ( ( Dr. Polgárdy Géza:A propagátor és bátyja, a térképész). 

 Akit érdekel az egyéni és történelmi emlékezet kérdése,feltétlenül olvassa el Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című novelláját!A Jelenkor című,kiváló folyóiratban jelent meg(2006.április,401-405.oldal). Egy "sürített" családtörténetet olvashatunk ebben a műben. Történetet,mely apró mozaikdarabkákból áll össze. Az elbeszélőnek nincs is szándékában hagyományos,19.századi értelemben vett lineáris történetet összeállítani. Pontosan azáltal lesz a történet évtizedeket átívelő kerek egész,hogy nem ismerjük minden mozzanatát. Az elhallgatás,a csend is a történések része. Amire nem vagy nem jól emlékezünk,az is fontos,mert identitásképző erő lehet. És a kert,mint motívum-mennyire más,mennyire eltér a nagy kkasszikusok kert-ábrázolásaitól,ha jön egy idegen ember,és átveszi a kertben a hatalmat. Irányít a saját otthonodban. Nem feltétlenül rossz szándékú,de mindent elront. Nem szeretnék részletesen szólni a novella harmadik,mindent meghatározó eseménysorozatáról,szeretném,ha Ön,Kedves L

 Daniel Boulanger a huszadik századi francia irodalom egyik legismertebb novellistája,regényírója,filmforgatókönyv-írója volt. A Rakéta Regényújság című irodalmi hetilap 1988/21.számában jelent meg A virágkertész című novellája. Amelynek akár azt az alcímet is adhatnánk:Ha valaki kéregetni akar... Tipikus kispolgári francia környezetben játszódik a mű. Férj biztosítási ügynök,feleség háztartásbeli. Flore,a fiatalasszony, éppen mosogat,amikor csengetnek. Egy markáns arcú,ám eléggé szerencsétlennek tűnő figura,Placide,áll az ajtóban. Virágkertész,és munkát keres. Sebesülései vannak azonkívül sánta. Flore 100 frankot(szerény számításaim szerint ez ma forintértékben olyan 50 000 körül lenne) ad neki azzal,hogy tízet vegyen le,a többit hozza vissza. Aha,ahogy az ilyenkor lenni szokott,az asszony soha többé nem látja a tarhálót. Vagy mégis? Mert két hét múlva megint csengetnek. Megint Placide áll az ajtóban,megint virágkertészi állást keres,természetesen sebesült...Szóval,ennek a remek kis h

 Ha egy mai magyar történésztől megkérdezném:tudja-e,ki volt Ottrubay Melinda,valószínűleg nem tudná. Van a magyar történeti tudásban egy lyuk:színház-és drámatörténetünk ismerete. A huszadik századi történelem ismertetésekor,tanításakor hajlamosak vagyunk elfelejteni kitűnő színművészeinket,táncosainkat. Éppen ezért olvasom nagy örömmel az olyan írásokat,mint Balázs-Piri Krisztina:A herceg & a táncosnő című műve,amely a Nők Lapja 2020/37. számában jelent meg. Herceg Esterházy Pál,az ekkoriban már ötven felé járó dúsgazdag örökös és Ottrubay Melinda prímabalerina 1946-ban esküdött egymásnak örök hűséget.  Aztán,mint a cikkből is kiderül,közbeszólt a rettenetes történelem. Esterházyt letartóztatták,Melinda asszony sehol nem kapott állást,bujkált. Tönkrement az egészsége. Esterházy herceg a forradalom alatt szabadul(kicsit pontosabban:forradalmárok szabadítják ki),és a pár,immár együtt,Zürichbe disszidál,ahol is 1989-ig élnek,Pál herceg haláláig.  Nagyon jó volt olvasni ezt a kitűnő,