Írott és elektronikus média régen és ma

 Amióta intézményes irodalomoktatás létezik hazánkban,folyik a vita arról magyartanárok,középiskolások(és nyugodtan ide vehetjük még az irodalomtudósokat,politikusokat,oktatáskutatókat,szülőket és még sok mindenkit) között,hogy kell-e középiskolában a régebbi korok magyar irodalmát tanítani. Az egyik tábor szerint ezek a szövegek túl nehezek egy középiskolásnak. A másik tábor szerint az mégsem járja,hogy úgy érettségizzen le valaki,hogy nem olvasott Csokonait,Jókait,Mikszáthot. Szeretném leszögezni,hogy jómagam ezzel a "másik tábor"-ral értek egyet.  Olvastam az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Jéga-Szabó Krisztina:Legendahántás című írását. Szerző egy könyvismertetésbe ágyazva fejti ki véleményét a kérdésben.Minden magyartanárnak javaslom a cikk elolvasását.Hogy mi a véleménye Jéga-Szabó Krisztinának a tanítsunk-avagy ne tanítsunk kérdésben,azt itt most leszek olyan szíves nem elárulni.Akkor mi értelme volna a teljes cikk elolvasásának? Van egy kis szellemi

Nagyon szeretem Németh Zoltán: Lakoma avagy erotika mint interpretáció című elbeszélést/novelláját/filozofikus prózáját, a műfaji megjelölést ki-i maga választja, amely az amúgy általam vegyes érzésekkel fogadott Kalligram folyóiratban jelent meg, a 2002.májusi számban. Egy baráti társaság, tábortűz mellett, beszélget értékről, olvasásról, szövegről. elárulom: végül nem jutnak megegyezésre, de nem is ez a cél, inkább csak a diskurzus. Szóval, van aki szerint - egy szöveg értékét a társadalom tagjai nem egyenlően mérik fel, mert ugyanolyanok az emberek képességei Van, aki viszont azt állítja, hogy - nincs szükség egységes értelmezési kísérletekre Másvalaki szerint viszont - feltétlenül szükség van valamilyen elméleti megalapozottságra ahhoz, hogy az olvasás értelmet nyerjen Van, aki úgy véli - hogy a szöveg a hatalomgyakorlaás eszköze. Szóval, értjük? A szereplők nem egymással vitatkoznak, csak a véleményüket fejtik ki, egymás tljes tiszteletben tartásával. Így kellene, hogy

Az Egyetemi Élet a Debreceni Egyetem lapja. Rendkívül magas színvonalú felsőoktatási sajtótermékről van szó, éppen ezért csodálkoztam a 2018.májusi szám címlapján, mert az kissé -vagy inkább nagyon is- gyengébbre sikerült az átlagosnál. Hagyomány és tradíció: e két szó van piros vastag betűkkel a címlapra írva. A két szó annyira rokon értelmű, hogy olyan, mintha azt mondanám: mosoly és nevetés, vagy pityóka és krumpli. Nagyobb baj, hogy a háttérkép nagy része semmilyen módon nem kötődik sem hagyományhoz, sem tradícióhoz. Csak a címlap jobb alsó sarkában láthatunk néptáncosokat, ami e felett van, inkább a modernitásról, semmint a tradíciókról szól. Ki-tudja.minek örvendő fiatalok, lufi, napszemüveges lányok, koncerten csápoló ifjak karjai. A szöveg és a kép nem áll egymással összefüggésben. Sebaj, a tartalom kárpótol... xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Építési-szerelési biztosítások 06 70 208 38 74

Azt mondják a nagy sajtóguruk, hogy egy címlap legyen érdekes. Vagy negatív vagy pozitív érzelmeket váltson ki a Tisztelt Olvasóból. Nos, a Magyar Nemzet című politikai napilapnak, mely mostanság kormányellenes, 2017.november 3-i száma ennek a tanításnak teljes mértékben megfelel. Szöveg: tízezrek élnek orrfacsaró bűzben a Balatonnál. Kép: Egy teherautó, rakás dögevő madárral. Az biztos, hogy a figyelemfelkeltés aztán sikerült. Az újságosnál azonnal ez a címlap tűnik az ember szemébe. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx És kukkantsd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com