Írott és elektronikus média régen és ma

 Molnár Ferencet általában mint színműírót ismerjük, ekként tartja számon a magyar irodalomtörténet. Pedig írt ő mindent, újságcikket, novellát, regényt. Szalvéta című 1913-as cikkét közel hetven évvel később,1982-ben közölte újra a Magyar Konyha című gasztronómiai folyóirat ( 1.szám, 54. oldal).  Ebben a humoros és mai napig aktuális írásában Molnár a sznob illemtanárokat figurázza ki. Azokat, akik szerint nem lehet evés közben nyakunkba kötve szalvétát viselni. Azokat, akik szerint nem lehet a halat késsel enni. Molnár leírja, hogy az ún.illemtani sznobok éppenúgy szoktak illetlenül viselkedni, mint azok, akik nem estek keresztül semmiféle illemtan.-oktatáson, például belenéznek a szomszéd újságjába a villamoson, lökdösik egymást a villamosmegállóban, pletykálkodnak egész nap.  A Szalvéta című írás remek kis tanulmány a sznobizmusról, az álszentségről. Egyébként ma is vannak illemtanárok,csak ma protokoll-oktatóknak hívják őket.

 Napjainkban sokan felvetik azt a kérdést: eléggé elhivatottak-e az iskolákban dolgozó tanárok, az óvodákban dolgozó óvónők? Ezzel kapcsolatban pedig felmerül egy újabb kérdés:tanítható-e a pedagógusi attitűd, a nevelés szeretete?  Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy 19.századi újságcikkből! Volt egy olyan újság Magyarországon, hogy Buda és vidéke. Az 1896.1.számban a Buda és vidéke megemlékezett arról, hogy 30 éves lett a Népnevelők Lapja ( a " népnevelő" szó gyakorlatilag a falusi tanítót jelentette). A köszöntő cikkek áradatában-ami már önmagában mutatja, hogy milyen fontosnak tekintették akkoriban az oktatásügyet- Scherer Gyula az alábbiakat írja: "A tanítás: mesterség, a nevelés: művészet.A tanító, ha nem tud nevelni,csak ügyes munkás lehet; a nevelő, ha a tanításban nem volna is kiváló, mindig művész.Ügyes munkássá, jó tanítóvá mindenki lehet, a művésznek, a nevelőnek születnie kell.". Scherer szembeállítja tehát a szaktanárt,, aki csak tárgyát tudja, azzal, a

 A modern korban a sajtó vitathatatlanul a történelem részévé,alakítójává vált. A 19.század végén-20.század elején jött divatba az a politikai gyakorlat,miszerint az európai országok kormányai újságcikkeken keresztül szivárogtattak ki bizonyos információkat,közöltek burkolt üzeneteket más ország politikai vezetőivel. Így ment ez Németországban vagy Franciaországban éppúgy,mint az Osztrák-Magyar Monarchiában,Olaszországban vagy Belgiumban. Csakhogy az is gyakorlat volt ám,hogy az illetékes miniszter vagy éppen a miniszterelnök mindig más-más sajtóterméket választott ki arra a célra,hogy "titkos" közlendőjét tudassa. Éppen ezért a nagykövetségek,konzulátusok munkatársainak egyik legfontosabb tevékenysége az újságolvasás-ahogy ma divatos szóval mondanánk,sajtófigyelés volt. Mert mi van,ha egy miniszter éppen aznap közöl valamit burkoltan egy napilap nyolcadik oldalán?! Előfordult,hogy  egy követségi titkár napi 4-5 órát töltött  újságolvasással. Ekkor még nem volt tévé,még rádió

 A Rakéta Regényújság 1988/31.számában találtam három remek novellát. Teljesen különböző témák,kultúrák és megközelítések,az egyik novella ráadásul krimi,a maga nemében mindhárom magas szintű irodalom,öröm az Olvasónak. Marosi Gyula:Vadgesztenye című irása nem klasszikus katonatörténet. A besorozott fiatalemberek a megszokott centizésen kívül új mókát találnak:kiszedik a vadgesztenyék belsejét. Ezzel is múlik az idő. Csakhogy 1963-at írunk,a politikai helyzet feszült. Egy héttel leszerelés előtt a politikai tiszt összehívja az állományt... Alberto Moravia,a talán legismertebb 20.századi olasz író Vén bolond című novellája az öregségről szól. Egy fodrászüzletben négyen dolgoznak:a főhős,egyben narrátor,ötvenes éveiben jár. Amato,a korábbi csendőr huszonéves,Giuseppe öreg motoros,Iole,a manikűrös pedig szép és tetszetős fiatal lány. Hősünk egyszer összeszedi bátorságát,és meghívja a hölgyet egy hétvégére,Ostiára,a Róma közelében található strandra. Csakhogy itt szembesülnie kell valamive

 Nagyon szerettem annak idején a Kroki Krimi című újságot.Kellenek az ilyen sajtótermékek, feszültségoldásra szükség van. Minden számban 3-4 jó kriminovellát olvashattunk, az akkori idők legmenőbb angol,amerikai, olykor ausztrál szerzőitől. Az 1990/2. számnak az a címe: Csak egy macska. Négy remek novella olvasható, ezekhez közlünk most egy kis kedvcsinálót.  Thomasina Weber: Csak egy macska című novellájának főszereplője egy csinos, de kissé félkegyelmű lány illetve Jack, a vonzó, okos,szemrevaló férfi. A lány azt hiszi, Jack szerelmes belé, és egy éjszakán véletlenül az autója elé veti magát. Jack pedig megöli. Eltemeti őt, félrevezetésül egy döglött macskát rak a sírja fölé. Ám a lány apja gyanakodni kezd, megtalálja Jack lakásán a halott lány pénztárcáját. Nagyon jól megírt novella, a zárórészben hátborzongató drámaisággal.  Edward D. Hoch: Lopj egy hervadt virágot! című írásában Nick szakít kedvesével, Gloriával, aki remekül rajzol. Ám Nick, aki magánnyomozóként dolgozik, kap egy

Szépirodalom és pszichológia egyben. A Vakok Világa c.folyóirat 1990.februári számában olvashatjuk Dénes Géza:Nyomtalan nyomok c.remek novelláját.Mindössze két oldal, nagyon sűrített, ugyanakkor kitűnő írói technikáról tanúskodó alkotás.  A mű főhőse Magdi,kétgyermekes anyuka,a világ szemében boldog feleség. Csakhogy Magdi tudja,hogy Feri,a férj,viszonyt folytat a titkárnőjével. Nem tudja,mit tegyen. Attól fél,hogyha Ferivel nyíltan összeakaszkodik,odalesz a családi béke. Egy este Feri megint bejelenti- az ilyenkor szokásos arrogáns modorában-,hogy vissza kell mennie a munkahelyére. Magdi tudja,mi van a háttérben,de nem szól semmit. Pár nap eltelik,Feri sehol. A gyermekek már nagyon hiányolják az apjukat. Magdi belelapoz az aznapi újságba és rettenetes hírt olvas...Még jobban meglepi azonban saját reakciója. A novellában van valami furcsán,eredetin krimiszerű,ugyanakkor nem a cselekmény,pláne nem az erőszak a fontos,hanem az emberi lélek. A mű a házastársi szeretet és hűség megható tö

 A Várnegyed című újság a Budapest I. Kerület Budavári Önkormányzat lapja. A 2021.áprilisi szám 16-17.oldalán olvasható egy kitűnő interjú Varga Dániellel,a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnökével. Szó esik az úgynevezett okospadokról is. Ezek olyan,közterületre helyezett padok,ahol van USB-csatlakozó,fel lehet tölteni a telót,meg wifin lehet netezni. Szóval:Budapest okosváros. Egyedül az nem derül ki a cikkből,hogyan fogják ezeket a padokat megvédeni az illetéktelenektől. Kerítéssel?Csak zártkörű parkokban lesznek ilyenek felállítva?Ez utóbbi esetben viszont pont a lényeg vész el. Nem tudom. Szóval,az amúgy jó cikkből ez nem derült ki,és szerintem sokakat érdekel. 

Az Ébredjetek! a Jehova Tanúi folyóirata. Általában népszerű témákat tárgyal bibliai megközelítésben. Ennek mindenképpen van létjogosultsága. Azt viszont már nem teljesen értem a 2017/5.szám olvastával, miért kell egy egyháznak olyasmivel foglalkoznia, hogy földrengés esetén szabad-e bebújni a szekrény alá, vagy hogy a katasztrófa idejére tartogatott túlélőcsomagban sípot is kell tartani a vészjelzéshez. Ettől függetlenül tanultam néhány dolgot ebből az Ébredjetek!-ből, csak azt nem értem ,miért egy egyház foglalkozik ezzel, miért nem pl. a Katasztrófavédelem. Amúgy meg elég kevés az újságban a bibliai idézet. 12-t találtam 13 oldalon.

Ha autógyártásunk nemzetközi mércével mérve nem is jelentős, autós szaksajtónk igencsak felülmúlja az európai átlagot. Ezt bizonyítja az Auto Bild 2018.februári száma. Ha választani kellene, melyiket is tartom a legjobb cikknek, talán a 14.oldalon található Kasztrált macska című egyoldalas írást választhatnánk. HS-MU betűjelekkel szignált cikk nem valami állatvédő nyöszörgés, hanem egy Jaguar F-Type 2.0 i4 gépkocsiról szóló kritika. Szerzők objektívek, nem tagadják el sem a pozitívumokat, sem az általuk negatívnak tartott tényeket. Laza, igazi " Autósújság" hangvételű cikk, jó olvasni, s ha már elolvastuk, meg is kívánjuk azt a Jaguart- csak a pénztárcánk nem engedi. Érdekes olvasmány a Vidéki hangulatban című írás is, egy Opel Insignia Country Trailer tesztje. Csak azokat a paramétereket sorolják fel, melyek a potenciális használót legjobban érdekelhetik. Tetszik, hogy az írás mellett összegzés is található, értékeléssel. A fotó pedig- nos, bármely sajtófotó-pályázaton el

Na, ez a történelem...Az első világháború végén vagyunk, 1918.februárjában összeül Pécs város közgyűlése. Nincs pánik- pedig lehetne, nincs nihilista hangulat- pedig lenne miért. A világtörténelem legborzalmasabb háborúja a tragikus vég felé közeledik. Azok az emberek, ott, akkor, másképp gondolkodtak, ezeket másféle fából faragták, mint bennünket, maiakat. Azoknak volt vér a pucájában. Sok vér. A Dunántúl című újság ( Pécsen jelent meg) írja, hogy a közgyűlésen az volt a legizgalmasabb eset, mikor is egy szocialista képviselő meg akarta vonni a katolikus iskolától a vízdíjkedvezményt. Ám a többiek lehurrogták. Aztán: a legnagyobb háborús nehézségek közepette megszavaztak egy nagyobb összeget az iskolai röntgenlaboratórium fejlesztésére. Kérdezhetjük: ma, 2018-ban, hány magyarországi  iskolának van röntgenlaboratóriuma?? Számoljuk csak... Külföldi híreket is közölt a Dunántúl, például azt, hogy az orosz cári család menekülőre fogta, a bolsevikok már az életüket fenyegetik. Romániá

Megszerettem ezt az Ellenfény című újságot, őszinte, minden kertelés nélküli, ugyanakkor alapos szakmai érvekkel alátámasztott kritikák olvashatók benne- mindig is erre vágyott a színházat kedvelő közönség, s Magyarországon oly ritkán volt része benne... A 2010. évi 5. számban- merthogy szívesen lapozgatom a régi számokat is, ha még nem mondtam volna- olvasható egy Szász jánossal készült interjú. " jól elvagyokm agamnak"- így szól a cikk egyik része, s z a mondat jól jellemzi Szásznak az egész élethez való viszonyát is. Szász János olyan önvállalós figura, korszakos zseni, de ez nem különösebben érdekli. Aki még nem látta rendezését, kezdje a Wittmann fiúk című filmmel! Emlékeznek még az öregebbek, ó, hogy mekkora botrányt kavart, mikor Markó Iván, a hazai táncművészet ikonja otthagyta a Győri Balettet? A nemzetközileg is ismert és elismert társulat azóta is keresi helyét, hiába szerződtettek cseh rendezőket, az sem volt elég. A néző és a kritika nem enyhült. Králl Csaba írá

Miért érdemes közel egy éves napilapokat átnézegetni? Talán azért, mert le tudjuk, mérni, hogy a tavalyi sajtóban olvasott politikusi ígéretekből mi vált valóra...Meg azért is, hogy megkezdett folyamatokhoz hozzá tudjuk adni az elmúlt tizenkét hónap történéseit. A Hajdú-Bihari Napló 2017.január 16-i számának címlapján a megemelt minimálbérről szóló cikk olvasható. pontosabban abból az aspektusból szemlélhetjük a megemelt minimálbér kérdését, hogy ez mekkora gondot okoz a vállalkozásoknak. Ó... A 11. oldal viszont maradandó élmény. Csató János dr., bevezet bennünket az egészséges élelmiszerek boszorkánykonyhájába. Megtudhatjuk, hogy a tejcsokoládé igenis egészséges élelmiszer, hogy a bolti tejben nincs tartósítószer, hogy a mangalicasertés nem feltétlenül egészségesebb a hagyományos sertésnél. Érdekes. Mi a helyzet a Jobbikkal? A Jobbik mélyrepülése pedig ekkor, 2017.elején kezdődött el. A 2016. évig a cukiságkampány gőzerővel ment, aztán 2017 elejére a régi motoros öreg gárdistáknak e

Ez a blog voltaképpen sajtótörténeti szemle. Magyar és külföldi folyóiratok, újságok, napi-és hetilapok, magazinok szemléje- zömmel a tizenkilencedik, a huszadik és a huszonegyedik századból. Nem titkolt célja a Szerzőnek, hogy a sajtó történetén keresztül az egész hazai és egyetemes történelem tanulmányozásához segítséget nyújtson. Persze, szolgáljuk a tájékoztatás ügyét is, amikor a jelen sajtójáról áttekintést adunk. Magyarországon több, mint tízezer sajtótermék jelenik meg. Aki ezt, akár csak vázlatosan is áttekinti- hát, az előtt le a kalappal. Mi segítünk, hogy a tájékozódni vágyó emberek legalább a napi fontosabbat megtudhassák. Ajánlom ezt a blogot elsősorban újságíróknak, történészeknek, középiskolai tanulóknak, egyetemi hallgatóknak- s mindazoknak, akiket érdekel, hogy miről is írt az újság- akkor és most. Persze, nemcsak újságokat kell olvasni. A könyv soha nem megy ki a divatból, legfeljebb a formája változik. nézd meg ezt az oldalt!  konyv-ajanlo.blogspot.com