Írott és elektronikus média régen és ma

 Veres Péter a huszadik századi magyar történelem jellegzetes alakja volt. Baloldali meggyőződésű íróként bírálta a Horthy-rendszert, sürgette a meglehetősen szegény magyar parasztság földhözjuttatását. A háború után a Parasztpárt vezetője volt, a koalíciós egyeztetéseket követően a hadügyi tárca jutott neki, a sajtóban ekkor rosszízű viccek céltáblája lett.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában Kányádi Sándor, a fiatal erdélyi költő három verssel üdvözli az  Veres Pétert. Az Akik a képből mindig című szonett azokról szól, akik kiválóságuk folytán nem férnek bele semmilyen sablonba, előre kialakítoott képbe. Az Ahogy az aratók című vers Veres Péternek a földművesekhez közeli életét idillizálja. . Az Eső című alkotás pedig a földről ,mint transzcendens létezőről szól.  Szerintem bármelyik alkotó büszke lehetne arra, ha ilyen emlékverseket, tisztelgő műalkotásokat kaphatna az utókortól.

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen. A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől s