Írott és elektronikus média régen és ma

 Mi sem jelzi jobban a 20.századi magyar történelem tűnékény változékonyságát, mint Károlyi Mihály (1875-1955) alakjának, politikájának interpretálása. Úgy változott a Károlyi Mihály- interpretáció, ahogyan történelmünk. Az első világháború után pár hónapig ünnepelték őt,ő volt az " őszirózsás forradalom" vezető politikusa, arca, ahogy ma mondanánk. Azt hitte a közvélemény- a konzervatívok is-,hogy ő lesz az, aki megoldja a vesztes oldalon helyet foglaló Magyarország gazdasági-társadalmi problémáit. 1919 és a Tanácskoztársaság bukása után Károlyi lett minden rossznak atyja. A Budapesti Hírlap ( konzervatív napilap Rákosi Jenő vezetésével) olyan 1919.október 7-i számának vezércikke olyan jelzőket aggat rá, mint "szégyenteljes alakja korunknak és históriánknak", " bűnkrónika rovott alakja", korcs mágnásivadék", " sikkasztó". 1945 után Károlyi Mihály újra hős lett, afféle proto-baloldali, aki már az 1910-es években felismerte, hogy a magyar tár

 1914,június 28-án Szarajevóban merénylet áldozata lesz Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége. Az esemény után a Monarchia közvéleménye követelte a felelősnek kikiáltott Szerbia megbüntetését. Egy néppárti képviselő,Szmrecsányi György még a Parlamentben is interpellált az ügyben,erőteljes fellépésre sürgette a kormányt. Tisza István miniszterelnök viszont óvatos volt. Tartott ugyanis Oroszország beavatkozásától,mivel szerinte az a Monarchia halálát jelentené.  Ki is adott egy sajtónyilatkozatot,mely a Budapesti Hírlapban jelent meg 1914.július 16-án. Ebben Tisza leszögeztd,hogy a magyar kormány csak végső esetben él a háború eszközével. Hamisak tehát azok a beállitások,miszerint Tisza István amolyan háborús uszító lett volna. Dehogy volt az!Inkább mérsékelni igyekezett a közvéleményt,semmint a háborús hangulatot szítani.