Írott és elektronikus média régen és ma

 Mostanában elterjedt, hogy a filmkritikákat nem kritikának, hanem recenziónak nevezik. Tehát a kritikus azt mondja, hogy őnékije esze ágában sincs bírálni a filmet, nem prekoncepcióval áll a dologhoz, csak néhány apróság, ami szemet szúr neki, ugyebár...majd állítólagos objektivitásának bizonygatását követően az illető író/újságíró/kritikus,/filmesztéta jó alaposan lehúzza filmet.  Erre gondoltam, mikor olvastam Báron György: Legendásítás című filmkritikáját ( szerintem ez a megfelelő műfaji megjelölés). Az írás az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i  számának 23. oldalán jelent meg. Merthogy ez az írás nem ilyen. Ez egy őszinte, hozzáértő és tőrölmetszett filmkritika a Bereményi kalapja című filmről. A kritikus alaposan lehúzza Tóth Barnabást és Papp Gábor Zsigmond rendezőt. Bereményit és Járai Márkot szerencsére nem.   Nekem az a véleményem a filmről, hogy valami tapasztalt, Bereményi-korabeli " ikon" kezébe kellett volna adni. Merthogy portréfilm esetében az együtt

 Hét kis véletlen-ez a címe Gothár Péter 2021-ben bemutatott filmjének. A kiváló rendezésen túl Rezes Judit és Mészáros Blanka remek alakítását kell kiemelni.Számomra arról szól ez a film,hogy mindannyian érdekesek és értékesek lehetünk egymás számára,ugyanakkor mindannyiunknak megvan a saját sorsa,saját végzete. A Magyar Narancs hetilap 2021.május 20-i számában jelent meg (-ts- jelöléssel) egy kitűnő filmkritika. Személyes,egyedi paradigma meglétét tükröző,érzékeny és gondolatgazdag írás. A címe:Az utolsó művészfilm. Véleményem szerint ez nem jó cím. Mert mindig is lesznek a hétköznapi tingli-tangliknál mélyebb,valóságérzékenyebb filmek. A rendező-zseniktől senki nem tudja elvenni az alkotás jogát,legfeljebb ideig-óráig korlátozni azt. Úgyhogy nem ez volt az utolsó művészfilm. Fognak még születni művészfilmek. Csak szülessen rájuk elegendő néző is. 

 Ritka a magyar sajtóban,médiában a jó filmkritika. Többségükről elmondható, hogy vagy túlzottan reklámízűre sikerül, vagy humoros- gúnyos formában őróbál megsemmisítő és erős lenni, többnyire sikertelenül.  Vannak azért kivételek. A HVG 2022.május 26-i számában olvashatjuk Nagy Gábor Árnyékvilág című írását, amely Az Északi című Robert Egger-film recepciójáról szól, úgy, hogy nemcsak összegez, de hozzá is tesz a fellelhető anyaghoz.  Mindenekelőtt örülök, hogy Nagy Gábor kiemeli a " viking" szó elhagyását. A korabeli történetírók, krónikások igen ritkán nevezték vikingeknek az északi hódítőket. Ne tegyük mi sem!  Nagy Gábor cikke két rövid bekezdésben foglalja össze azokat a történelmi előismereteket, melyek a film megértéséhez szükségesek. Ez is jó.  Aztán szó esik arról, hogy az északiak nem viselték azt a bizonyos kétszarvú sisakot, legalábbis egy norvég régészprofesszor szerint. Ez is jó. Az is tetszik, hogy Szerző már a cikk bevezetésében leszögezi, hogy nagyon kevés a