A gyermek egyéniségére keveset figyelünk- Gyermekünk,1986/5.
A késő Kádár-korszakban járunk, a Szovjetunióban már Gorbacsov van hatalmon, reform itt, reform ott, reform a meglehetősen poroszos pedagógiában. A Gyermekünk című folyóirat ( teljesen a kor színvonalán mozgó, modern médiatermék) 1986/5. számában olvashatunk cikket Szabó Éva tollából, Nem kérek bocsánatot címmel. A cikk arról szól, hogy nem vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét, lelkét, csak normatív módon számon kérünk tőle bizonyos dolgokat, és ezzel meg is elégszünk. Szó esik az írásban egy kislányról, akit sarokba állítottak, mert visszabeszélt, és hogy újságíró szóba akart elegyedni ezzel a kislánnyal, csak valahogy az illem nem engedte... Igazából két problémáról van szó. Valóban igaz, még a 21.században is igaz, hogy kevésbé vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét. Ez tény. A másik viszont, hogy sarokba állítják a gyereket, mert visszabeszélt, az szerintem elfogadható. Nem baj, ha a bűnt büntetés követi. Csak ne öncélúan. Mindig a gyermek érdekét tartva szem előtt.