Írott és elektronikus média régen és ma

 Az 1970-es években Magyarországon megkezdődött a történelmi szembenézés. Azok a magyar értelmiségiek, akik nem helyesen cselekedtek a Rákosi- korszakban, majd a korai Kádár-korszakban, kitárták a szívüket. Persze, nem direktben és nem is a mainstream-médiában, hanem kevésbé olvasott kulturális folyóiratokban, többnyire irodalmi köntösbe csomaglva.  Az Új Írás című folyóirat 1975.februrái számában jelent meg Bihari Sándor: Krónika című verse. 5 szonettből álló ciklusról van szó, mely a fiatal értelmiség feltűnését, manipulatív úton történő vezető szerephez juttatását, valamint magára eszmélését jeleníti meg.  Az első szonett a " szentségtörés szertartsáról" szól, ez feltehetőleg arra utal, hogy a marxista képzettségű fiatalok lerombolták a régi, polgárinak, reakciósnak minősített tabukat.  A második szonett a szocializmus türelmetlen építéséről szól, arról, mekkora szerepet vállalt ebben az akkori ( 1950-es évekbeli) fiatalság. A harmadik szonett az eszméből való kiábrándulás

A HVG a magyar liberális értelmiség talán utolsó népszerű fóruma maradt. Éppen ezért kellene jobban megbecsülni. Korrektül, tényszerűen írni Magyarország és a nagyvilág dolgairól, nem pedig tendenciózusan, alávetve magukat különböző akaratoknak... Lapozzunk a 80.oldalra! Az Év krónikája. Január 20.: Donald Trump amerikai elnököt hepciáskodónak és hiúnak festik le. Ez nem korrekt. A Krónika, mint műfaj, arra való, hogy összefoglalja egy adott időszak, vagy egy adott tér eseményeit, nem pedig arra, hogy az újságíró személyes véleményét tudassa a nagyvilággal. Ha a Szerző szerint Trump hiú, akkor erről publicisztikai műfajokban írhat, de év végi eseményösszefoglalóban nem. Keresztes Imre Jeruzsálem történetét foglalta össze cikkében. A zárómondat szerint Jeruzsálem XX. századi történetét a "kolonializmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus és arabellenesség" formálta. Így van, ezek is jelen voltak. De jelen voltak a keresztények is, akik sem kolonialisták, sem antiszemiták